Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI, korábban Nefmi) megbízásából készített tanulmányt az a munkacsoport, amely a dohányzásnak tulajdonítható direkt és indirekt költségek, valamint az állami bevételek alakulását vizsgálta 2010-ben. Az összegzést Joó Tamás, okleveles egészségpolitikai szakértő mutatta be egy budapesti, egészség-gazdaságtani konferencián. A vizsgálat célja a dohányzás ellen történt beavatkozások követése volt, végső konklúziója pedig, hogy az állami kiadások és bevételek között 80 milliárd forintos eltérést tapasztaltak. A fekvőbeteg ellátásban gyógyítottak egyharmada a dohányzással összefüggésben kialakuló betegség miatt szorul kezelésre. Közülük a legtöbb a COPD-s beteg, 21 százalékuknál jellemző az érrendszer érintettsége, 18 százaléknyi az isémisás szívbetegek aránya. A járóbeteg-ellátási adatok lajstromozása hasonló eredményt hozott. Ambulánsan 440 ezren vettek igénybe orvosi segítséget a dohányzás következtében kialakuló problémák okán, 40 százalékuk COPD-s, 18 százalékuk isémiás tünetek miatt járt a rendelőbe. Az aktív és krónikus szakellátás számára jelentik a legnagyobb terhet a dohányzók, 87 milliárd forint jutott a gyógyításukra az E-alapból 2010-ben. Nem sokkal marad el ettől a gyógyszerfelhasználás költsége, amelyre 65 milliárd forintot fordított a társadalombiztosítás. A költségvetésből rokkantsági nyugdíjra 73 milliárdot fizettek ki azok ellátására, akik a dohányzás miatt lettek rászorulók. Az összes halálozás 16 százaléka összefüggésbe hozható a füstölgéssel, 20 ezren veszítették életüket 2010-ben a nikotinrudak miatt. A férfiaknál az összes halálozás negyede, nőknél a 9 százaléka vezethető vissza a dohányzásra. A dohányzó férfiak átlagosan 16, míg a nők 19 évvel rövidítették meg életüket a cigarettázással. A dohányzásnak tulajdonítható közvetett és közvetlen kiadások összességében 441 milliárd forintot tettek ki, míg a mérleg másik serpenyőjében a bevételek 362 milliárdot nyomtak. A vizsgálat ezzel rámutatott: a dohányzással keletkező kiadások mintegy 80 milliárddal kerülnek többe a társadalomnak, mint amennyit az állam a jövedéki adó, az ÁFA, és egyéb befizetések címén nyer belőle. Keveseket tántorít el a dohányzástól a füstölgés káros hatásainak emlegetése, vagy a kialakuló betegségekkel való riogatás – állítja a legtöbb szakember. Joó Tamás viszont a konferencián elmondta, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint a dohánytermékek árának 10 százalékos emelése 4 százalékos fogyasztás-visszaesést eredményez. Elhangzott ugyanakkor az is, hogy bár a megelőzés fontos, de nemzetgazdasági szempontból nem nyereséges, hiszen az életévek számának növekedésével összességében több kiadás nehezedik az államra. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-06-27