Szénhidrátfogyasztás és mortalitás
2018. SZEPTEMBER 18.
2018. SZEPTEMBER 18.
Szöveg nagyítása:
Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban. Az alacsony szénhidráttartalmú diétáknak az egészségi állapotra gyakorolt hosszú távú hatását nagy prospektív kohorsz vizsgálatokból származó adatok alapján lehet megbecsülni, azonban az eddigi ilyen vizsgálatok ellentmondásos eredményekkel zárultak. A szemlézett tanulmány kutató ezért azt elemezték, hogy hogyan alakul különböző arányban szénhidrátot fogyasztó, középkorú amerikaiak mortalitása és várható élettartama átlagosan 25 éves utánkövetés alatt. Módszerek A vizsgálat alapját a jelenleg is folyamatban lévő, a kardiovaszkuláris rizikótényezőket felmérő, amerikai „Atherosclerosis Risk in Communities (ARIC) study” adatai adták: a vizsgálatba 1987 és 1989 között vontak be 45-64 éves életkorú személyeket, akik a bevonás időpontjában (vizit1), majd 6 évvel később (vizit2) kitöltöttek egy 66 kérdésből álló, étkezi szokásaikkal foglalkozó kérdőívet (a Willet-féle 61 kérdéses élelmiszer-gyakoriság kérdőív módosított változata). A két vizit közötti szénhidrátfogyasztást az 1 vizit alkalmával kitöltött kérdőív alapján, a 2. vizit és az utánkövetési idő végéig eltelt idő szénhidrátfogyasztását pedig a két kérdőív átlaga alapján számolták, kivéve azoknál, akik a két vizit között szív- vagy cukorbetegségben betegedtek meg vagy stroke-ot kaptak: a megbetegedetteknél nem vették figyelembe a 2. vizit során kitöltött kérdőívet, szénhidrátfogyasztásukat végig az 1. kérdőív adatai alapján számolták (a szerzők szerint ennek az volt az oka, mert így akarták elkerülni a betegség diagnózisa következtében megváltozó táplálkozási szokások befolyásoló hatását). A vizsgálati személyek a két vizit alkalmával táplálkozási szokásaikon kívül beszámoltak életkorukról, nemükről, rasszukról, iskolai végzettségükről, dohányzási szokásaikról, fizikai aktivitási szintjükről és diabetesz-státuszukról is. A vizsgálatból kizárták a szélsőséges kalóriamennyiséget fogyasztókat (férfiak: <600 kcal/nap vagy >4200 kcal/nap; nők: <500 kcal/nap vagy >3600 kcal/nap). A halálozási adatok megszerzése érdekében a vizsgálati alanyokat évente, majd kétévente telefonon hívták fel, illetve az utánkövetésből kiesetteket ellenőrizték a Nemzeti Halálozási Indexben. A statisztikai elemzésbe a táplálkozási kérdőívek adatain kívül a következőket számolták be: a vizsgálati alanyok által elmondott életkor, nem, rassz, iskolai végzettség, dohányzási szokás, fizikai aktivitási szint és diabetesz-státusz. A szerzők ezen kívül modernizáltak egy korábbi metaanalízist is (Noto H, Goto A, Tsujimoto T, Noda M. Low-carbohydrate diets and all-cause mortality: a systematic review and meta-analysis of observational studies. PLoS One 2013; 8: e55030.): a szakirodalomban rákerestek azokra a vizsgálatokra, amelyek 2012 szeptembere és 2017 szeptembere között „alacsony szénhidráttartalmú diéta” vagy „csökkentett szénhidráttartalmú diéta” és „mortalitás” vagy „túlélés” kulcsszavakkal foglalkoztak, és ezek közül azokat elemezték, amelyek megfeleltek a beválasztási kritériumoknak (a vizsgálat teljes szövegét publikálták, obszervációs vagy randomizált kontrollált vizsgálat legalább 1 éves utánkövetéssel, adat a relatív kockázattal kapcsolatosan, és a következők közül legalább három hatását figyelembe vette az eredmény számításánál: életkor, nem, elhízás, dohányzás, diabétesz, hipertenzió, hiperkoleszterinémia, kardiovaszkuláris megbetegedések, illetve ezek szereplése a családi anamnézisben). Eredmények A szerzők a korábbi metaanalízis 5 tanulmányát 2 továbbival bővítették, az ARIC populációból pedig 15.428 középkorú személy adatát elemezték. Az elsődleges végpont a bármilyen okból bekövetkező mortalitás volt, 2013 végéig. A vizsgálat kezdetén átlagosan 54 éves vizsgálati alanyokat az átlagos szénhidrátfogyasztás alapján 5 csoportba osztották (a teljes populáció átlagos szénhidrátfogyasztása 48,9% volt):
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.
A CBD-kezelésben részesülők szignifikánsan nagyobb száma érte el az astatikus rohamfrekvencia 25, 50 és 75%-os csökkenését, továbbá a CBD-kezelés szignifikánsan csökkentette az összrohamszámot és a nem astatikus rohamfrekvenciát is, ami arra utal, hogy a szernek széles spektrumú rohamcsökkentő hatása van.
Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.
A metaanalízis célja annak megállapítása volt, hogy milyen hatással bírnak a hipertenzív, illetve bármely egyéb okból RAAS-gátlót szedő COVID-19-betegek morbiditására és mortalitására a SARS-CoV-2 vírus sejtbe lépését esetlegesen befolyásoló szerek.
Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.
A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás