Gondolat

Jóindulatú mágia?

NAGY Zsuzsanna

2011. AUGUSZTUS 15.

Szöveg nagyítása:

-
+

Az ezredforduló embere számára megnyílt a spirituális pláza: a tételes vallások mellett tág tere nyílik a szinkretikus kultuszoknak. A készlet folyamatosan bővül. A nagy vallásoknak egyelőre nem riválisai az újpogány, újboszorkány kultuszok, ám a fiatalok körében rohamosan terjed népszerűségük. Eléggé meglepő adat, és jól jelzi a tendenciákat, hogy egy 1999-ben végzett és 2000-ben publikált felmérés szerint az Amerikai Egyesült Államokban majd nyolcszázezren vallották magukat újpogánynak. A boszorkányság, a tanult mágia, az ezoterikus és okkult mozgalmak története újabb fejezettel gyarapodhat korunkban, átszínezve a történeti antropológia képét. A boszorkányság, a rontás kultusza és a vámpírok különböző irodalmi, művészeti feldolgozásának jelenkori dömpingje mind azt mutatja, hogy e fantáziát megmozgató képzetkörök mélyebb spirituális igényt elégítenek ki. A különböző művészeti alkotásokban a fő konfliktus úgymond a civilizáció és természet közötti romantikus ellentétből ered. A magas kultúra ellentmondásosan viszonyul a boszorkányság, a sámánizmus és a mágia „történelem előtti időkbe” nyúló történeti tradíciójához. Mindezek népszerűsége és a populáris kultúrába való beágyazódása azonban egyre intenzívebb, és töretlennek látszik. Éledő kultuszok A 19. század végének okkultista reneszánsza meghatározó szerepet játszott az újpogányság kialakulásában. A folyamatosan kialakuló okkult társaságok hatásával a spiritizmus és a teozófia megszületésével magyarázható a jóindulatú mágia gyakorlatának megjelenése. Az újpogányságnak hivatalos definíciója is van. Azokat az irányzatokat nevezik így, melyek a kereszténység előtti európai, illetve nem európai eredetű kultuszokból merítenek, mint például a druida vallás, a Mithrasz-kultusz vagy a germán népek kultuszai. Idesorolhatók azok is, melyek a törzsi társadalmak hiedelemrendszereinek újjáélesztését egyfajta álfolklór megalkotásával kísérlik meg, mint például a szibériai sámánhit esetében történt. A varázslás, az okkult tudományok évezredek óta vonzzák az embereket és bonyolult hiedelemvilág jött létre: az okkult energiák és hatalmak befolyásolásának hagyománya. Máig ebből táplálkozik a kuruzslók és gyógyítók népes tábora, és mindezek csábereje alól gyakran nem tudják kivonni magukat korunk ragyogó elméi sem. A hiedelmeket még a különböző mai irányzatok elvi ellentétekből fakadó mindennapos konfliktusai, formai és tartalmi vitái sem tudják kioltani, sőt. Az irányzatok közötti viták még inkább népszerűsítették e tanokat. Gyakran a tudományos világképpel, az uralkodó vallásokkal szemben kecsegtetőbb szellemi javakkal és spirituális optimizmussal jár e tanok képviselőjévé válni. Az újboszorkányok és a gyógyítás Újboszorkányságnak az újpogányságon belül azokat az irányzatokat lehet tekinteni, amelyek résztvevői konzekvensen boszorkánynak tételezik magukat. Ezek az irányzatok a XX. század második felétől éledtek újjá, és elnevezésük a német neue Hexen kifejezés tükörfordítása. A boszorkányok a hiedelmek szerint egyaránt rendelkeznek a gyógyítás és a rontás hatalmával növényekből készített főzeteik révén. A természet gyógyító erőinek birtokában jelentős ráhatásuk van történésekre. (Érdekes adalék, hogy a születés és halál mezsgyéjén járó tanult asszonyok, a bábák is gyakorta keveredtek az elmúlt századokban ebbe a hírbe, és gyógyító vagy ártó hatalmuk egyként adott, nem is vitás a szolgáltatásukat igénybe vevő falusi közegben, pusztán a dolgokhoz való viszonyuk határozza meg a dolgok szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelét.) A mai újboszorkányok minden fórumon hangsúlyozzák, hogy kizárólag jóindulatú varázslást űznek, s az egyes kultuszokban szereplő Agancsos Isten, Pán istennel azonos, nem az ördöggel. Az új irányzatok mágiával foglalkoznak, s ezen belül egyfajta gyógyító tevékenységet végeznek. A boszorkányság tágabb értelemben véve – az újpogányságon belül – egyfajta mesterséget jelent, aminek a lényege a természetfelettivel való kapcsolattartás képessége és az így szerzett erő és tudás szigorúan jóindulatú alkalmazása. Az újboszorkány ezt a tudományt beavatás vagy tanulás által szerzi, ennyiben okkult, vagy felmenőitől örökli, itt a folklorisztikus elemek jellemzőbbek. De egy harmadik, sokkal prózaibb metódus is adódik, az önképzés. Itt elegendő egy kézikönyv vagy az internet, melynek révén máris elsajátíthatók a praktikák. A lényeg, hogy a spiritizmuson és különleges gyógyító képesség felismerésén át a ceremoniális mágiáig ma már minden gyorstalpaló tanfolyamokon vagy házilag is elsajátítható. Buckland és felesége az 1980-as évek elején alapított első levelező rendszerű boszorkányszemináriumának több mint 1000 hallgatója volt. Ma már sokan az internet útvesztőiben magányosan képzik magukat, és űzik praktikáikat. Nagy Zsuzsanna

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Kapcsolódó anyagok