A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?” A dilemmát felvető hallgatójának az aznapi szemináriumon nem tudott rögtönzött választ adni, ezért gondolkodási időt kért - ám mire elhúzódó kutatómunkájából feleszmélt, megírta ezt a könyvet. A könnyed, szellemes olvasmány alkalmat adhat, hogy az eredetkutatáson kívül ezt a kultúránkba és mindennapjainkba mélyen belegyökerezett szokást jobban megismerjük olyan szerelmi történeteken keresztül, amelyekben főszerepet játszik a csók. A könyv első fejezete meglehetősen szűkszavúan vázolja fel a csók ősi eredetét. Míg a szexualitás gyökereiről többezer oldalt olvashatunk egyéb szexológiai művekben, úgy a csók biológiai evolúciójáról kevés szó esik. A rövid történetiség oka hamar tisztázódik, hiszen a könyv fő vezérfonala következik abból a felvetésből, hogy a csók elsősorban kulturális eredetű: a, csókolózásra késztetés valószínűleg nincs jelen a génjeinkben. A szerző megjegyzi, hogy annak eldöntése, hogy az oszkuláció biológiailag kódolt vagy sem, „tudományos hitkérdés” (33. oldal), mert bár léteznek elméletek és megfigyelések más fajok hasonló tevékenységeiről (például a madarak, vagy más főemlősök körében), a globalizáció előtt a világ Európától távol eső részein a romantikus csók ismeretlen jelenség volt. Nem kevés olyan kultúra van, ahol nincs is szó a csókolózásra, mert az nem része az udvarlás rítusának. Ezzel szemben bizonyos nyelvekben akár harminc kifejezés is használatos arra, hogy az aktus különböző formáit kifejezzék. Mára "több, mint hatmilliárdan csókolóznak rendszeresen Kelettől Nyugatig, ajkukat egymáséhoz szorítva, társadalmi és romantikus szokásból."- idézi a szerző a szerelemtudós Sheril Kirschenbaumot, akinek munkásságára gyakran visszautal mint fő inspirációra jelen könyv írásához. A második és harmadik fejezet a rítusok és mítoszok, illetve az irodalomtörténet híres csókjain kalauzol végig. Megtudhatjuk, hogy az első romantikus célzatú csókokról a lovagi költők és a reneszánsz korabeli feljegyzések számolnak be. Legendás szerelmespárok történeteit eleveníthetjük fel, mint például Orpheus és Eurüdiké, Paolo és Francesca, Trisztán és Izolda, Rómeó és Júlia, illetve jól ismert szokások eredetét is megismerhetjük, kezdve a fagyöngy alatt elcsattanó csókok karácsonyi szokásával egészen a Spinédzserek film üvegezést népszerűsítő jelenetéig. A mítoszok között érdemes kiemelni Dracula nyakcsókját és a grófhoz kapcsolódó szimbolikát: “A legendás szeretőhöz, Don Juanhoz hasonlóan Drakula is egy fantázia tudattalan szublimációja: a vonzó titkos szerető, akihez a nők - legalábbis az előző évszázadokban - nem közeledhettek anélkül, hogy ne veszélyeztessék magukat (és a társadalmi rendet), mivel csókjától kéjsóvár démonná változtak volna.” A következő három fejezetben a képzőművészet, a zenetörténet és a filmművészet szerelmes történeteiből és csókjaiból válogat a szerző. Meglehetősen merész vállalkozás ez, hiszen a szerelmi szálak feldolgozása túlzás nélkül az alkotók első számú kedvenc témája. A vizuális művészek (festők, szobrászok, fotográfusok) számtalan módon mutatták be a csókot nézőik számára, melyekből néhányat nyomtatásban is láthatunk a könyv oldalain. Azokra a művekre, amelyek nem kerültek be képként, internetes képkeresőn mindenképp javasolt rákeresni, így nyernek számunkra értelmet a szövegben leírtak. A zenei darabokkal és filmekkel kapcsolatban is hasonlóképp ajánlott az előzetes ismeret: ha nem hallottuk vagy láttuk az adott művet, akár tovább is lapozhatunk a könyvben. A gyűjtemény és annak elemzése mindennek ellenére figyelemre méltó és igen alapos. A könyvben bemutatott csóktörténetek hűen tükrözik a világ aktuális erkölcsi és társadalmi normáit. Hitchcock idejében még cenzúra három másodpercre korlátozta a csók időtartamát a filmvásznon, azonban idővel törlődött és egyre szabadabb kifejező eszközzé vált, a határok feszegetésére szakosodott. Bizonyos elméletek szerint a csók aktusa eredetileg a lázadás eszköze, amely hagyományos kánonnal szembemegy és a szabad, romantikus szerelmet pártfogolja az érdekből megköttetett, romantikus érzéseket nélkülöző házasságokkal, vagy a fiatal lányok áruba bocsátásával szemben. A csókokkal átitatott romantikus történetek a nőket felemelő erővé váltak: a szerző szerint ezek által szabadon elgondolkodhattak a szerelemről, saját fogalmaik alapján értelmezhették szexualitásukat. A világ számos területén csupán a tömegmédiának köszönhető, hogy elterjedt a csók. A könyv utolsó fejezetének címe „Csók az internet korában”. Marshal McLuhan kifejezésével élve a „világfalu” lett az otthonunk, amelyben az internet a központi idegrendszer kiterjesztéseként köt össze mindenkit. Különösen gyors információcsere zajlik a romantika és a szexualitás témaköreiben is: hasonlóan izgalmas és népszerű téma ugyanúgy, mint a lovagi költészet idején, csak most más médiumban és nyelvezettel tájékozódhatunk és beszélgethetünk róla. Az internetes kutatások eredményei alapján mindenkit foglalkoztat, szinte megszállottan ez a téma, s épp ezért a csók, mivel már teljesen összeforrt a szerelemmel, örökké az emberiséggel fog maradni. Kötet bibliográfiai adatai: Marcel Danesi: A csók története - A populáris kultúra születése Fordította: Zsuppán András Megjelenés: 2019 Oldalszám: 212 oldal Formátum: A/5 ISBN: 978-963-2799-46-9 Témakör: Társadalomtudomány Bóna Enikő eLitMed.hu 2019.szeptember 21.