Az ezredforduló embere számára megnyílt a spirituális pláza: a tételes vallások mellett tág tere nyílik a szinkretikus kultuszoknak. A készlet folyamatosan bővül. A nagy vallásoknak egyelőre nem riválisai az újpogány, újboszorkány kultuszok, ám a fiatalok körében rohamosan terjed népszerűségük. Eléggé meglepő adat, és jól jelzi a tendenciákat, hogy egy 1999-ben végzett és 2000-ben publikált felmérés szerint az Amerikai Egyesült Államokban majd nyolcszázezren vallották magukat újpogánynak. A boszorkányság, a tanult mágia, az ezoterikus és okkult mozgalmak története újabb fejezettel gyarapodhat korunkban, átszínezve a történeti antropológia képét. A boszorkányság, a rontás kultusza és a vámpírok különböző irodalmi, művészeti feldolgozásának jelenkori dömpingje mind azt mutatja, hogy e fantáziát megmozgató képzetkörök mélyebb spirituális igényt elégítenek ki. A különböző művészeti alkotásokban a fő konfliktus úgymond a civilizáció és természet közötti romantikus ellentétből ered. A magas kultúra ellentmondásosan viszonyul a boszorkányság, a sámánizmus és a mágia „történelem előtti időkbe” nyúló történeti tradíciójához. Mindezek népszerűsége és a populáris kultúrába való beágyazódása azonban egyre intenzívebb, és töretlennek látszik. Éledő kultuszok A 19. század végének okkultista reneszánsza meghatározó szerepet játszott az újpogányság kialakulásában. A folyamatosan kialakuló okkult társaságok hatásával a spiritizmus és a teozófia megszületésével magyarázható a jóindulatú mágia gyakorlatának megjelenése. Az újpogányságnak hivatalos definíciója is van. Azokat az irányzatokat nevezik így, melyek a kereszténység előtti európai, illetve nem európai eredetű kultuszokból merítenek, mint például a druida vallás, a Mithrasz-kultusz vagy a germán népek kultuszai. Idesorolhatók azok is, melyek a törzsi társadalmak hiedelemrendszereinek újjáélesztését egyfajta álfolklór megalkotásával kísérlik meg, mint például a szibériai sámánhit esetében történt. A varázslás, az okkult tudományok évezredek óta vonzzák az embereket és bonyolult hiedelemvilág jött létre: az okkult energiák és hatalmak befolyásolásának hagyománya. Máig ebből táplálkozik a kuruzslók és gyógyítók népes tábora, és mindezek csábereje alól gyakran nem tudják kivonni magukat korunk ragyogó elméi sem. A hiedelmeket még a különböző mai irányzatok elvi ellentétekből fakadó mindennapos konfliktusai, formai és tartalmi vitái sem tudják kioltani, sőt. Az irányzatok közötti viták még inkább népszerűsítették e tanokat. Gyakran a tudományos világképpel, az uralkodó vallásokkal szemben kecsegtetőbb szellemi javakkal és spirituális optimizmussal jár e tanok képviselőjévé válni. Az újboszorkányok és a gyógyítás Újboszorkányságnak az újpogányságon belül azokat az irányzatokat lehet tekinteni, amelyek résztvevői konzekvensen boszorkánynak tételezik magukat. Ezek az irányzatok a XX. század második felétől éledtek újjá, és elnevezésük a német neue Hexen kifejezés tükörfordítása. A boszorkányok a hiedelmek szerint egyaránt rendelkeznek a gyógyítás és a rontás hatalmával növényekből készített főzeteik révén. A természet gyógyító erőinek birtokában jelentős ráhatásuk van történésekre. (Érdekes adalék, hogy a születés és halál mezsgyéjén járó tanult asszonyok, a bábák is gyakorta keveredtek az elmúlt századokban ebbe a hírbe, és gyógyító vagy ártó hatalmuk egyként adott, nem is vitás a szolgáltatásukat igénybe vevő falusi közegben, pusztán a dolgokhoz való viszonyuk határozza meg a dolgok szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelét.) A mai újboszorkányok minden fórumon hangsúlyozzák, hogy kizárólag jóindulatú varázslást űznek, s az egyes kultuszokban szereplő Agancsos Isten, Pán istennel azonos, nem az ördöggel. Az új irányzatok mágiával foglalkoznak, s ezen belül egyfajta gyógyító tevékenységet végeznek. A boszorkányság tágabb értelemben véve – az újpogányságon belül – egyfajta mesterséget jelent, aminek a lényege a természetfelettivel való kapcsolattartás képessége és az így szerzett erő és tudás szigorúan jóindulatú alkalmazása. Az újboszorkány ezt a tudományt beavatás vagy tanulás által szerzi, ennyiben okkult, vagy felmenőitől örökli, itt a folklorisztikus elemek jellemzőbbek. De egy harmadik, sokkal prózaibb metódus is adódik, az önképzés. Itt elegendő egy kézikönyv vagy az internet, melynek révén máris elsajátíthatók a praktikák. A lényeg, hogy a spiritizmuson és különleges gyógyító képesség felismerésén át a ceremoniális mágiáig ma már minden gyorstalpaló tanfolyamokon vagy házilag is elsajátítható. Buckland és felesége az 1980-as évek elején alapított első levelező rendszerű boszorkányszemináriumának több mint 1000 hallgatója volt. Ma már sokan az internet útvesztőiben magányosan képzik magukat, és űzik praktikáikat. Nagy Zsuzsanna