Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. OKTÓBER 20.

Az atópiás dermatitis új terápiás lehetősége A pimecrolimuskezelés hazai költséghatékonysági elemzése

KÓSA József, HUNYADI János, SZALAI Zsuzsanna, KÖRMENDY Miklós, KALÓ Zoltán

Tanulmányunk célja az atópiás dermatitis gyógyításában alkalmazható új terápiás lehetőség, a pimecrolimus hatóanyagú (1%- os) krémmel végzett kezelés magyarországi költségeinek és költséghatékonyságának vizsgálata 2-18 éves betegek körében.

HUN 2004;14(10)

Ca&Csont

2003. ÁPRILIS 20.

Pulzáló mágneses kezeléssel elért eredmények különbözõ törések elhúzódó gyógyulása, valamint álízületei esetén

KRICSFALUSY Mihály, UDVARDY Csaba, LITVAI Gabriella

A töréskezelés során észlelt szövõdmények közül a törésgyógyulás elhúzódása, illetve álízület kialakulása akár többszörösére nyújthatja a betegek gyógyulásának, rehabilitációjának idejét. Jelen dolgozatunkban nem invazív, ambulánsan alkalmazható pulzáló elektromágneses kezelés (PEMF) hatását vizsgáltuk különbözõ csöves csontokon észlelt elhúzódó törésgyógyulás, valamint álízület esetén.

HUN 2003;6(02)

Lege Artis Medicinae

2003. JANUÁR 20.

Gembcitabin+cisplatin és etoposid+cisplatin hatásának összehasonlító vizsgálata, lokálisan előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákos betegeken, randomizált, fázis III vizsgálat során

REINDL Ildikó

Az elsõdleges végpont a válaszolási ráta összevetése, a másodlagos végpont a toxicitás, a progresszióig eltelt idõ, a túlélési idõ és az életminõség összehasonlítása volt.

HUN 2003;13(01)

Ideggyógyászati Szemle

1996. JÚLIUS 20.

Epilepsziás gyermekek és serdülők életminősége

NIKL János

A szerző kérdőív segítségével 95 enyhe vagy közép- súlyos epilepsziában szenvedő, 7-18 év közötti beteg életminőségét vizsgálta. A betegek érzelmi életét, interperszonális kapcsolatait, foglalkoztatottságukat, a rohamokhoz való viszonyulásukat, családi hátterüket, anyagi helyzetüket, az orvosi gondozást és az általános pszichoszociális tényezőket elemezte. Az eredmények azt mutatják, hogy a pszichoszociális zavarok előfordulása viszonylag gyakori az epilepsziások között. Ezeket több tényezővel lehet magyarázni, biológiai, pszichés és szociális faktorokat foglalnak magukba. A pszichoszociális eltérések aránya a fiatal korcsoportokban mégis alacsonyabb a vártnál. A felnőttkorban található magasabb ráta azt sugallja, hogy ezek később válnak kifejezettebbé, s esetleg felnőttkori, ún. életközépválságban csúcsosodnak ki. Megelőzésére a biológiai feltételek javítása, felvilágosító, oktatási program kidolgozása, a pályaválasztással, jogosítvány megszerzésével kapcsolatos megengedőbb törvényi szabályozás szükséges, s egy alternatív gondozási modell ajánlható.

HUN 1996;49(07-08)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

A kumarinterápia

PÉTERFY Miklós

A kumarinok nagyon hatékony antithromboticus szerek, súlyos vérzéses szövődmény nem gyakori. Használatuk során az elmúlt években ismereteink sokat fejlődtek. A terápiában létrejött változások a következők: a, kisebb dózisokat használunk, b, a laboratóriumi ellenőrzéseket standardizálták, s így ma már az antikoaguláns terápia az egész világon azonos módon mérhető, c, a kumarinterápia új indikációs területeit fedeztük fel, így a pitvari fibrilláció okozta emboliás stroke profilaxisát. A kumarinok gátolják a II., VII., IX., X alvadási faktorok és a protein C és S képződését. A kumarinok hatását a prothrombin idővel ellenőrizzük. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a rekalcifikált plazmához tromboplasztint adunk. Ezen alvadási tesztben a különféle tromboplasztinok különféle mértékben érzé kelik a kumarin indukálta alvadási faktorszint csökkenést. Bizonyos tromboplasztinok nagyon érzékenyek, mások érzéketlenek a faktorszintcsökkenés iránt. Azért, hogy a reagen sekkel végzett vizsgálatok összehasonlítha tóak legyenek, bevezették a Nemzetközi Nomralizációs Ráta (INR) fogalmát. A szerző a kumarinok mellékhatásait (vérzéses szövődmény, teratogenitás, kumarin bőrnekrózis) és néhány speciális problémát (diéta szerepe, kumarin rezisztencia, gyógyszer interakciók, heparin és kumarin együtt adás problémája, kumarinnal kezelt beteg műtéti előkészítése) is ismertet.

HUN 1994;4(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

Koronária angioplasztika kontra excizionális atherectomia vizsgálat

MATOS Lajos

Az atherectomia a koszorúér-szűkületet 50%-kal vagy még nagyobb mértékben gyakrabban csökkentette (89%), mint az angio plastica (80%, p<0,001), és az érátmérő akut növekedése is kifejezettebb volt (p<0,001). Az atherectomia több korai szövődménnyel járt (11%), mint az angioplastica (5%, p<0,001) és a kórházi költségek is magasabbnak bizonyultak (11 904 vs. 10 637 dollár, p<0,006). Hat hónap után a restenosis-ráta atherectomia esetén 50%, angioplasticánál 57) volt (p<0,06). Az infarctus vagy a halál valószínűsége hat hónapon belül viszont nagyobb volt az atherectomiával kezelt csoportban (86%), mint angioplastica után (4,6%, p<0,007).

HUN 1993;3(12)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

Heparin-Aspirin reperfúziós kísérlet

MATOS Lajos

A kezelés hatásosságát először az rt-PA infusio megkezdése után 7–24 órával vizsgálták: ekkor az infarctushoz vezető koszorúér 82%-ban volt átjárható a heparin therapiaban is részesülő betegekben, míg az aszpirin kiegészítő kezelésben részesülőkben ez csak 52%-ban volt igazolható (p<0,0001). Az első vizsgálatkor átjárható erek 80%-ban maradtak nyitva a heparinnal is kezeltekben egy hét múlva, ugyanez az aszpirinnal kezeltek esetében 95%-nak bizonyult (nem szignifikáns). Vérzést a heparin csoportban 18, az aszpirin csoportban 15 betegben észleltek. Ischaemias események az előbbi csoportban nyolc alkalommal, az utóbbiban két esetben voltak észlelhetők - statisztikailag ezek nem különböztek értékelhetően. A halálozási ráta a heparinnal is kezeltek között 1,9%, az aszpirin csoportban 4,0% volt.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

A mikroalbuminuria gyakorisága hypertoniás inzulin-dependens cukorbetegekben

BIBOK György, TAMÁS Gyula, KERÉNYI Zsuzsa, BALÁZS Ottó, TÓTH Jenő

Szerzők 60 év alatti, hypertoniás, inzulin-dependens cukorbetegekben vizsgálták az albuminuria előfordulását. 469 rendszeres gondozás alatt álló beteg közül 76 volt hypertoniás (16,2%). Közülük 62 beteg vizelet albumin ürítését vizsgálva (3x24 órás vizelet, immunoturbidimetriás módszer) 15 betegnél (24%) találtak mikroalbuminuriát (albumin exkréciós ráta (AER) 30–300 mg/die), 11 betegnél (18%) makroalbuminuriát (AER>300 mg/die); 36 beteg esetében (58%) nem találtak kóros albumin ürítést (AER<30 mg/die). Nem volt szignifikáns különbség az egyes csoportok között a betegek korában, a betegség időtartamában, valamint szénhidrát-anyagcseréjük beállításában (HbA1c). A hypertonia-tartam a normoalbuminuriás csoportban volt – nem szignifikáns módon – a leghosszabb. A hypertonia miatt kezeltek/nem kezeltek aránya a normoalbuminuriás csoportban 23/13, a mikroal buminuriásban 12/3, a makroalbuminuriásban 11/ O volt. A makroalbuminuriás csoportban mért maximális systolés és diastolés vérnyomásérték mégis szignifikánsan meghaladta a normoalbuminuriás csoportét (p<0,01). A normoalbuminuriás hypertoniás betegek egyharmadának nem volt szemfenéki eltérése. A proliferatív retinopathia és a vakság előfordulási gyakorisága és súlyossága az albuminuria fokával arányosan nőtt. Eredményeik arra utalnak, hogy az inzulin-dependens diabetes mellitusban kialakuló hypertonia patogenetikailag heterogén. Az betegek jelentős részében a hypertonia nem követi, hanem megelőzi a nephropathia kialakulását. A mikroalbuminuria nélküli hypertonia inzulin-dependens diabetes mellitusban valószínűleg jobb prognózisú, esszenciális hypertonia forma.

HUN 1993;3(04)

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

Vasocilator - szívelégtelenséggel kapcsolatos vizsgálat 1.

MATOS Lajos

Egy év után a halálozási ráta 12.1% volt a hydralazin + isosorbid dinitráttal kezelt csoportban, 19.5% a placeboval kezeltek között, ami az aktív kezelésben részesülők esetén a mortalitás 38%-os csökkenését jelenti. A mortalitás két év után 25.6% (hydralazin + nitrát), illetve 34.3% (placebo), majd három éves kezelés után 36.2% (hydralazin + nitrát), illetve 46.9% (placebo) volt. A teljes követési időszak során a prazosinnal kezelt csoportban 91 halott volt (49.7%), 72 (38.7%) a hydralazin + isosorbid dinitráttal kezeltek között és 120 (44%) a placebo csoportban. A hydralazin + nitrát csoportban a bal kamrai ejectios frakció a 8. héten és az 1. éves kontroll során szignifikánsan nőtt, de nem változott a prazosinnal vagy placeboval kezelt betegek között.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. ÁPRILIS 29.

Laparoscopos gastrostmia

ANTAL András, EZER Péter, GULÁCSY Imre, KISS Tibor

A betegek szájon keresztül történő táplálkozását különböző kóros állapotok megakadályozhatják, működőképes gyomor-bél traktus mellett is. Az így leromlott betegek hosszú idejű táplálására a parenterális táplálásnál jobb, biztonságosabb és olcsóbb az enterális táplálás. A hosszú idejű enteralis táplálás biztosításának egyik módja a nasogastricus szonda, amelyet a betegek jelentős része, irritáló hatása miatt, tartósan nem tud elviselni. Egy másik lehetőség a sebészi gastrostomia, de a műtéti szövődmény-ráta igen magas (6–56%). Az enteralis táplálás új lehetőségét adta egyrészt a continens gastrostomia, másrészt a szövődmények esélyét csökkentő percutan endoscopos gastrostomia. A felső alimentaris traktus obstructiv laesioi esetén a gastroscopos technika nem alkalmazható, helyette laparoscopos gastrostomia készíthető.

HUN 1992;2(04)