Gondolat

A humor jótékony formái a terápiában

2016. JÚNIUS 01.

Samuel T. Gladding & Melanie J. Drake Wallace (2016) Promoting Beneficial
Humor in Counseling: A Way of Helping Counselors Help Clients, Journal of Creativity in Mental Health, 11:1, 2-11, DOI: 10.1080/15401383.2015.1133361


A szerzőpáros cikke azt a látszólag könnyed és kissé szokatlan kérdést teszi fel, hogy a humor alkalmazása belefér-e a terápiás folyamatba. Van-e létjogosultsága, és milyen szándékkal, milyen céllal érdemes alkalmazni?

De valóban könnyed, súlytalan ez a kérdés? Biztosan nem az, mert a pszichoterápiás viszony, mint gondosan ellenőrzött kommunikációs helyzet, érzékeny minden behatásra. Márpedig a humor a maga összetettségében és sajátos kommunikációs szerepével oldani és kötni egyaránt tud. Megkönnyebbülést és zavart is kelthet két ember között. Nagy elővigyázatosságot, jó érzéket kíván tehát az alkalmazása. A szerzőpáros szerint azonban megéri megkockáztatni, mert annyi értéket rejt magában.

A humor, ez a komplex és dinamikus jelenség jellegzetesen emberi élmény, amely az adott ember fejlettségi szintjéhez és érdeklődési területeihez igazodik. Az elmúlt években jellemzővé vált a humorra mint az emberi jóllét egyik összetevőjére tekinteni. Eszerint a megközelítés szerint a humor esszenciális „összetevője” azoknak a személyiségeknek, akik teljességre és egészségre törekszenek.

Pozitív hatásai testi és mentális téren egyaránt jelentősek. A nevetés hatására nő például a vér oxigénszintje és az endorfintermelés, csökken a stressz, a humor gyakorlásától erősödik a kreativitás és a problémamegoldó képesség. Emellett lehetőséget ad az erős érzelmek konstruktív kifejezésére is. Segít nézőpontot váltani, és megküzdeni az adott helyzettel. A pszichológián belül van egy olyan kevéssé ismert, de a múlt század első felére visszanyúló tradíció, amely a humorban a terápiás növekedés eszközét látja (Gordon Allport, Albert Ellis, Viktor Frankl). Még a kognitív-behaviorista megközelítések is használtak humoros eszközöket.

Mivel a humor számtalan formában jelenhet meg, a cikk röviden bemutatja azokat a megjelenési formáit, amelyek a terápiás érintkezés során felbukkanhatnak. Hét pozitív fajtát nevez meg példákkal: ilyen az anekdota, a vicc, a szójáték, a szellemes társalgási fordulatok, az irónia, a túlzás, illetve amikor a beszélő önmagát hangsúlyozza, tréfásan „fényezi”. Ezekhez képest a humor másik öt formája negatív hatású: a szarkazmus, a szatirikusság, a fekete, kíméletlen, lehangoló humor, a kötekedő ugratás és a sikamlós, durva humor.

A humor pozitív formái javítják a lelkiállapotot és közérzetet, igenlőek és hatékonyan kezelik a nehéz érzelmeket, míg a negatív humorfajták ennek pont az ellenkezőjét teszik. Aszerint is különböznek egymástól a humoros megnyilvánulások, hogy tervezetten vagy spontán módon történnek-e. A spontán humor is, például a szótévesztés, véletlen megbotlás is felhasználható konstruktívan.

Sokféleképpen csillanhat fel tehát a humor, de a terápia során történő humornak nem az a célja, hogy kellemes perceket szerezzen. Hanem az, hogy előremozdítsa a folyamatot, belátásra vagy változásra inspiráljon. A cikk több érzékletes példát hoz fel a humor segítő használatára. A terápia elején például jégtörőként szolgálhat. Alkalmazható akkor, ha váratlan, mulatságos esemény történik, például a kliens és a terapeuta egymás lábára lépnek. Ha a csend vagy feszültség uralkodik el egy helyzeten, vagy a terapeuta bántás nélkül szeretné emlékeztetni a páciensét valamire. Találó metafora a humorra a gumikard, amellyel vér nélkül lehet bevinni a találatot; azaz a nehéz közléseket is elviselhetővé tehet, miközben megnyugtatja a klienst és erősíti a bizalmat. A humor élvezete, gyakorlása házi feladatként is adható, hogy a páciens abban az időben, amit nem a terapeutájával tölt, vidámabbá és örömtelibbé tegye az életét.

Mindennek dacára a szakirodalom meglepően keveset foglalkozik a szerzők szerint azzal, hogy a pozitív humor hogyan illeszthető be a terápiába. Ezért a cikk hat irányelvet is megfogalmaz a humor alkalmazásával kapcsolatban. A legfontosabb mindenekelőtt az, hogy humor nem lehet zavaró tényező, hanem gazdagítania kell a terápiás folyamatot és növelni a páciens jóllétét.

A terapeutáknak emellett fel kell készülniük a humor spontaneitására. Fel kell mérniük azt is, hogy kliensük mennyire fogékony egyáltalán a humorra, illetve hogyan reagál rá. Megkérdezhetik, hogy a páciens mit talál humorosnak, és megfigyelhetik, hogy hajlamos-e nevetni önmagán, a saját helyzetén. A humor szolgálja mindig a kliens érdekeit, ne a terapeutáról szóljon (pl. ne az eszességét, szellemességét csillogtassa vele). Ne is az legyen a humor célja, hogy szórakoztassa a pácienst, hanem legyen mélysége, legyen kongruens a terápiával – és magával a terapeutával is, hiszen ő sem veszítheti el a hitelességét a humor alkalmazása közben.

Ha gondosan, elővigyázatosan alkalmazzák, a humornak helye van a terápiában, hogy megkönnyítse azokat a változásokat, amelyeket a kliensnek át kell élnie. Függetlenül attól, hogy a terapeuta milyen elméleti megközelítést alkalmaz, a humor kiegészítő és segítő szerepe olyan potenciál, amelyet érdemes beemelni a közös munkába.

Dr. Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

ZALAI Anita

1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Gondolat

"Ez nem Rio de Janeiro"

1937. október 15. született Odesszában Ilja Ilf szovjet-orosz író.

Gondolat

Karinthy öndiagnózisa

NAGY Zsuzsanna

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül címmel írta meg saját betegségének felfedezését, tüneteinek kialakulását.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Hírvilág

A személyiségzavarok pszichodinamikus pszichoterápiája

Mivel a személyiségzavarokra az új évezredben különösen sok kutatás irányult, mint várható, ez a kötet nagyon gazdag és sok újdonságot tartalmaz. Csak tanulmány méretében lehetne méltó és igazságos ismertétest írni róla, különösen, ha a recenzens néhány vitapontot is ki akarna emelni.

Klinikum

Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Gondolat

Az élet álom és improvizáció - Álomszínház

Parádi József pszichiáter, pszichoterapeuta beszél az álmokról mint életünk racionalitáson túl lévő jelzéseiről, a szorongásos álmok hasznáról, a szenoi nép tanításairól, a normalitás embertelenségéről, az Álomszínház gyakorlatáról, s arról, hogy mielőtt betegeinek felírt volna egy gyógyszert, kipróbálta magán...

Klinikum

A korunk népbetegsége: az elhízás

A túlsúly problémája mára népbetegséggé nőtt ki magát: akár orvosként, akár betegként (vagy esetleg mindkét oldalról) szembesülünk az elhízás egészségromboló hatásaival, a kérdéskör nem hagyhat közömbösen bennünket.