A szerencsejáték-függés egyes típusai más-más gyógyszerekkel kezelhetők, ami különböző biológiai háttérmechanizmusokra utal - számoltak be a University of Minnesota kényszerbetegségekkel foglalkozó kutatói az amerikai neuro-pszichofarmakológusok ezévi konferenciáján. Jon Grant pszichiáter és munkatársai háromféle gyógyszervizsgálatot végeztek olyan férfiak és nők körében, akiknél patológiás játékszenvedélyt diagnosztizáltak. A vizsgálatokban 70-100 fő vett részt. A résztvevők egyik csoportjában a kóros játékszenvedély csökkent az agy opioid pályáit gátló szer (naltrexon), illetve az agyi NMDA-receptorokat (a glutamátreceptorok egyik típusát) gátló szer (memantin) hatására. Az opioidgátlókra - amelyeket elsősorban alkohol- és opioidfüggők kezelésére alkalmaznak - különösen jól reagáltak azok, akiknek a családjában már előfordult az addikció valamilyen formája. A résztvevők egy másik csoportjában a katekolamin-O-metil-transzferázt (COMT) gátló szer (tolcapon) csökkentette a játékszenvedélyt. A COMT-nek a katekolaminok (pl. a dopamin, adrenalin és noradrenalin) szintézisének gátlása révén fontos szerepe van a prefrontális kéreg működésében, amely többek között a komplex kognitív képességek tervezéséért felelős. A vizsgálatok alapján Grant két fő típusba különítette a szerencsejátékfüggőket: a naltrexonnal vagy memantinnal kezelhető típust véleménye szerint állandóan űzi a játék iránti vágy, és olyankor játszanak, amikor ez a vágy túl erős ahhoz, hogy kontrollálják, a tolcapone-ra reagáló betegek pedig képtelenek impulzív viselkedésüket kordában tartani, és akkor is játszanak, ha a vágy minimális. A kutató úgy véli, hogy ha jobban megértjük a játékszenvedély különböző típusait és a hátterükben álló biológiai mechanizmusokat, lehetővé válik a betgség hatékony, egyénre szabott kezelése. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Medical News Today