Gazdátlan sikerek “Az általa kezdeményezett kutatási irányok eredményei kétségtelenek, szellemi örökségével, a sikerek látszata ellenére, közvetlenül mégsem éltek, ma valójában gazdátlanok”– írták róla 1984-ben, egy tanulmánykötete bevezetőjében. Munkássága páratlan, és feldolgozatlan. Hosszú emigrációja alatt kikopott a tudományos köztudatból, és a hazai szellemi megítélés pszichoanalitikus volta miatt peremterületre szorította, agyonhallgatta munkásságát. Eredményeim nem keltettek külföldi visszhangot sem. Érdemei mégis páratlanok, hiszen a magyar etnológusok közül mindmáig ő végezte a legalaposabb terepmunkát. Az összehasonlító néprajzban pedig a az európai parasztkultúrákon túlra, az antikvitáson és Ázsián túl más világrészekre is kitekintett. A pszichoanalitikus etnológia megteremtője nagyon korán indult a pályán. Tizenhét éves fasori evangélikus gimnáziumi diákként előadást tartott a Néprajzi Társaságban. 1914-ben doktorált Budapesten földrajztudományból, a keleti népek őstörténetéből és angol filológiában. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán dolgozott, majd 1917-től a Széchényi Könyvtár szakdíjnokaként a magyar folklóranyag rendezésével foglalkozott. Freud híve lett , amikor annak Totem und Tabuja 1911-ben megjelent. Róheim 1915–1916-ban röpke két év alatt ásta bele magát Freud munkásságában, és sajátította el a pszichoanalitika alapjait. Mindebben a maga számára felfedezte az emberi műveltség legmélyebb rétegeit föltáró és általánosan magyarázó módszert. 1925-ben megjelent nagy hatású könyvében (Magyar néphit és népszokások) a magyar hiedelemvilág és népszokások egészét tekintette át összehasonlító és pszichoanalitikus szempontból. 1928– 1931-ben Szomáliában, Ausztráliában, Új-Guineában és Mexikó északi határvidékén végzett rendkívül gazdag – máig is csak részleteiben földolgozott – eredményű terepmunkát, amelynek célja a korszak etnológiai és pszichológiai szakirodalmát foglalkoztató Ödipusz-komplexus kutatása volt. Róheim Géza 1938-ban Amerikába emigrált, ahol pszichoanalitikusként dolgozott. 1947-ben Új-Mexikóban a navahó indiánok körében kutatott. Munkásságának legfontosabb eredménye a pszichoanalízis alkalmazása az etnológiában, kultúraelméleti megállapításai (nevéhez fűződik a kultúra ontogenetikus elméletének megalapozása), valamint a magyar néphit és népszokások átfogó vizsgálata a történeti és etnikus rétegek szétválasztásával, illetve a vallási jelenségek vizsgálata a magyar néphitben és a törzsi társadalmakban. Róheim vizsgálatainak konklúziója a következő: “A magyar néphit és népszokás igazi tömegét, túlnyomó nagy részét csak egy jelzővel illethetjük: európai”. 1939-től New Yorkban folytatott magánpraxist. 1921-ben Freud-díjat kapott. Amerikai emigrációjában halt meg 1953. június 7-én. NZS