Bár a síelő ügyesen siklik a hóval borított tájon, mégis megbotolhat egy jeges szakaszon, elveszítheti az egyensúlyát, és a jól megérdemelt téli szünet egy kórházi ágyon érhet véget. A baleseteket vagy a műtéteket gyakran követi hosszú ideig tartó rehabilitációs kezelés. A jövőben egy új technológia lehetővé teszi, hogy a betegek a fizioterápiás gyakorlatokat otthon végezzék, miközben bizonyosak lehetnek abban, hogy a mozgásokat helyesen végzik. A műtét után a gyógytorna segít helyreállítani a mozgásképességet. Ez jelentős türelmet és kitartást követel a beteg részéről. Sokan az ilyen típusú sérülések elszenvedői közül úgy vélik, hogy könnyebb volna otthon csinálni a gyakorlatokat és nem hosszú heteken keresztül a rehabilitációs klinikán. Az is fontos, hogy a betegek a hosszabb kórházi tartózkodást követően otthon is tovább gyakoroljanak. Egy új technológia úgy lett kialakítva, hogy lehetővé teszi jövőbeli betegek számára, hogy a fizioterápiás gyakorlatokat otthon hajtsák végre, vagy szinte bármely alkalmas helyen – így például munkahelyükön, a szünetekben. A szakemberek ezt a módszert telerehabilitációnak nevezik. A technológiát a berlini Fraunhofer Intézet kutatói dolgozták ki. A rendszer részei: egy gyakorlatszerkesztő, egy fizioterápiás box és egy mobil érzékelő egység, amely okostelefonhoz csatlakozik. A terapeuta a gyakorlatszerkesztő egység segítségével kidolgoz egy testreszabott programot az adott beteg számára, hétről hétre növelve az intenzitást. A beteg aztán otthonában futtatja a programot a fizioterápiás boxon, amely egyfajta televízióra köthető mini-PC. A kis számítógép internet kapcsolattal rendelkezik, továbbá egy kamerával és egy mikrofonnal. Az elvégzendő gyakorlatok a tv-képernyőn jelennek meg, és a beteg utánozza a látottakat. A fizioterápiás box elemzi a kamera által rögzített adatokat. Ezt megelőzően egy szoftver feltérképezi az egyes betegek testi jellemzőit 3D-ben, és transzformálja őket egy biomechanikai számítógépes modellbe. A program ehhez képest interpretálja a gyakorlatok végzése során összegyűjtött adatokat, majd az eredményt elküldi interneten keresztül a rehabilitációs központnak, ahol a terapeuta látja, hogy a beteg hogyan halad, és képes a szükségletnek megfelelően változtatni a rehabilitációs program aktuális szakaszán. A fizioterápiás gyakorlatok elvégzésével kapcsolatos adatokon túl a terapeuták ismerniük kell a pácienseik alapvető életjeleit is – így a pulzusukat, oxigén szaturációjukat, és bizonyos esetekben elektrokardiogramjukat. Ez lehetővé teszi, hogy ne csak azt értékelhessék, hogy a beteg jól végzi e a gyakorlatokat, hanem azt is, hogy milyen állapotban van. Ez különösen fontos, ha a páciensnek szív-és érrendszeri betegsége van. "Ennek fényében, kifejlesztettünk egy mobil egységet is," mondta Dr. Michael John, a projekt vezetője. "Érzékelőket helyeztünk el egy mellkasi övön, mérjük a pulzust, a vérnyomást és az adatokat egy okostelefonra küldjük.” A terapeuta megállapít egy küszöbértéket az egyes gyakorlatokhoz, és betáplálja azt a mini-PC-be. Így ha a beteg pulzusa eléri a meghatározott szintet, figyelmeztető jelzés kerül kibocsátásra. Egyrészt, a mobil egység arra szolgál, hogy kiegészítse a fizioterápiás boxot, de az is lehetővé válik, hogy otthonán kívül is segítse a beteget. "Dolgozunk azon, hogyan még sokoldalúbb legyen a mobil egység, hogy és képes legyen elemezni a beteg mozgásának minőségét is. Ehhez mozgáskövető szenzorokat használunk, amelyek elemzik a végtagok mozgását egymáshoz képest, és a test abszolút pozícióját", magyarázza John. Az új rendszer tesztelése még zajlik ez év februárjában is, és minden valószínűség szerint nyáron kerülhet szélesebb körben alkalmazásra. Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: https://www.ehealthnews.eu/