Gondolat

Eutanázia mint jövőkép

LIPTÁK Judit

2011. AUGUSZTUS 30.


Tudjuk, hogy milyen fontos a jövőkép mind az egyén, mind a közösség számára. Jövőkép (méghozzá lehetőleg pozitív) szükséges ahhoz, hogy reggel felkeljünk, végezzük a munkánkat. A jövőkép jelenti azt a célt, amit elérni vágyunk és valószínűsíthetünk. A társadalom jövőképén bukhatnak meg és emelkedhetnek fel politikai irányzatok. Az emberiség jövőképe pedig szükséges ahhoz, hogy eldöntsük, fegyverkezünk és háborúzunk, vagy erőnkben és összefogásunkban bízva dolgozunk a fenntartható fejlődés megvalósításán, bolygónk védelmén.

Mindezekből a lehetséges jövőképekből hiányzik az, ami pedig mindannyiunkra vár, a halál. Nem biztos, hogy sikerül a magánéletben, a munkában, a társadalomban sikereket elérni, nem biztos, hogy boldog és egészséges öregkor vár ránk. Egy dolog biztos, meg fogunk halni. Ennek módja, körülményei viszont nem körvonalazódnak bennünk. Az emberek többsége csak annyit fogalmaz meg, hogy nem szeretne sokat szenvedni.
Hollandiában élő ismerőssel beszélgettem erről. Azt mondta, hogy bár egészséges, fiatal ember, számára megnyugtató az eutanázia lehetőségének tudata. Hogy ha nem akar, akkor nem kell súlyos szenvedések között, csillapíthatatlan fájdalmaktól gyötörve, számára elviselhetetlen minőségben élnie. Tisztázottak a körülmények, tökéletesen szabályozott, nincsenek visszaélések. Az ő jövőképe kerek, a tervek-álmok végén ott szerepel a méltó halál, ami az ő személyes és felelős döntésétől függ.

A mi jövőnk a rettegett és bizonytalan sötétség, a bizalom a jó szerencsében, hogy nem bánik el velünk annyira a sors, hogy mérhetetlen szenvedéseket kelljen elviselnünk. Ez, ha őszintén végiggondoljuk, nagyon kevés. Inkább a félelem hárítása és elfojtása, mint megalapozott gondolat.
Az eutanázia lehetősége ebből a szempontból az értelmes és teljes életet szolgálja, hogy kerek legyen a jövő.

Lipták Judit

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

A Koenzim Q10 klinikai jelentősége

Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Mégis kinek az élete? -- beszélgetés a Centrál Színházban az eutanáziáról

A Centrál Színház nagysikerű előadása, a Mégis kinek az élete? után orvosok és színészek vitatták meg az eutanázia napjainkban is folyamatosan vihart kavaró kérdéseit 2011. december 7-én.

Hírvilág

Életvégi döntésekről az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán

KÖBLI Anikó

Bár elvben a jog tiltja, gyakorló orvosok szerint napi gyakorlat hazánkban az eutanázia, amelyet a jognak is jó volna követnie. Lényegében azonban mindmáig tisztázatlanok a fogalmak, így fordulhat elő, hogy a bioetikusnak kell a jogtudóst figyelmeztetnie: Hitler eutanázia-programnak nevezett tömeggyilkosságából hiányzott az elpusztítottak önkéntessége, így az semmiképpen sem nevezhető „szép halálnak”…

Hírvilág

Az orvoskar elutasítja az aktív eutanáziát

A börtön árán is szembe mennének a törvénnyel