Az Amerikai Egyesült Államokban az elhízás folyamatos napirendi kérdés, sajtótéma. Nem véletlenül, hisz számos statisztika és tanulmány számol be az egyre növekvő elhízási rátákról. Azonban az egyes beszámolók közt támad némi ellentmondás az elhízás előfordulását illetően. A példa kedvéért a Betegség Felügyeleti és Prevenciós Központok (CDC) Viselkedési Kockázati Tényező Felügyeleti Rendszer (BRFSS) 2009-es országos adatai szerint 2007 és 2009 között a felnőtt lakosság körében 1,1%-kal nőtt az elhízás előfordulása, ami újabb 2,4 millió beteget jelent. Ez alapján egyes borúlátó elemzők azt mondják, hogy 2050-re az amerikai lakosság nagy része, ha nem az egésze, túlsúlyos (BMI 25-30), vagy elhízott (BMI> 30) lesz. Más tanulmányok (a CDC 2007-2008-as Nemzeti Egészségi és Táplálkozási Tanulmány –NHANES) szerint, bár az Amerikai Egyesült Államokban az elhízás előfordulása magas szinten van, de stabilizálódott. Ha mindezek az adatok kormányhivatalokból származnak, miért van köztük ekkora szórás? Mi lehet az oka, hogy az elhízási mutatók stabilizálódni látszanak? Az amerikai lakosság mostani és jövőbeli egészsége szempontjából mit jelent mindez? Az eltérés az adatgyűjtés módszereinek különbözőségében rejlik, ami alapján a BMI-t (a kilogrammban megadott testtömeg és a testmagasság méterben megadott négyzetének hányadosa) számítják: a BRFSS és YRBS (Fiatalok Viselkedési Kockázati Felmérése) önbevallásos technikán alapul, míg az NHANES keretében résztvevők testsúlyát és magasságát ténylegesen megmérik, ugyan lényegesen kisebb számú mintából. Az önbevallásos adatgyűjtés gyenge pontja, hogy az emberek általában magasabbnak és könnyebbnek tartják magukat, mint valójában, így ezúton az elhízás gyakorisága kevesebbnek bizonyult. Ezen kívül a férfiak és nők, a különböző etnikai, illetve korcsoportok esetén előforduló különbségek mind megnehezítik az eredmények értelmezését. Pontosan ezért az NHANES eredményei állnak legközelebb a valósághoz az amerikaiak elhízásának előfordulását illetően. Elgondolkodtató, hogy a fentiek ellenére az önbevallásos adatgyűjtés alapján kapott statisztika mégis az elhízás gyakoriságának növekedését tükrözi, ugyanakkor az objektív mérések alapján kapott adatok szerint stagnálást látunk. Ennek oka a részben sikeres népegészségügyi programok nyomán az emberek elhízás miatti félelme, így kevesebben vallanak be a valóságtól könnyebb testsúlyt. Az elhízási mutatók stagnálása bizakodó értelmezésben annak a sokrétű és komplex szakmai, társadalmi, szociális, tudományos, iskolai, intézményi, politikai munkának köszönhető, melyek a környezeti faktorok miatti elhízást célozzák; illetve másik értelmezés szerint mondhatjuk, hogy elértük azt az állapotot, hogy aki genetikailag hajlamos rá, már elhízott, aki nem, az a környezeti faktorok ellenére sem fog. Sajnos, még ha ez így is van, az NHANES stabilizálódást mutató elhízási statisztikája sem terjed ki a növekvő számú, súlyosan elhízott fiúra a gyerekek és serdülők körében, illetve a súlyosan elhízott felnőttek száma (BMI≥40) is folyamatosan nő. Bár elindulni látszik némi bizakodásra számot tartó folyamat, az elhízási arány elfogadhatatlan magas, és ez óriási terhet ró az amerikai társadalomra mind fizikai, pszichikai és gazdasági szempontból. Az aggodalomra leginkább okot adó helyzet a gyerekek körében van. Korán, méhen belül elindul az ördögi kör, amikor az elhízás miatti gesztációs diabétesz általi környezetben, a fejlődő magzatban már elkezdődnek az epigenetikus változások, melyek károsan befolyásolják a jövő generációinak egészségét. Ráadásul a csecsemőkor alatti nagy súlygyarapodás a későbbiekben növelheti az elhízás kockázatát. Az pedig tény, hogy folyamatosan nő az olyan gyerekek száma, akik „felnőtt” betegségekben szenvednek, mint például a 2-es típusú diabetes, a zsírmáj vagy a magas vérnyomás. Így összességében azt mondhatjuk, hogy a stabilizálódó elhízási statisztikák csak időlegesek. Mindenképpen olyan intézkedésekre és tervekre van szükség, melyekkel minél korábban biztonságosan és hatékonyan be lehet avatkozni ebbe a folyamatba; kezdve a fogamzóképes korú nők testsúlykontrolljától, a terhesgondozáson át, később a gyermekek megfelelő növekedésének és fejlődésének biztosításáig. Nagyon fontos megérteni ennek a multifaktoriális jelenségnek az összefüggéseit, annak érdekében, hogy biztonságosan, hatékonyan és célzottan lehessen fellépni ellene, segítve ezzel több millió már elhízott embernek, hisz az aktuális elhízási mutatók ellenére nagy szükség van hathatós többszintű stratégia kidolgozására, és azok követésére, hogy sikereket érjünk el. Ebben a cikkben kifejtett álláspontok kizárólag a szerzők véleményét tükrözik, és nem feltétlenül vágnak egybe a Nemzeti Egészségügyi Hivatal, az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat vagy az Egészségügyi Minisztérium nézeteivel. Forrás: NEJM | March 16, 2011 | Topics: Public Health Szemlézte: eLitMed.hu, Pásztor Viktória dr.