Valamilyen vízió kell, nem csak pénz
2021. MÁJUS 05.
2021. MÁJUS 05.
Szöveg nagyítása:
„Össztársadalmi egészségjavításnak, egészségfejlesztésnek kellene minden kormányzati döntés fókuszában lennie – Health in All Policies –, ahogyan azt a WHO, az Egészségügyi Világszervezet vallja csaknem tíz esztendeje. Láthatóan ezt a szemléletet, ezt a megközelítést még nem sajátította el a magyar kormány az eddigi munkavégzése során, pedig nem megspórolható feladat annak tisztázása, mit kell annak érdekében tenni, hogy a magyar lakosság egészségi állapota rapidabb módon javulhasson” – mondja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Szerinte tudatos stratégiaalkotásra van szükség nemcsak az egészségügy területén, hanem az oktatás, környezetvédelem területén is, de az iparfejlesztésekben a „zöldesítés” felé való elmozdulás is létfontosságúnak tűnik. „Az uniós források felhasználásánál a dilemma arról szól, a kormány az elkövetkező 5 évben az egészségügyben hol akar akciózni, a lakosság egészségi állapotát javítandó és milyen eszközöket választ céljai eléréséhez. A most meghirdetett 1000-1200 milliárd nagy összeg, de ebből 300 milliárd a szuperkórházra megy el, a másik 300 a bérrendezés költségét fedezi, így durván 400-600 milliárdból tervezhetik az ellátórendszert alakítani. A kérdés az, van-e a kormánynak érdemi átalakítási programja, amely segíti az értelmes pénzköltést. A kormány azzal a feltételezéssel él, hogy van neki ilyenje, pedig valójában még nincs.” Nincs olyan elképzelése, amely nyilvánosan megvitatható lenne „Sok szereplő által több elemből egybegyúrt, koherens rendszer képezne , tisztázva benne az irányítás, a szolgáltatási struktúra, a finanszírozás számos elemét. Valójában egy frissített Semmelweis-tervet kellene megalkotnia a kormánynak. Helyette van öt egészségprogramja, amelyek közül a mai napig egy sem nyilvános, tulajdonképpen az országos intézeteken kívül ezeket senki sem ismeri. Vélhetően azért nincs valódi egészségügyi stratégiája a kormánynak, mert nem hisz abban, hogy az állami rendszerben lehetne jó színvonalú ellátást nyújtani. Az uniós források elköltésénél elsőként a háziorvosi és az önállóan működő járóbeteg-szakellátáshoz kellene hozzányúlni, közös érdekeltségbe helyezve a szolgáltatókat, számukra olyan finanszírozási ösztönzőket kialakítva, amik elkerülhetővé teszik a felesleges beavatkozásokat és a kórházi ellátást” – folytatja a szakértő. „Szerencsére az alapellátás fejlesztése, bővítése a kormányzati elképzelések középpontjában áll, mind az EMMI, mind az OKFŐ szakmai fókusza ebbe az irányba mutat. Amennyiben a maradék 400–600 milliárdos forrásból minél több e kettő terület együttes fejlesztésére fordítódik, az nyereség lehet a betegeknek. A kormány az alapellátás esetében már 2012-ben érzékelte a beavatkozás szükségességét, erre utal az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram (Svájci-projekt) elindítása vagy az ennek folytatásaként értelmezett Alapellátási törvény 2015-ös elfogadása. Akkortájt a svájci oldal támogatásának egyetlen kikötése volt, hogy a képződött modellt fogadja be a kormányzati egészségpolitika. Ez megtörtént, bár a törvényhez kapcsolódó rendeletek összességét máig nem prezentálta teljes számban a szakpolitika. A különböző uniós és hazai forrásból támogatott programok keretében eddig mintegy ezer háziorvos dolgozott valamilyen modellprogramban egy-egy csoport tagjaként. Az EFOP 1.8.0 uniós fejlesztési projektben az alapellátást érintően kidolgoztunk egy olyan ajánlást, amelyben átlagosan hat praxisra jutna három plusz szakdolgozó – a gyógytornász, a dietetikus, és a pszichológus –, megtámogatva mindezt praxisközösségi nővér alkalmazásával is. Ennek finanszírozási konzekvenciája nem lenne túl magas költség (durván 2,5 millió Ft/6 praxis/hó), ezért cserébe azonban olyan többletszolgáltatásokat lehetne a betegek közvetlen közelébe juttatni, ami érdemi javulást hozhatna az adott térség lakosainak egészségi állapotában. Prevenciós szolgáltatások sora jelenhetne meg ezen a szinten, ahogyan ezt a svájci modellkísérletben is láttuk „Idős hölgyek és urak keltek ki az ágyukból és váltak újra mozgóképessé, vagy éppen a cukorbetegeknek sikerült jobb paramétereket produkálniuk dietetikusok segítségével. A jelenlegi rendszerből azért is el kell mozdulni, mert látható, hogy minden kormányzati anyagi ösztönzés és támogatás ellenére növekszik a betöltetlen praxisok száma, arányuk jelenleg több mint kilenc százalék. Ha ez eléri a tízszázalékos, kritikus szintet, a polgárok meghatározó része csak csökkentett szolgáltatásokhoz jut majd hozzá. A debreceni egyetem korábbi felmérésének eredménye figyelmeztető lehet a kormányzati számára” – mondja a szakember. A tartósan betöltetlen praxisokba tartozó lakosság körében megkétszereződik a korai halálozás kockázata „Úgy kell az alapellátásban elérhető szolgáltatások körét bővíteni, hogy nem csak a horizontális együttműködés fejlesztésére kell figyelmet fordítani, hanem a vertikális együttműködések fejlesztésére is. A járóbeteg-szakellátók funkcionálását új alapokra kell helyezni, hogy a betegek ellátási folyamataiba illeszkedően minél több szolgáltatás tudjon a lakóhelyhez közel megjelenni. Ma a szakrendelők a finanszírozási technika okán abban érdekeltek, hogy minél több vizsgálatot számoljanak el, így egy sor teljesen fölösleges vizsgálat keletkezik. A kötegelt (bundled payment) finanszírozási technika bevezetésével egy betegség teljes folyamatát egyben lehetne finanszírozni, így érdekeltté tenni minden szereplőt abban, hogy valóban csak a szükséges ellátásokat nyújtsák. Ezeknek a horizontális együttműködéseknek a formáját képező praxisközösségeknek csak mostanában kezd intézményesített alakzata kialakulni. Az látható, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság egészen más működési logikát képvisel, mint az EMMI. Az OKFŐ-t irányító belügyminisztérium gyors ütemű haladásban érdekelt, ennek érdekében pénzt-paripát-fegyvert hajlandó mozgósítani, ami jó hír, de biztos kezet/tudást igényel a helyes beavatkozás foganatosítása” – mondja Sinkó Eszter. „A betöltetlen praxisok felszámolására elsősorban az elmaradott térségekben kell törekedni, ahol 10–30 kilométeres körzetben sem járó-, sem fekvőbeteg-szakellátó nem érhető el. A letelepedést ösztönző egyszeri összeg mellett ezeken a területeken a havi bevételeket érdemes lenne akár a duplájára növelni” – hoz konkrét javaslatokat a szakértő. A praxisközösségek hatékonyságát igazolja a nemzetközi szakirodalom és a hazai projektek során felhalmozódó tapasztalat egyaránt „Az ilyen szolgáltatás keretében ellátott populáció egészségi állapotának mutatóiban három–öt éven belül – a kockázatok csökkenése révén – érdemi javulás tapasztalható, a páciensek kevesebb fekvőbeteg-szakellátást vesznek igénybe, és hosszabb ideig képesek az öngondoskodásra. A kétezres évek elején futó irányított betegellátási modellkísérlet pedig arra mutatott rá, hogy a szakrendelők és a háziorvosok együttműködése, a közösen kidolgozott protokollok és betegutak nyomán csoportpraxissal felérő szolgáltatást tud nyújtani a lakosság számára. Ha jobb ellátást akarunk nyújtani, akkor abba nemcsak pénzt kell tenni, hanem megfelelő ösztönzőket is. Kell megelőzési, gondozási protokoll, egészségügyi állapotfelmérés, aminek ellentételezését is be kell építeni a finanszírozásba. És nemcsak az egészségi állapot felmérésében, preventív rendelések megtartásában, hanem a közösségi egészségfejlesztő programok szervezésében is fejlesztésekre van szükség. Az OKFŐ-nek mindenekelőtt kapacitástérképet kell készíteni, felmérni a szükségleteket, eldönteni, hová szükséges a fekvőbeteg-ellátásokat koncentrálni, hol legyenek jól felszerelt és elérhető szakrendelések, illetve alapellátók, emellett pedig az idősgondozást is ki kell építeni. Szerencse, hogy ma már rengeteg technológiai eszköz van annak megelőzéséhez, hogy a betegeknek ne kelljen kórházba kerülniük. Természetesen nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a lakosság egészségtudatosságát is szignifikánsan javítani szükséges, mert a tudatlanság valami elképesztő méreteket ölt. Segíteni kell az egészségértést, fel kell építeni, hogy a lakosság többet tudjon a testéről és annak megóvása érdekében minél többet tegyen. Az iskolai oktatást e szempont szerint át kell strukturálni, ahogy arról ezerszer beszélt a MOK korábbi elnöke, Éger István is. De érdemes a tv-sorozatokba is beépíteni olyan információkat, amelyek a helyes életmódra ösztönzik a tv-nézőket. Feladat van bőven, csak legyen, aki áll elébe, az uniós források támogatásával” – teszi még hozzá Sinkó Eszter. Kun J. Viktória
Egészségpolitika
A blokkolóórák után most már személyesen ellenőrök is figyelik, ki tartózkodik a kórházakban. Ki dolgozik, ki fekszik a kórházi ágyakon, és hogyan használják például a diagnosztikai képalkotókat. Bármely nap és a nap bármely órájában érkezhet a mobilegység. Figyelnek, ellenőrzik, leleplezik, „lógnak”-e az egészségügyben dolgozók.
Egészségpolitika
Mindenképpen módosításra szorul az új egészségügyi jogállásról szóló törvény – állították egybehangzóan munkajogász szakértők egy, az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről szervezett videókonferencián. Ahogy elfogadhatatlan ennyire méltatlan, elkapkodott, kidolgozatlan és indokolatlanul nehéz körülményeket teremteni, és ilyen választásra kényszeríteni valakit az élethivatását illetően.
Egészségpolitika
Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.
Egészségpolitika
Úgy tűnik ebben a hazai álláspont egyértelmű, de számos országban már kismamákat oltanak. A jelenlegi szakértői vélemények szerint az mRNS-oltások nem veszélyesek a terhes kismamákra, de klinikai kísérletek hiányában ezt mégsem lehet százszázalékos biztonsággal állítani. Magyarországon éppen ezért nem ajánlják az oltást várandósoknak, de az Egyesült Államokban, Izraelben, vagy Angliában a kismamákra bízzák a döntést. Gyermekeknek egyelőre sehol sem adnak vakcinát.
Egészségpolitika
Tisztában vagyunk azzal, hogy a járvány elleni védekezésbe már mindenki belefáradt. Mégis, egészségügyi szakemberként tudjuk, hogy a Covid-19-járvány 4. hulláma során sem lesznek elkerülhetők a racionális korlátozó intézkedések. Hazánk jelenlegi átoltottsági szintjén a nyájimmunitás kialakulásával egyelőre nem számolhatunk, az ismét erősödő járvány a következő hónapokban több ezer áldozattal jár majd, elsősorban az oltatlanok között. Le kell számolnunk azzal a tévhittel is, hogy a beoltottság önmagában teljes biztonságot jelent! A hamis biztonságérzet az oltottak körében, a kiegészítő védelmi szabályok sutba dobása a járvány fellángolásának a melegágyát képezi az átoltottság mai szintje mellett.
Art&Health címen adott ki egy 3500 tanulmányt, kutatások és analízisek sorát összesítő metaanalízist a WHO, amely ezek alapján tudományos bizonyítékok alapján mutatja be a művészet gyógyító erejét nagyszámú betegség esetében. Terápiás hatása mellett közösségteremtő és emberközpontúbb gyógyító világot teremt.
A WHO és az afrikai CDC globális egészségügyi vészhelyzetet hirdetett az mpox járvány miatt, miközben az európai hatóságok több mint 175 000 vakcinát terveznek a régióba küldeni.
A szakértők szerint az mpox-járvány kitörése teljesen más helyzet, mint amilyen a COVID-19 világjárvány volt, ugyanakkor nem lehetünk „önelégültek”, globális együttműködésre van szükség.
Őrségváltás – Interjú Álmos Péterrel, a MOK frissen megválasztott és a leköszönt elnökével, Kincses Gyulával
Egységes és következetes egészségügyi rendszerre van szükség
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás