Wislawa Szymborska 1923. július 2-án született a nyugat-lengyelországi Kórnikban, Poznan közelében. Családja 1931-ben Krakkóba költözött, és Szymborska élete végéig ott élt. 1945-1948 között a Jagelló Egyetemen lengyel irodalmat és szociológiát tanult, de soha nem szerezte meg a diplomát. Szymborska ötvenes években megjelent első kötetei még jellemzően a szocialista realizmus hatása alatt születtek, verseiben például üdvözölte a Nowa Huta-i építkezést vagy éppen Lenint dicsőítette. Később sok lengyel íróhoz és művészhez hasonlóan kiábrándult a kommunizmusból és megtagadta múltját, a pártból végül 1966-ban lépett ki. A negatív önértékelés dicsérete Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet. Nem bántja bűntudat a sivatag párducát. A piranha nem kétli, jót cselekedett-e. A csörgőkígyó simán elfogadja magát. Önkritikus sakál nem létezik. A sáska, alligátor, trichina és bögöly úgy él, ahogy él, és örül neki. A bálna szíve száz kiló, ám egyébként könnyű, akár a pehely. Semmi sem állatibb a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret. (Kerényi Grácia fordítása) Meghalt hetvenhárom éves korában a krakkói költőnő, a lengyel irodalom nagyasszonya, Wislawa Szymborska. Költészetét sajátos könnyedség és báj jellemezte. Eredeti metaforáira és arra a sajátosságára, hogy banális történésekből is képes kibontani a lét nagy kérdéseire vonatkozó filozófiai kérdésfelvetéseket, hamar felfigyelt az irodalmi közvélemény. A költőt a maga helyén a posztmodern előfutárának tekintették, Szymborska a költészet Mozartja, mondták kritikusai. Az irodalmi Nobel-díjnak köszönhetően vált nemzetközileg is ismertté, munkáit számos európai nyelvre lefordították, arab, héber, japán és kínai nyelvre is átültették. Kortársai úgy tartották, hogy játékossága olyan "okos, érdekes, mélységesen jóságos embert takart, akinek sok a mondanivalója erről a nem a legjobb világról". Magyarországon a Csodák vására (1988) és a Kilátás porszemmel (1997) című önálló verseskötetei láttak napvilágot, és további egyik kötetének anyagát a Nők, kezdőknek és haladóknak (2003) című antológiában publikálták. Egyik versében (Temetés) a Rajk-temetésről ír. Statisztikai összefüggések Száz emberből Mindig mindent tud: ötvenkettő. Minden lépésnél habozik: szinte mindenki más. Kész segíteni, ha gyorsan megy: negyvenkilenc. Mindig jó, mert nem tehet másként: négy – na jó, talán öt. El tud ismerni, irigykedés nélkül: tizennyolc. Ifjan megbotlott (de már vége): nagyjából hatvan. Akivel jobb szóba sem állni: negyvennégy. Örökké retteg valakitől-valamitől: hetvenhét. Boldogságra képes: legfeljebb huszonhárom. Egymagában ártalmatlan, tömegben megvadul: több mint a fele, annyi szent. Kíméletlen, ha alkalma nyílik rá: jobb, ha még nagyjából sem tudjuk. Visszatekintve bölcs, nem sokkal több, mint előre. Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot: harminc (bárcsak tévednék!) Összecsuklik a fájdalomtól és nem lát reményt maga előtt: előbb-utóbb nyolcvanhárom. Igaz ember: alig harmincöt: Vagy, ha úgy jobban érthető: három. Szánalomra méltó: kilencvenkilenc. Halandó: százból száz -- ez a szám soha nem változik. (Kepes János fordítása) Láncdohányos volt, régóta küzdött a tüdőrákkal, most 88 éves korában, krakkói otthonában, rokonai és barátai társaságában távozott el. NZS