Gondolat

Túljárni a testem eszén

GYIMESI Ágnes Andrea

2011. AUGUSZTUS 15.

– Évek óta ismerlek, a járásodban és a gesztusaidban érzékeltem valami furcsát, majd rákérdeztem.

– Azonnal válaszoltam is neked. Holott egyébként el szoktam ütni valamivel az ilyen nyílt kérdéseket. Nem tartozik senkire, hogy beteg vagyok.

– Nem igényelsz különleges bánásmódot?

– Nem, sőt, ettől kiver a hideg veríték. Amikor láthatóan rosszabbul vagyok és dolgoznom kell, megőrülök a segítőkész emberektől.

– Segíteni akarnak.

– Segíteni, meg szánakozni. Gondold el, kimondom, hogy SM, és mindenkinek összeszorul a gyomra: „szegény, gyógyíthatatlan, pedig milyen fiatal…” Nem hiszik el, hogy el tudom végezni a dolgaimat, kicsit pihenek, van, hogy pár napot, s elkészülök vele. Épp ezért a szűk környezetem tudja csak, mi a helyzet. Kivéve egy-ketten a múltamból, akinek sajnos elmondtam.

– Visszaéltek vele?

– Volt egy barátnőm, aki sajnálatból maradt velem. Rettenetes volt, amikor ez kiderült. Ilyenkor visszapergeted, melyik pont volt az, mikor már úgy bújt hozzám, hogy nem szeretett. Ám ha nem mondom el, nem értik meg hangulatváltásaimat, a rosszulléteimet, a remegést, a furcsa kommunikációt, amikor napokig nem vagyok elérhető.

– Mit teszel meg azért, hogy jobban légy?

– Mivel ezt a betegséget meggyógyítani nem lehet, csak szinten tartani (és ebben jó eredmények születnek), folyamatosan gyógyszert szedek, néha injekciókúrára járok, gyógytornázom, odafigyelek az ételre. Pihenek, ha tudok. És dolgozom, dolgozom, akkor egyáltalán nem gondolok rá.

– Nincsenek kilengéseid, fiatal vagy, nem kap el néha a hév?

– Dehogynem, van, hogy bevetem magam az éjszakába, iszom, dohányzom, ha a szüleim tudnának erről, igazán aggódnának. Volt olyan időszak, mikor úgy döntöttem, hogy nem vagyok beteg, nem szedtem a gyógyszert, nem jártam kúrára. Aztán visszaestem, anyámék hazarendeltek, náluk laktam fél évig. Olyan is volt, hogy elutaztam egy külföldi üdülőhelyre, szedtem a gyógyszerem, ismerkedtem, senki nem tudott semmit rólam.

– Mi az, amiben egyértelműen gátol a betegség?

– Gátol, hogy erről beszélünk, gátol, hogy nem vagyok ura a testemnek, olyan tüneteket produkál, melyeket nem tudok kordában tartani, például a járásom bizonytalan... Gátol az ismerkedésben, mert ha zavarban vagyok, rosszabbul működik a testem. A fáradékonyság borzasztó, délutánig aludnék, oké, hogy késő éjszaka, néha hajnalban fekszem, de nem elég a 8 óra sem. Ha nem vagyok jól, a lelkem is teljesen kikészül, képtelen vagyok a kommunikációra. Tudom, hogy a betegségem folytán emberek tolószékbe kényszerülnek. De inkább a halál! Ezt komolyan mondom!

– Miben nem gátol?

– Amiben nem gátol, abban erősít. Mindent jobban át kell gondoljak, be kell osztani az időmet, hogy minden pontosan meglegyen. Ezen túl érzékenyít is, bár mostanában nincs betegségtudatom. Mivel időt kellett teremtenem arra, hogy magammal foglalkozzak, többet gondolkodom, elemzem a történeteimet, mélyebbre megyek. Fontosabbak lettek a percek, a pillanatok, a szeretteimmel együtt töltött idők, ez korántsem nyálas, pedig lehet, hogy annak hangzik.

– Nem. Tehát az SM átírta az életedet?

– Át, de ez számomra már természetes. Nem panaszkodom, tele vagyok munkával, jól megélek belőle, a testem reakcióiból pedig igyekszem tanulni és időnként kijátszani őt.

– Külön személyként éled meg a tested?

– Néha igen. Nem skizoid módon, csak mint megfigyelő, megpróbálok túljárni az eszén. Van amikor sikerül. Muszáj engedményeket tennem néha, olyankor tettestársnak nevezem. Gyakorlatilag játszom. Sokkal könnyebb, ha nem drámaként, hanem játékként fogom fel ezt a történetet.

Gyimesi Ágnes Andrea

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

Karinthy öndiagnózisa

NAGY Zsuzsanna

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül címmel írta meg saját betegségének felfedezését, tüneteinek kialakulását.

Gondolat

"Ez nem Rio de Janeiro"

1937. október 15. született Odesszában Ilja Ilf szovjet-orosz író.

Gondolat

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

ZALAI Anita

1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Bohócnevem dr. Baki

GYIMESI Ágnes Andrea

Az első kórházi "bohóc-terápiás részleget" egy New York-i bohóc, Michael Christensen alapította 1986-ban. Azóta ő és munkatársai számos országban bohócdoktor-viziteket tartanak, legfőbb eszközükkel, a nevetéssel operálva.

Gondolat

A kapitalizmus diszkrét bája

Legnagyobb angol írónak is nevezett Daniel Defoe 1714 után, egy kalandokban bővelkedő életet lezárásaképpen csendesen és meghúzódva élt haláláig. Defoe kötöttáru-kereskedőből hosszú utazások után pamfletíró lett, részt vett a belpolitikai csatározásokban, felesége volt és hat gyermeke, egyik művéért még pellengérre is állították. Az írói pályával pedig ez idő tájt már önálló keresethez is lehetett jutni.

Gondolat

Züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték

Arthur Rimbaud francia szimbolista költő 160 éve, 1854. október 20-án született Charleville-ben.

Gondolat

Mimike tütüben

NAGY Zsuzsanna

Mimike nyakára egy kis csokor került. Barbie-baba levetett tütüje, kislányom régi rózsaszínű hajszalagjára applikálva.