Az agytörzs anatómialiag korrekt ventralis nézete Michelangelo “A fény és a sötétség szétválasztása” című képén van elrejtve, amely egyike a Sixtus-kápolna 8 panelből álló, a Teremtés könyvének jeleneteit ábrázoló freskósorozatának - olvasható a Neurosurgery című idegsebészeti szaklapban megjelent közleményben. A szerzők, Ian Suk orvosi illusztrátor és Rafael Tamargo idegsebész (Johns Hopkins School of Medicine, Baltimore) szerint Michelangelonak, aki mélyen vallásos és anatómiából igen képzett művész volt, az volt a szándéka, hogy gazdagítsa az ikonográfiailag kritikus panel jelentését - és talán anatómiai műveltségéről is szeretett volna számot adni azáltal, hogy elrejti ezt a szofisztikált neuroanatómiai ábrát az Isten képén. A szerzők különböző adatokkal támasztják alá állításukat. Ismert, hogy Michelangelo tehetséges anatómus volt, és élete során számtalan boncolást végzett. Nagy valószínűséggel agyat és gerincvelőt is boncolt, és az évek alapos neuroanatómiai tudásra tett szert. További érvük, hogy a freskón látható Isten nyakának ábrázolása nem felel meg a nyak normális anatómiájának. Ezt a furcsaságot már korábban is észrevették - volt, aki szerint a képen valójában struma látható. Suk és Tamargo azt is kimutatták, hogy az Isten nyakát megvilágító fényforrás különbözik attól, ami a festmény többi részét megvilágítja. Tekintettel Michelangelo anatómiai és technikai tudására, valószínűtlen, hogy egyszerű hibákról van szó - vélik a szerzők, akik arra is felhívják a figyelmet, hogy a művész Isten szakállát, eltérően a többi paneltől, felcsavarodva ábrázolta, mintha direkt a nyakra szeretné irányítani a figyelmet. Suk és Tamargo nem az elsők, akik szerint Michelangelo az agy ábráját rejtette el a Sixtus-kápolna freskóin: egy korábbi kutató az agy körvonalát vélte felfedezni az Ádám teremtése című híres panelen. Lehetséges, hogy miután sikeresen használta az agy-motívumot az “Ádám teremtése” című festményen, Michelangelo a Teremtés első, közvetlenül a kápolna oltára felett látható cselekedetének ábrázolásában is szerette volna összekapcsolni Isten képét az aggyal, ami a szerzők szerint “igen erős szimbólum”. A szerzők elismerik, hogy interpretációjuk vitatható, és konklúzióikkal nem minden művészettörténész és műkedvelő fog egyetérteni. Ők azonban úgy gondolják: az agy rejtett képével gazdagított istenábrázolással a művész “nemcsak Isten dicsőségét, hanem annak legnagyszerűbb teremtményéét is ünnepelte”. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Neurosurgery 2010; 66(5):851-861.