A korai stádiumú emlőrákban szenvedő, menopauza utáni nők adjuváns kezelésében alkalmazott aromatázgátlók meghosszabbítják a betegségmentes túlélést, de csökkentik a csontok ásványianyag-sűrűségét (BMD), és ez a hatás a kezelés időtartamával együtt fokozódik. Az ilyenkor bekövetkező csontvesztést az osteoclastok tevékenysége okozza. E sejtek létrejötte és működése a nukleáris faktor-B ligandum receptoraktivátorától (RANKL) függ, ez a receptorához (RANK) való kötődéssel serkenti az osteoclastok általi csontreszorpciót. A denosumab humanizált monoklonális antitest, amely a RANKL-hez kötődve gátolja a csontfelszívódást, és kimutatták, hogy alacsony BMD-jű nők esetében növeli a csonttömeget (J Bone Miner Res 2007;22:1832). Egy új vizsgálatban a denosumab védőhatását értékelték az aromatázgátlók által kiváltott csontvesztés ellen korai stádiumú emlőrákban szenvedő nők csoportjában. A gyártó által támogatott vizsgálatba 252, nem áttétes, hormonreceptor-pozitív emlőrákban szenvedő nőt vontak be. A besoroláskor az alanyok csontsűrűsége alacsony volt, de nem szenvedtek osteoporosisban (T-pontszám –1,0 és –2,5 között). Mindegyik beteg kapott kalcium- és D-vitamin-pótlást és véletlen besorolás alapján denosumabot (60 mg-ot hat hónaponként subcutan) vagy placebót. A vizsgálat elsődleges végpontját a lumbalis csigolyákon mért BMD képezte, másodlagos végpont volt a lumbalis csigolyák BMD-értéke hat hónap után és a combnyakon és a teljes csípőízületen mért BMD hat és 12 hónap után. Az adatokat korrigálták életkor, etnikai hovatartozás, az alkalmazott aromatázgátló (anastrazol, letrozol vagy exemestran), az aromatázgátló-kezelés időtartama, a korábbi adjuváns kezelés vagy tamoxifenkezelés, valamint a kiindulási BMD szerint. 12 hónap után a lumbalis csigolyákon mért BMD 4,8%-kal nőtt a denosumabcsoportban, míg 0,7%-kal csökkent a placebocsoportban, tehát az abszolút különbség 5,5%-nak adódott, 24 hónap után ez a különbség 7,6%-ot tett ki. A BMD növekedését tapasztalták a teljes csípőízületet, a teljes testet, a combnyakat és a radius distalis harmadát tekintve is. Ezek a változások már egy hónap után észlelhetőek voltak, és függetlennek bizonyultak az aromatázgátló típusától, valamint a korábbi aromatázgátló-kezelés időtartamától. A csontturnover markereinek (C-telopeptid-1 és 1-es típusú prokollagén N-terminális peptid) szintje nagyobb mértékben csökkent a denosumab-, mint a placebocsoportban. A betegek jól tolerálták a denosumabkezelést, a nemkívánatos hatások aránya megegyezett az aktív szerrel és a placebóval kezelt csoportban. A két csoport között nem mutatkozott különbség a csonttörések gyakoriságában, de a vizsgálat nem rendelkezett elegendő statisztikai erővel ennek a kimutatásához. A denosumab alkalmas lehet a csontvesztés és káros következményei megakadályozására aromatázgátlóval kezelt nők esetében. Azt, hogy alkalmas-e a csonttörések megelőzésére hosszabb távú aromatázgátló-kezelés esetén, még tisztázni kell nagyobb betegszámú, hosszabb követési idejű vizsgálatokban. A denosumab jól tolerálhatónak tűnik, nem okozott hypocalcaemiát, sem állcsontnecrosist. Forrás: https://jco.ascopubs.org/cgi/content/abstract/JCO.2008.16.3832v1" target=_blank>J Clin Oncol 2008 Aug 25 [előzetes elektronikus közlés] Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid