A mindenkori politikai és gazdasági elit soha nem fogja a saját bőrén érezni az orvoshiányt, mert mindig képesek lesznek protekcióval vagy pénzzel hozzájutni a számukra megfelelő orvosi ellátáshoz itthon és külföldön egyaránt – mondta dr. Kapócs Gábor, a LAM-Klub alapítója, a LAM főszerkesztője. A hozzászólásokból az is kiderült, amennyiben a politika nem mutat élhető irányokat az egészségügyben, az orvostársadalom maga fogja kialakítani a számára megfelelő struktúrát Magyarországon. Nincsen egészségügy-politikai irányvonal, a szakállamtitkárság a részleteket próbálja átalakítani, de amihez hozzáér, az leomlik - vélekedett Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, pedig a fiatal orvosok számára is fontos lenne, hogy a politika irányt mutasson a biztosítási rendszer átalakításában. De jelenleg nincsen cél, a szakpolitikusok elvesznek a részletekben, a centrális átszervezés, a nagytérségi betegirányítás nem fogja megoldani a problémákat. Morális buherának nevezte az elnök a szabad kapacitások kiárusítását: a várólisták tálcán kínálják a megvesztegetés lehetőséget az orvosoknak és a betegeknek egyaránt. Miért ne lehetne kifizettetni a műtéteket a szabad kapacitások javára? – tette fel a kérdést Pusztai Erzsébet, volt szakállamtitkár, aki szerint ez a lehetőség éppen ellenőrizhetővé tenné a rendszert, s azok is hamarabb jutnának ellátáshoz, akik nem tudnak fizetni. Az ágazatban a rendszerváltás utáni első kormányzat volt a legsikeresebb, akkor sikerült meghatározni a prioritásokat: a biztosítási alapelveket, a szektorsemleges finanszírozását és a magánszektor beengedését a területre. Akkor úgy tűnt, a fő iránycélokkal mindenki egyetért, de azóta csak zűrzavar, kapkodás és túlígérgetés van a területen. Amíg ekkora a káosz, addig illuzórikus azt gondolni, hogy az ágazat helyzete pusztán pénzzel megoldható. Meg kell adni a szakorvosoknak a magánpraxis lehetőségét, ez ugyanis megtartó erőt jelenthetne, hiszen ha megteremtik a saját egzisztenciájukat, befektetnek annak kialakításába, azt nem fogják egykönnyen feladni és külföldön keresni a boldogulást. Már most egyre több szakorvos, bőrgyógyászok, pszichiáterek lépnek ki a társadalombiztosítási rendszerből, s nyitnak saját rendelőt. A tehetősebb betegek itt keresnek majd gyógyulást, míg azoknak, akik ezt nem tudják megfizetni, marad a hiánygazdálkodást folytató állami szektor. A paraszolvenciát Pusztai szerint kizárólag a szolgáltatók közötti verseny lehetősége szüntetheti meg. A politika sokat tesz azért, hogy a társadalom ellenszenvvel nézzen az orvosokra. A hálapénz kérdését is a politikusok vetik fel időről-időre a sajtóban, hogy az orvosok szégyelljék magukat miatta, és ne is próbáljanak kiállni a jobb fizetések érdekében – vélekedett Gyenes Géza, a parlament egészségügyi bizottságának jobbikos alelnöke, aki a napokban tett javaslatot a törvényhozásban arra, hogy emeljék az orvosok fizetését havi 100.000, a szakdolgozókét 45.000 forinttal. A javaslatot tárgysorozatba sem vették, pedig a volt kamarai alelnök szerint az első lépcsős, általános bérfejlesztés sokkal jobb megoldás lett volna, mint a hiányszakmákban adott fizetésemelés, ami csak az amúgy is meglévő feszültségeket növeli. Az életpályamodell kialakítása politikai szándék kérdése, de pénz is kell hozzá, hogy vonzóvá tegyék a pályát. A paraszolvencia miatt nem jutnak műtétekhez az orvos gyakornokok, és a hálapénz az oka annak is, hogy az orvosok nem engedik be a magasan képzett szakápolókat sem a betegellátásba – fejtette ki dr. Varga Imre, a Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke. A politika túlzottan is átszövi a rendszert, a kórházak is a politikusi lobbik alapján maradnak meg, vagy zárnak be, nem szakmai, ellátási szempontok szerint. Ugyanakkor az egészségügy politikában most sem érzi a lendületet, pedig sürgős beavatkozások kellenének, amit a szakpolitika ma tesz, annak csak nyolc-tíz év múlva lesz gyümölcse. Kérdés, van-e annyi idő. A betegek megkérdőjelezik a döntéseinket, nagy a munkaterhelés, tisztázatlanok és kaotikusak a viszonyok a betegutak, hatáskörök szempontjából, úgy érezzük, nem tudunk minőségi munkát végezni, s emellett normális megélhetést biztosító fizetésre sincs kilátásunk – panaszolta egy rezidens a LAM-Klubban. Hiába kerülnek elő jó ötletek szakmai berkekből, azok eddig mind megbuktak, mert az orvostársadalom mint egységes egész, nem létezik. A fiatal orvosok mostani összefogásra szerinte reményt ad arra, hogy kialakuljon egy új egység a szakmán belül is. „Totális zűrzavarba és krízishelyzetbe érkeztem” – mondta Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a klubesten. Két lehetőség közül kellett választania: vagy hagyja eluralkodni a teljes zűrzavart, vagy megpróbál konzultatív módon békét teremteni az ágazatban, hogy bebizonyítsa a gazdasági és politikai döntéshozóknak, hogy érdemes az egészségügybe befektetni. „Történelmi dráma korszakát éljük, de nem tudok bankókat nyomtatni, hogy odaadjam a hiányzó milliárdokat a rezidenseknek vagy a házorvosoknak” – folytatta Szócska. Azonban hozzátette, ő optimista, bár az ágazat jövője attól függ, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet tükrében milyen teljesítményre lesz képes a magyar gazdaság 2011-ben. A lassú építkezés első lépéseit teszik most meg a feszültségekkel teli egészségügyben, amelyben a kulcskérdés az, kitartanak-e, itthon maradnak-e az Európában máshol munkát vállalni tudó orvosok és szakdolgozók. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya Kapcsolódó anyagok: Élet? Pálya? Itthon? - Zöldkeresztről a Vöröskeresztben

Táblazvázlatok:

Dr. Bodosi Mihály előadása

Dr. Balázs Péter előadása

Dr. Papp Magor előadása


Kapcsolódó anyagok:

A megalázó hálapénzrendszer

Az egészségügy megmentőre vár - dr. Kapócs Gábor írása