A gyász Elisabeth Kübler-Ross nevéhez fűződő stádiumbeosztása tudományosan nem bizonyított és nem jól reprezentálja a gyászfolyamatot, ezért alkalmazása káros. Milyen mértékben utalnak a tankönyvek és a laikusoknak szóló internetes honlapok a „stádiumok”-ra, és mennyire vannak tisztában a szakemberek azok konstruált voltával? A gyászfolyamat öt stádium szerinti bemutatása Kübler-Ross 1969-ben megjelent A halálról és haldoklásról című könyvéhez vezethető vissza, amiben a szerző azt az öt stádiumot mutatta be, amin az általa meginterjúvolt végstádiumú, illetve haldokló betegek mentek keresztül diagnózisuk megismerése után (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). A stádiumbeosztást Kübler-Ross már ebben a művében, majd a 2005-ben A gyászról és a gyászfolyamatról címmel megjelent könyvében a gyászfolyamatra is kiterjesztette. A gyász stádiumbeosztása elterjedt a klinikai gyakorlatban, megjelent az orvos- és ápolóhallgatók tankönyveiben, és elfogadottá vált a lakosság körében is. Mindazonáltal, a stádiumbeosztással kapcsolatos kritikák már 1989-ben elkezdtek megjelenni, és szóvá tették, hogy a stádiumbeosztás nem gyászolókkal, hanem végstádiumú betegekkel folytatott interjúkon alapszik, hogy nem mindenki jut el az elfogadásig, és hogy a veszteség feldolgozásának folyamata stádiumok/linearitás helyett előre-hátra oszcillál. Maga Kübler-Ross is írt arról, hogy nem mindenki megy keresztül a stádiumokon az előírt sorrendben, illetve nem éli meg mindenki az összes stádiumot. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy nem létezik tipikusnak mondható reakció a veszteségre, ahogy tipikus veszteség sem létezik, és egyetlen tanulmány sem bizonyította a gyászstádiumok létét. A gyászfolyamattal foglalkozó szakemberek szerint a gyász téves, stádiumok szerinti bemutatása kifejezetten ártalmas lehet: a stádiumokat nem tapasztaló gyászolók úgy érezhetik, hogy nem megfelelő módon gyászolnak, továbbá a helytelen gyászképpel bíró egészségügyi szakemberek és barátok, családtagok nem tudják megfelelően támogatni a gyászolót. Jelen ismertetett tanulmány holland pszichopatológus szerzői szisztematikus narratív áttekintő közleményükben bemutatják többek között Charles A. Corr. munkásságát, aki 2018-as, 2019-es és 2020-as tanulmányaiban felmérte az USA és tíz USA-n kívüli ország tankönyveit, amik az egészségügyi és szociális területen dolgozó szakemberek számára készültek. Corr megállapítja: általános, hogy a tankönyvek a gyásszal kapcsolatos fejezetekben tévesen mutatják be a gyász folyamatát, nem említik a stádiumokkal kapcsolatos modell limitációit és kritikáját. Egy mentális egészségügyi szakemberek körében végzett 2021-es felmérés (Sawyer és munkatársai) szerint pedig a szakemberek 44%-a, míg az átlagos populáció 68%-a tartja igaznak a stádiummodellt. A holland pszichopatológusok szakirodalmi áttekintésük után ismertetik saját kutatásukat, ami azt mérte fel, hogy a gyászolókat segítő internetes források (információs oldalak, internetes fórumok, e-mail-csoportok, chat-szobák, online emlékhelyek) hogyan prezentálják a gyászfolyamatot. A kutatók három kérdésre keresték a választ: 1. Milyen hangsúlyozottan és milyen gyakorisággal említik az internetes források a gyász tudománytalan stádiumbeosztását? 2. Ha említik, hogyan ítélik meg a gyász stádiumbeosztását? Milyen figyelmeztetéseket és kritikákat fogalmaznak meg? 3. Említenek-e a stádiumbeosztással kapcsolatban tévesen pozitívumokat? A kutatásban elemzett internetes adatok 2020-ból származnak, a kutatók az angol nyelvű szövegeken belül egy fejlődő országra (Dél-Afrika, az összminta 25%-a) is koncentráltak, továbbá nem angol nyelvű (holland, az összminta 32%-a) internetes szövegek tartalomelemzését is elvégezték. Összesen 72 website-ot vontak be a vizsgálatba. Az eredmények szerint a honlapok 61,1%-a hivatkozik az öt stádiumot alkalmazó modellre (további 12,5%-a tényként említi stádiumok létét). A modellre hivatkozó oldalak szövegének 28%-a a stádiumokkal foglalkozik. A stádiumbeosztással kapcsolatos figyelmeztetések a stádiumot említő honlapok felében jelentek meg, azonban 54%-uk esetén csak annak említésére korlátozódtak, hogy a stádiumok nem feltétlenül lineáris sorrendben jelennek meg, illetve nem mindegyik stádium jelentkezik mindenkinél – ezek a honlapok tényként kezelték a stádiumok létét. A stádiumbeosztással kapcsolatban kritikát említő honlapoknak mindössze 22%-a hívta fel arra a figyelmet, hogy ez a modell nem reprezentálja a gyászolók valós tapasztalatait, és csak 18%-uk említette, hogy a stádiummodellnél jobb gyászfolyamattal kapcsolatos modellek is vannak. Összefoglalójukban a szerzők hangsúlyozzák: a szakemberek és a barátok is negatív módon reagálhatnak, ha azt tapasztalják, hogy a gyászoló nem megy át az általuk igaznak tartott gyászstádiumokon, és a gyászoló is úgy érezheti, valami baj van vele, ha nem az elvártak szerint gyászol. Érdemes tehát minden egészségügyi szakembernek tisztában lennie azzal, hogy a gyászfolyamat öt stádium szerinti bemutatásának csak történelmi jelentősége van, az nem jól reprezentálja a gyászt. A tudományosan is alátámasztott alternatív modellek áttekintése megtalálható Christopher Hall (2014), M. S. Stroebe (2017) és R. A. Neimeyer (2020) tanulmányaiban. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Avis, K. A., Stroebe, M., & Schut, H. (2021). Stages of Grief Portrayed on the Internet: A Systematic Analysis and Critical Appraisal. Frontiers in psychology, 12.