A vizsgálati eredmények gyérek… Az első vizsgálatban 2400 európai származású személyt követtek majdnem 30 évig, és értékelték az ismert genetikai kockázati tényezőkből (a kockázattal összefüggő allélek jelenlétéből) számított pontszámot. Azt találták, hogy a genotípusból számított pontszámok ugyan szignifikáns összefüggésben álltak a cukorbetegség későbbi kialakulásának a kockázatával, de a hagyományos (klinikai) kockázati tényezők által meghatározott kockázathoz képest csak 2%-kal javították a betegség kialakulásának az előrejelzését – ez a különbség nem volt szignifikáns. A második, Svédországban és Finnországban végzett vizsgálatban némileg magasabb, statisztikailag szignifikáns prediktív értékűnek bizonyult a genetikai tényezők alapján számított pontszám. A szerzők véleménye is visszafogott… „Összességében a kockázattal összefüggő 18 allél alkalmas volt a cukorbetegség előrejelzésére, de nem javította szignifikánsan az előrejelzés pontosságát a szokásos fenotípusos kockázati tényezőkhöz képest. (…) Az eredményeink alátámasztják azt a nézetet, hogy a fenotípusos kockázati tényezők továbbra is döntő szerepet játsszanak a 2-es típusú diabetes kockázatának meghatározásában.” „Összesítve, a 2-es típusú diabetesszel összefüggésben álló genetikai variánsok bevonása a statisztikai elemzésbe – a csak a hagyományos kockázati tényezők alapján végzett elemzéshez képest – csak kis mértékben javította a statisztikai modell pontosságát. Ez a hatás lehet, hogy túl csekély ahhoz, hogy ennek alapján számítsuk az egyének kockázatát. Alkalmas lehet viszont arra, hogy [a genetikai markerek alapján kizárandó résztvevők kihagyása révén] csökkenteni lehessen a cukorbetegség megelőzését értékelő intervenciós vizsgálatokba bevonandó személyek számát.” Forrás: NEJM Nov. 20, 2008; 359:2208. NEJM Nov. 20, 2008; 359:2220. Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid