Donáth Tibor Professzor Úr neve minden orvosnak ismerős. Ki csak tankönyvekben, ki személyesen, sőt vizsgákon találkozott vele. 2013. április 17-én a Semmelweis Szalonban sokak számára ismeretlen arcával mutatkozott be, az 1993-2012 évek krónikájával, ahogyan ő látta, megélte ezeket a sok változást hozó éveket.

Az évenként csoportosított írásokat az adott év „jelmondatát” megfogalmazó képeslap vezeti be, sokat elárulva a Professzor Úr akkori gondolataiból, érzéseiből. Az írások változatosak, tudósítások az egyetem életéről, emberekről, történésekről. A rendezvény szellemisége azonban a kötet végén található meditációkhoz állt inkább közelebb. Képet kaphattunk a Professzor Úr fiatal kori álmairól és terveiről, zenei (Schubertnek álcázva) és irodalmi (Heine álarcában) próbálkozásaival. Kacsaringós út vezetett az anatómiáig, de aztán Kiss Ferenc professzort megismerve már nem volt kérdéses, melyik tudományra teszi fel az életét. Sok orvosnemzedék köszönheti szilárd anatómiai ismereteit végső soron ennek a sorsdöntő találkozásnak. Ízelítőül egy gondolata a kritikáról, mindannyiunk okulására: „…ahogy Northrop Frye mondja, a kritika az alkotóerő másodfokú utánzata. A kritikától való elfordulás a civilizált életforma elszegényedését eredményezi, mert a kritika tartja fenn az emberiség kulturális emlékezőképességét. Az, hogy a múlt nagy alkotói és alkotásai ma is élőek, a kritikának köszönhetők. A kritikának azonban meg kell tanulnia, amit az etika már tud: nevezetesen nem teheti meg, hogy azt kiáltsa ki autentikusnak, amit ő kedvel és nem autentikusnak, amit nem szeret. Elemzésében objektív értékítéletre kell törekednie, különben a kritika nemcsak félrevezető, de destruktívvá is válik.” Még további jó egészséget és tartalmas munkálkodással eltöltött éveket kívánunk a Professzor Úrnak! A könyv a Semmelweis Kiadó gondozásában jelent meg és az egyetem könyvesboltjában vásárolható meg. 2013. 04. 18. dr. Lipták Judit