Minden kórházban dolgozó orvos tudja, milyen kényes időszak a betegek hazabocsátása. Ha nem értik meg a diagnózist, ha nem jegyzik meg a gyógyszerelési utasításokat, ha nem veszik tudomásul, hogy milyen ellenőrzésekre kell járniuk, sokan visszatérnek – nem túl jó állapotban. Az egyik bostoni kórház kutatói egy hazabocsátási tervet készítettek, amelynek alkalmazását véletlen besorolásos vizsgálatban ellenőrizték. A terv legfontosabb elemei: – Minden elbocsátandó beteghez hozzárendeltek egy (szakápolói beosztású) „hazabocsátási felelőst”, aki koordinálta az elbocsátással kapcsolatos teendőket a kórházi személyzet többi tagjával, és felkészítette erre a betegeket is. – A hazabocsátási felelős tervet készített a beteg távozása utáni teendőkről, ez tartalmazta a kórházi kezelés indokát, a gyógyszeres kezelésre vonatkozó utasításokat, a tervezett ellenőrzési időpontokat és utóvizsgálatokat, valamint a családorvos és saját maga elérhetőségét. – A beteg távozása után 2–4 nappal egy kórházi gyógyszerész telefonon érdeklődött a betegtől a gyógyszereléssel kapcsolatos problémákról, és újra felhívta a figyelmét a hazabocsátási tervre. Az eredményeket 30 nappal a betegek távozása után értékelték. Az új intervencióban részesült betegek közül 30%-kal kevesebbet kellett újra sürgősen kezelni, és többen emlékeztek a kórházi diagnózisukra és a felkeresendő családorvos elérhetőségére. A közvetlen költségek becslése szerint a hazabocsátási terv kivitelezése betegenként 400 dollár megtakarítást jelentett a kórháznak. Mivel csak egyetlen, nagyvárosi oktatókórházban végezték a vizsgálatot, és nem az összes, a kórházban kezelt beteget vonták be a vizsgálatba, nem feltétlenül bizonyított az eredmények általánosíthatósága. A tanulság mindenesetre kézenfekvő, és eddig is tudtuk: Van mit javítani a kórházi elbocsátások folyamatán. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Ann Intern Med 2009 Feb 3; 150:178.