Kopogtató bolondnak az osztrák Auenbruggert nevezték, aki könyvet írt a kopogtatásos diagnosztizálásról. René Théophile Hyacinthe Laennec hamarosan indíttatásból feltalálta a sztetoszkópot. Laennec 1781-ben született, később korának kiemelkedő klinikusává és patológusává vált. A kezdetleges sztetoszkóp, melyet 1816-ban alkotott, kis trombitára hasonlított és nem titkolt jellemzőjeként higiéniai célt is szolgált. A 18. század tisztasági viszonyai közepette egyik fél számára sem volt kellemes a fizikális vizsgálat. Az eszköz az orvosok fülét volt hivatott távol tartani a beteg csupasz bőrétől. A kezdetleges sztetoszkóp eredetileg egy 30 cm-es kartonpapírból hajtogatott tölcsér volt. Laennec három éven át folytatott kutatásokat, a tüdő- és szívhangok vizsgálatával kereste az összefüggést az általa hallottak és a boncoláskor diagnosztizált betegség között. A ma is ismert sztetoszkópot, mely két füllel hallgatható – és amely szinte megegyezik a jelen készülékével –, 1851-ben Arthur Leared találta fel. Máig igen nehéz a többféle zörej között eligazodni, ezért több száz ismétlés, hosszú gyakorlás szükségeltetik ahhoz, míg a fül biztonsággal eligazodik közöttük. Kollégái nem rajongtak felfedezéséért, általános érdektelenség övezte kutatásait. A napóleoni háborúk alatt harctéri orvos lett, és éjjel is folytatta a katonák között a vizsgálódást, akik emiatt panaszt tettek felettesénél. Jean-Nicolas Corvisart des Marets a császár háziorvosa is volt, igen képzett személy, aki rögtön felismerte az újítás jelentőségét, annál is inkább, hiszen a „kopogtató bolond” könyvét korábban ő ültette át németről francia nyelvre. Egyenesen a császárnak jelentett, s Napóleon Laennec-et kinevezte a párizsi egyetem professzorává. René Laennec megfigyeléseit „A közvetett hallgatózásról” című munkájában tette közzé (1819). További munkássága során alapvető kutatásokat folyatott még a tüdő- és májbetegségek terén, az ő nevét viseli a májcirrózis leggyakoribb formája is. Úttörő munkát végzett a kórbonctani szemlélet meghonosításában, az orvosi munka minőségellenőrzésében. Leírta a hörghurutot, a tüdőtágulást, a tüdőinfarktust, Jelentős megfigyeléseket tett a hashártyagyulladásról és a tuberkulózisról.1822-ben lett a College de France professzora.