Egész életében kutató, kutatóorvos szeretett volna lenni, mert kíváncsi természetű, és magyarázatot akar találni a világ dolgaira. - Ez egyaránt igaz a fizikai jelenségekre, ahogy a társadalomban zajló legkülönbözőbb mozgásokra, politikai változásokra is - hangsúlyozta az MTI-Pressnek Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, aki a március 15-e alkalmából Széchenyi Nagydíjat vehetett át a Parlamentben. - A tanáraim annak idején érdeklődőként jellemeztek, és azt hiszem, hogy ez telitalálat volt a részükről - idézte fel. - Az orvosi hivatást pedig azért választottam, mert neveltetetésemnél fogva rendkívül értékes tevékenységnek tartottam az embereken való segítést. Kezdetben ez még nem volt összefüggésben az orvostudománnyal, csupán a gyengébb diáktársaimnak vagy az időseknek való segítségről szólt. Később lassan kiegészült azzal, hogy gyógyítani akartam. Végül kutatóorvos lettem, gyógyszerkutató. Megtaláltam hivatásomat, amely ötvözte a segíteni akarást, a kíváncsiságot és a gyógyítást, hiszen az új gyógyszerek kifejlesztésén szorgoskodó kutató elősegíti a gyógyítást munkásságával. Kezdetben helyettesítettem körzeti orvosokat, de éjjel-nappal kutattam, az idegrendszer működését befolyásoló gyógyszereken dolgoztam. Szerencsés momentumok Az agykutató nagyon szerencsésnek tartja magát, hiszen olyan pedagógusok tanították, olyan nagy egyéniségek mellett dolgozhatott, akikre felnézhetett. - Ilyen volt Szunyogh Xavér bencés tudóstanár, aki nagyon liberális papnak számított a maga korában, vagy Tihanyi Károly a Fay András Gimnáziumban, ahol érettségiztem - mondta. - Érdekes, hogy két magyartanár volt hatással a szemléletemre, nekik köszönhetem az irodalomszeretetet, a szép és igaz együttesének a megismerését. Mint John Keats írja, a filozófiai alapigazságok csak akkor alapigazságok, ha szívverésünkben érezzük azokat: olvasunk nagyon szép dolgokat, de sohasem érezzük át teljességükben, míg magunk is meg nem jártuk a költő útját. Szavai szerint szerencsés azért is, mert pécsi diákévei alatt Cholnoky László (1899-1967) biokémikus mellett dolgozhatott, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetemen Issekutz Béla (1886-1979) akadémikus, Kossuth-díjas farmakológus intézetébe került. Sikeres volt kutatási témája megválasztása is. Issekutz Béla tanácsára kezdett el foglalkozni a központi idegrendszerrel, hiszen abban az időben még igen keveset tudtak arról, hogy az emberi agyban milyen kémiai anyagok közvetítik az ingerületet, az üzenetet egyik idegsejtről a másikra. - Akkor kezdtem el agykutatással foglalkozni, amikor még nagyon kevés tudóst érdekelt ez a tudományterület - húzta alá. - És itt következik a másik szerencsés momentum az életemben, hiszen 1967-ben kijutottam Oxfordba, ahol a világ egyik legnagyobb tudósa, Sir William Paton mellett kezdtem el dolgozni. Mindig csak egy munkatársa volt, így gyakorlatilag minden nap foglalkozott, beszélgetett velem, megtanított gondolkodni. Ez az iskolateremtés legfontosabb motívuma, megtanítani a kutatót arra, hogyan kell gondolkodni. Az Oxfordi Egyetem farmakológiai intézetében akkoriban óriási tudósegyéniségek dolgoztak, többek közt Edith Bülbring professzor, a simaizomzat élettanának világszerte elismert kutatója, vagy Hermann (Hugh) Blaschko professzor, a kémiai ingerületátvitellel kapcsolatos kutatások úttörője, David Smith, aki később az oxfordi gyógyszerészeti intézet vezetője lett, vagy Hans Winkler, akit az Innsbrucki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának neveztek ki. Mindenki segít Oxfordban azt vizsgálta, hogy miként hatnak egymásra a belső szervek működését szabályozó vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus hálózatának ingerületátvivő anyagai. Izgalom, veszély esetén a noradrenalinnal működő szimpatikus idegrendszer kerül túlsúlyba, nyugalmi állapotban viszont az energiafelhasználás utáni feltöltekezést végző, acetilkolinnal üzemelő paraszimpatikus idegrendszer. A tankönyvi adatok szerint a noradrenalin és az acetilkolin ugyanazon a célsejten fejti ki az ellentétes hatást. Vizi E. Szilveszter viszont, amikor azt tanulmányozta, hogy a két idegféleség képes-e egymásra hatni, legnagyobb meglepetésére azt találta, hogy a noradrenalin gátolja az acetilkolin felszabadulását anélkül, hogy a két hálózat között lenne szinaptikus, azaz közvetlen kapcsolat. - Az intézetben az a szokás, hogy délutáni teázás alkalmával a fiatalok beszámolnak arról, hogy mit találtak, és a világklasszis tudósok ezt megvitatják, segítenek - magyarázta. - Olyan az az oxfordi intézet, hogy nem lehet rosszat csinálni, mert mindenki segít. Mikor elmondtam, hogy mire jöttem rá, beszámolóm nagy megdöbbenést keltett, hiszen ez ellentétes a tankönyvi adatokkal, és azzal, amivel ugyanott Edith Bülbring foglalkozott, aki azt kutatta, hogy a két ingerületátvivő anyag a periférián a támadásponton, a végsejten ellentétes hatást fejt ki, de szó nincs arról, hogy már előtte képesek egymással "beszélgetni". Sir William Paton azonban közölte, hogy folytassam a kutatásaimat, hiszen a felfedezések mindig váratlanul jönnek. Fried Judit/MTI