Nem a markukat tartják, hanem már le is tettek valamit az asztalra, a további bővítéshez azonban már központi támogatásra is szükség lenne a Magyar Kardiológusok Társasága szerint. Az elmúlt évben országszerte 25 kardiológiai ambulancia állt fel, ahol a szívelégtelenség III-IV. stádiumában lévő betegek gondozását végzik. Erről beszéltek a szakemberek a Magyar Egészségkommunikációs Egyesület rendezvényén, Budapesten.

A betegek 30 százaléka a szívelégtelenség diagnosztizálásának első évében, mintegy felük a pedig öt éven belül meghal a szívpumpa funkciójának elégtelensége miatt. A gyógyíthatatlan, de gyógyszeres és eszközös kezeléssel jól karban tartható betegségnek rosszabb a halálozási aránya, mint a ráké, így egyértelműen népbetegségnek nevezhető – összegezte prof. dr. Tomcsányi János, hozzátéve, hogy a páciensek 20 százaléka 60 éven aluli, ugyanennyien pedig 80 éven felül vannak.

Jelentősen javíthatja a túlélési adatokat a gyógyszeres terápia rendszeres felülvizsgálata, a páciensek ellenőrzése. Ma ez sok nehézségbe ütközik, hiszen a betegek többségét nem kardiológus, hanem belgyógyász, a háziorvos, időnkét pedig pulmonológus gondozza, esetenként nem is a szívelégtelenséget kezelve. Nehezíti a szakszerű gondozást az is, hogy nem túl jók a betegegyüttműködési adatok sem, a páciensek nem veszik komolyan az orvosi utasításokat, 40 százalékuk nem szedi megfelelően a gyógyszereit, pedig generikumokkal viszonylag jól szinten tartható az állapotuk.

A szívelégtelenség gyógyszeres és a kamraműködést támogató eszközös kezelést egyaránt igényel, a komplex gondozással jelentősen csökkenthető lenne a halálozások száma – fűzte hozzá dr. Nyolczas Noémi, az Állami Egészségügyi központ Kardiológiai Osztályának főorvosa. – A betegeket hazánkban is strukturált gondozás keretében kellene ellátni, ahogyan Svédországban, Olaszországban többségüket ilyen speciális ambulanciákon kezelik.

A kardiológiai ambulanciák létrehozásában konszenzus alakult ki a szakmán belül. Jelenleg Budapesten 5, nagyobb vidéki városokban 17 ambulancia már működik, hozzájuk csatlakozott még 3 egyetem is, befogadva – mint Tomcsányi János fogalmazott – „a szakma vére árán létrehozott” kísérleti modellt, ahol 500-1000 pácienst gondoznak. Országos szinten legalább 100 ambulanciára lenne szükség ahhoz, hogy az összes szívelégtelenséggel élő ember harmadát, a mintegy 50-60 ezer, III-IV. stádiumú beteget fogadhassák.

Az elmúlt évtizedekben a várható élettartamban elért öt év nyereség nagyrészt a kardiológiának volt köszönhető, az ambulanciahálózat kiépítésével ezt a számot tovább lehetne növelni – hangsúlyozta Prof. dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója. Felhívta a figyelmet arra is, hogy létfontosságú lenne egy szívelégtelenség regiszter kialakítása, ebből választ kaphatnának arra, hogy milyen betegségek vezetnek a szívelégtelenség kialakulásához. Ehhez azonban a regiszterbe minden betegnek be kellene kerülnie, ez a sok munka és idő mellett anyagi ráfordítást is igényel, páciensenként mintegy 3000 forintot, ami az 50 ezer betegre számítva milliárdos tétel. Ám e nélkül nem lehet megalapozott az ellátás.

A kardiológiai ambulancián egy beteg ellátásának költsége 10 ezer forintba kerül, jelenleg a biztosító ezek működtetéséhez nem járul hozzá. Míg Tomcsányi János azt fejtegette, hogy az OEP részéről talán lenne szándék a hálózat finanszírozására, addig dr. Nyolczas Noémi az egymilliárd forintot meghaladó megtakarítási lehetőségre hívta fel a figyelmet. Mint mondta, évente ötezer halállal lenne kevesebb az ambulanciáknak köszönhetően. Most 5,3 milliárdot költünk szívelégtelenség miatt kezelt betegek ellátása, ennek negyede, majdnem másfél milliárd forint lenne megspórolható az új ellátó-hálózatban.

Az ambulanciákra támaszkodva könnyebb helyzetben lennének a betegek többségét manapság ellátó háziorvosok is. Nyolczas főorvos asszony most hiányolja a folyamatos együttműködést az alapellátókkal, Tomcsányi professzor szerint viszont a magyar háziorvosok műszeres felszereltsége nem megfelelő a szívelégtelenségben szenvedő betegek kezeléséhez, emellett szakmai továbbképzésük is indokolt lenne. Sok esetben a teljesítményvolumen-korlát szab határt például a szükséges laborvizsgálatok elvégzéséhez. Merkely Béla hozzátette, az I-II. stádiumú betegeket továbbra is a háziorvosuk látná el, ez a feladat jól megoldható az alapellátásban is.

Kis anyagi áldozattal nagy nyereségre lehetne tehát szert tenni az MKT szerint, a nem területi elv alapján működő ambulanciákon speciális szakemberek kezelhetnék a speciális ellátást igénylő betegeket. Az ambulanciákhoz kapacitást, ehhez pedig finanszírozást kellene biztosítani. A teljes hálózat kiépítése két évet venne igénybe.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2012-09-25