A 20, századi irodalomban is számos olyan főszereplőt találunk, aki végzettségét tekintve orvos. Az orvosi hivatás mindennapi gyakorlásának bemutatásán és annak ethoszán keresztül az író számára kiváló lehetőség nyílik sokszínű karakterek, visszás helyzetek és az emberi szenvedés bemutatására. Erich Maria Remarque német regényíró leghíresebb regényének főhőse is részben hivatása gyakorlása során merül alá a kor sötét titkaiba, a második világháború előestéjének komor viszonyai közepette. A Diadalív árnyékában című műben dr. Ravic nőgyógyász a saját bőrén tapasztalja meg az emigráns lét visszásságait. A kor tébolya elől menekülve, egy internálótáborból szökik át Párizsba, annak a tömegnek a részeként, akik nácik által sorban bekebelezett országokból távozva itt remélnek átmeneti megoldást sorsukra. Remarque regénye komoly témája ellenére a mutatós bestseller vonásaival is rendelkezik: erotika, élénk párbeszédek, fordulatos cselekményesség, kalandleírások… A történet 1938-39-ben játszódik, és főleg német emigránsok a szereplői. A főszereplő, Ravic doktor Hitler hatalomra kerülésekor szökik át Párizsba. Papírok nélkül nem praktizálhat, kalandos, bujkáló életet él, ám szaktudását mégis igénybe veszik a kevésbé tehetséges kollégák. S ő kiváló orvos módjára, ahol tud, próbál segíteni. Feketén, megalázóan alacsony bérért dolgoztatják a párizsi professzorok. Sokféle emberrel kerül kapcsolatba, szenvedő asszonyokkal, prostituáltakkal, orvosi esküjét tartja szem előtt, az vezérli akkor is, amikor emiatt bajba kerül. Kitoloncolják az országból. A városban világvége hangulat uralkodik, tömegek mozognak az éjszakai városban, a jövőt beárnyékolja a háború kitörésének biztos tudata. A könyv vezérfonala egy bosszú beteljesítésének kalandos története: a Gestapo embere, Haake is feltűnik a városban, aki korábban megkínozta a főhőst, és zsidók bujtatásáért a barátnőjét is, aki az öngyilkosságba menekül a börtönben. Súlyos elszámolnivalója van tehát vele a főszereplőnek. „Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán át, de ami akkor is, mindennek ellenére is, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit.” Az író 1942-ben New Yorkban jelentette meg az emigráns lét tapasztalatairól szóló című művét, mely páratlan sikert aratott, s amelyből több film is készült. A könyv e nehéz korszak és a hősies helytállás mementója.