Több olyan híres festményt ismerünk, amelyeken az ábrázolt személy egyik vagy másik szemén vak – akár szembetegség okozta ezt, akár sérülés. Cikkünkben Pablo Picasso: La Celestine című festményével foglalkozunk, ami a festő kék korszakában született. Az erre vonatkozó irodalomban a szemmel kapcsolatban két diagnózis merült fel : glaucoma absolutum vagy leucoma corneae.

Pablo Picasso: „La Celestina”, 1903

A különböző testi fogyatékosságok és testi szenvedések művészi ábrázolásával gyakran találkozunk a képzőművészetben. Érthető, hiszen egy kép vagy szobor egyetlen rápillantásra meg tudja jeleníteni a betegség szörnyűségeit – intenzívebben, mint a mégoly pontos és részletes leírás. Szemorvosként elsősorban azok a rajzok és festmények késztetnek fokozott figyelemre, amelyek a szem egyes betegségeit vagy megváltozott állapotát ábrázolják, különösen akkor, ha ezeket a képeket és szobrokat híres művészek készítették. Ami azonban egyes szembetegségek jól ábrázolhatóságát illeti, arról megpróbálunk eléggé részletes leírást adni. A Bibliában is sokszor történik említés komoly látásromlásról ( Izsák, Jákob, Éli, Ahijja esetében), vakságról (Sámson) és annak meggyógyításáról, pld. Tobitnál az Ószövetségben és a jerikói, bétsaidai vakokról, a vak Bartimeus és a vakon született ember meggyógyításáról az Újszövetségben. (Lásd. LAM 2010, 20. évfolyam 1. szám) . Ezzel kapcsolatban két igen szép festményt is ismerünk arról, hogy Jézus vakot gyógyít (Duccio di Buoninsegna (1278-1319 ): Jézus megnyitja a vakon született ember szemeit, El Greco: Jézus meggyógyítja a vakot (1560). A vakok Újszövetségi meggyógyításának transzcendens értelmezése pedig túlmutat a testi gyógyításon vagy gyógyuláson, a későbbi történelmi korokban pedig egy-egy teológus a "spirituális katarakta" kifejezést is használja, ami a vakság szimbolikus értelmét jelenti. Albrecht Dürer és Rembrandt van Rijn egyes önarcképein a szemek ábrázolása azt mutatja, mintha egyik szemük kifelé térően kancsal lenne. Vitatják azonban, pro és kontra, hogy valóban kancsalító szemállásról van-e szó, vagy ez az ábrázolás mindössze az önarckép-festés egyik lehetséges (nem-kötelező) mellékterméke (1–4). Dürernek mindemellett van néhány olyan nem önarckép ábrázolása is, amelyeken ugyancsak a széttérő kancsalság vehető észre (pl. édesanyja arcképén és egy parasztasszony portréján). Különösen érdekes továbbá egy katonatisztről készített portréja, amelyen a „hadfi” bal szeme kétségkívül másfelé (balra és fölfelé) néz, mint a jobb. Az ehhez a képhez tartozó művészettörténeti kísérőszöveg le is írja, hogy a katona bal szeme minden valószínűség szerint harci cselekményben sérülhetett meg (6).

részlet Dürer fiatal lány portréja című képéről

Ha nem is sok, de több olyan híres festményt ismerünk, amelyeken az ábrázolt személy mindkét vagy egyik szemére vak – akár szembetegség okozta ezt, akár sérülés. A legismertebb közülük id. Pieter Brueghel Vakok, 1568 című festménye, továbbá Vincent van Gogh Egyszemű ember arcképe, 1888 (ritkán látható festmény), sőt, Pablo Picasso is festett három, vakságot mutató képet, amelyek közül egyikük szemorvosilag is látványos: La Celestine, 1903 (egy komor, fekete hölgy, Celestine, arcképe). A másik kettő címe: A vak ember ebédje, 1903; és Az öreg gitáros, 1903/1904. Mindhárom kép Picasso kék korszakából származik; itt most egyedül Pablo Picasso: La Celestine, 1903 festményét vesszük szemügyre, elsősorban szemorvosi, másodsorban művészettörténeti szempontból. Celestine az egyik szereplő Fernando de Rojas (1465–1514) Tragicomedia de Calisto y Melibea színművében szerepellt a 15. század Spanyolországában. Pablo Picassonak (1881–1973) ehhez Carlota Valdivia (Barcelonából) ült modellt 1903-ban, tehát kb. 400 évvel később, aki ugyancsak kerítőnő volt. Az nem biztos, hogy Celestina akár csak az egyik szemére is vak lett volna, a modell, Carlota Valdivia viszont igen, és hát őt festette meg Picasso Celestine-ként. Carol Salus amerikai művészettörténész Pierre Daix francia író és újságíróra, Picasso egyik barátjára (aki sokat is írt Picasso-ról) és Robert Spurny szintén amerikai szemorvosra hivatkozik a lefestett hölgy bal szemének betegségére vonatkozóan. Két feltételezett diagnózis került említésre: glaucoma absolutum és leucoma corneae. Ennyit lehet tudni Picasso Celestine-jének bal szeméről (7). Pablo Picasso ezt a képet kék korszaka (1901–1904) vége felé festette, 1903-ban. A kék színt állítólag azért választotta, mert ebben a periódusában a kék színnel a szereplők nyomorát, reménytelenségét jelezve koldusokat, prostituáltakat, cirkuszosokat és néhány barátját festette meg. Van olyan vélemény is, mely szerint a komor arckifejezésű, bal szemére vak nő ábrázolásával Picasso a burzsoázia megítélésére vállalkozott. Irodalom: 1. Linksz A. : An ophthalmologist looks at art, 1980. 2. Livingstone M. S., Conway B. R. : Was Rembrandt stereoblind? New Engl. J.Med. , 2004, 351:12-13 3. Friesen J: Rembrandt’s vision skewed, study says. The Globe and Mail , 2004. sept. 14. 4. Blakeslee S. : Deconstructing, the gaze of Rembrandt. The New York Times, 2004. szept. 16. 5. Blakeslee S.: A defect that may lead to a masterpiece. The New York Times, Science D6 june. 13., 2011. 6. Austellung Albrecht Dürer in der Albertina, Wien, 2003, Hg. K.A. Schröder – M.L. Sternath 7. https://parnaseo.uv.es˛Celestina/Numeros/1991/Vol%2015/Num%202/2 articulo 1. Levelezési cím: Dr. Rácz Péter Markusovszky Egyetemi Oktató Kórház Szemészeti Osztály, Szombathely Tarján Péter Prof. Emeritus College of Engineering, Coral Gables, FL, USA