Az írónőt hazánkban kevesen ismerik, holott irodalmi Nobel-díjas. 1966-ban kapta Samuel Josef Agnonnal megosztva kapta az elismerést az Izrael sorsát ábrázoló műveiért. Berlinben született asszimilálódott, igen művelt nagypolgári zsidó családban. Selma Lagerlöföt, a híres svéd írónőt választotta mentorának, hogy levelezést kezdeményezett, korai zsengéit, romantikus verseit és mesejátékait is neki ajánlotta fel. Nelly Sachs egyke gyermekként s beteges alkata miatt is sok figyelmet kapott szüleitől, s igen visszahúzódó életet élt. Az 1920-as évek vége felé már több berlini lapban publikált, s folyóiratok közölték verseit, melyeket a kritika is kedvezően fogadott. Élete során mindössze egy titokzatos érzelmi kapcsolat bukkan fel, a névtelen vőlegény kilétét homály fedi, egyik versében említi, hogy az illető tragikus módon koncentrációs táborban hunyt el. 1940-ben a hitlerizmus elől Svédországba menekült. A hosszú szervezés dacára Nelly Sachs és az anyja szinte az utolsó pillanatban menekültek meg csupán, hiszen mialatt a Stockholm felé tartó repülőgépre szálltak fel, már megérkezett a behívóparancs a lágerbe szállításra. Árnyak kórusa Mi árnyak, ó mi árnyak! Hóhérok árnyai rémtetteitek porához szegődtünk -- áldozatok árnyai véretek drámáját rajzoltuk egy falra. Ó mi tehetetlen gyászpalást pillangók összefogva egy csillagon, mely nyugodtan ég tovább amikor poklokban kell járnunk a táncot. Bábjátékosaink már egyebet sem tudnak, csak a halált. Aranydajka, ki bennünket emtetsz ily kétségbeesésre, fordítsd el ó nap arcodat hogy mi is elsüllyedjünk - vagy tükröztesd velünk egy kisgyerek ujjongva fölemelt ujját és könnyű boldogságát egy szitakötőnek a kútkáva fölött. Vas István Svédországban Nelly Sachs idős anyja mellett mosónőként dolgozott. Költészete a háború alatt új utakra tért, megkeményedett. 1943-44-ben keletkezett versei, amelyek A halál lakásaiban című kötetben láttak napvilágot, a halál és pusztulás vidékét idézik fel. A 1940-es években jelenik meg két drámája, az Eli és az Abram im Salz. Az 1950-es évek elején, anyja halála után kezdett levelezni a költő Paul Celannal, akivel később Párizsban személyesen is megismerkedett. 1953-ban megkapta a svéd állampolgárságot. Majd lassan a német nyelvterületen is megismerték nevét és munkásságát. Sokat küzdött pszichés gyengeségeivel, majd három évet töltött idegszanatóriumban is. 1966. december 10-én, 75. születésnapján kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. 1970. május 12-én hunyt el Stockholmban. NZS 2014. 12.10