Ideggyógyászati Szemle

Epilepsziás gyermekek és serdülők életminősége

NIKL János1

1996. JÚLIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(07-08)

A szerző kérdőív segítségével 95 enyhe vagy közép- súlyos epilepsziában szenvedő, 7-18 év közötti beteg életminőségét vizsgálta. A betegek érzelmi életét, interperszonális kapcsolatait, foglalkoztatottságukat, a rohamokhoz való viszonyulásukat, családi hátterüket, anyagi helyzetüket, az orvosi gondozást és az általános pszichoszociális tényezőket elemezte. Az eredmények azt mutatják, hogy a pszichoszociális zavarok előfordulása viszonylag gyakori az epilepsziások között. Ezeket több tényezővel lehet magyarázni, biológiai, pszichés és szociális faktorokat foglalnak magukba. A pszichoszociális eltérések aránya a fiatal korcsoportokban mégis alacsonyabb a vártnál. A felnőttkorban található magasabb ráta azt sugallja, hogy ezek később válnak kifejezettebbé, s esetleg felnőttkori, ún. életközépválságban csúcsosodnak ki. Megelőzésére a biológiai feltételek javítása, felvilágosító, oktatási program kidolgozása, a pályaválasztással, jogosítvány megszerzésével kapcsolatos megengedőbb törvényi szabályozás szükséges, s egy alternatív gondozási modell ajánlható.

AFFILIÁCIÓK

  1. Zala Megyei Kórház, Neurológiai Osztály, Zalaegerszeg

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A Magyar EEG- és klinikai neurofiziológiai társaság 37. kongresszusa]

Ideggyógyászati Szemle

[A nemzetközi Epilepsziaellenes Liga Magyar tagozatának 2. kongresszusa]

Ideggyógyászati Szemle

Az EEG- és kiváltottválasz-vizsgálatok Topográfia- és Frekvenciaanalízise

Ideggyógyászati Szemle

Prolaktin- és kortizolszint-változások parciális epilepsziás rohamok után

KALÓCZKAI Andrea, HALÁSZ Péter

Műtéti kivizsgálás részeként 14 terápiarezisztens parciális epilepsziában szenvedő beteget vizsgáltunk, és 15 esetben mértük a parciális roham után a pro laktin- és kortizolszintváltozást, a roham utáni 15., 30. és 60. percben. A betegeket a klinikai tünetek, az elektroklinikai paraméterek, CT, az MR, a SPECT és a neuropszichológiai vizsgálatok eredményei alapján két csoportba osztottuk, a temporálislebeny epilepsziások és az extratemporális epilepsziások csoportjába. A mérések split-screen technikával készültek, video-EEG monitorozás közben. A temporálislebeny-epilepsziában szenvedő 11 betegnél minden esetben prolaktinszint-emelkedés volt mérhető a roham utáni 15. vagy 30. percben, míg 4 extratemporalis indulású rohamnál csak 1 ízben tapasztaltunk emelkedést. A kortizolt vizsgálva a 11 temporálislebeny-epilepsziásnál 10 esetben, míg a 4 extratemporális epilepsziásnál 2 esetben mutatkozott emelkedés roham után. Saját eredményeink megegyeznek az irodalomban találtakkal, miszerint a temporális struktúrákból induló, vagy azokra is kiterjedő parciális rohamok után mért prolaktin- és korti- zolszint-növekedés között szoros korreláció áll fenn. A postictalis hormonszint-emelkedés nem egyértelmű velejárója a parciális rohamoknak, ezért nincs egyértelmű differenciáldiagnosztikai jelentősége az epilepsziás és pszeudoepilepsziás rohamok megkülönböztetésében.

Ideggyógyászati Szemle

Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága SZOTE neurológiai kerekasztal

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

Lege Artis Medicinae

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Lege Artis Medicinae

A dementia arcai

FULLAJTÁR Máté, HIDASI Zoltán

A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a külön­böző eredetű dementiaszindrómákban. A dementia gyakorisága az életkor előre-haladtával folyamatosan növekszik, ami je­lentős kihívást okoz a fejlett országok egész­ségügyi rendszerének. A dementiákkal kapcsolatos célkitűzésként a korai diagnózisalkotás, a progressziót lassító terápia időben történő elkezdése fogalmazható meg. Ugyanakkor a betegek és a hozzátartozók, valamint a kezelőszemélyzet képzése és pszichés támogatása is nélkülözhetetlen. A jövőbeli hatékonyabb terápiák alkalmazásához a tünetek hátterében álló pato­mechanizmusok pontosabb megismerése szükséges. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív za­var és a dementiaszindrómák legfontosabb típusait, a klinikai és a diagnosztikai krité-riumokat és a terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a korai diagnózisalkotásra és megelőzésre.

Lege Artis Medicinae

A tradicionális, komplementer és integratív medicina terápiás eszközei Covid-19-ben

SZÔKE Henrik, DARÓCZI Zoltán, VERZÁR Zsófia

Közleményünkben a konvencionális orvoslás eszköztárát kiegészítő és adott esetben helyettesítő, legfontosabb és legtöbb evidenciával rendelkező, legelterjedtebb, leg­inkább hozzáférhető eljárásokhoz és gyógyhatású ké­szítményekhez fűződő eredményeket, szakértői javaslatokat mu­tatjuk be. A tradi­cio­nális, komplementer és integratív medi­cina számos lehetőséget kínál a testi, lelki és mentális ellenálló ké­pesség fokozására, amelyek hasznosak le­hetnek a Covid-19 megelőzésében és kezelésében. Érdemes lesz elemezni a klinikai tapasztalatok bizonyítékait, amelyek po­ten­ciálisan előnyösek. A cikkben összefoglaltak hasznos kiindulópontként szolgálhatnak a téma további kutatásához.

Lege Artis Medicinae

A súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelkiállapota

HEGEDÛS Katalin, RISKÓ Ágnes, MÉSZÁROS Eszter

BEVEZETÉS - A súlyos betegek kezelésére vagy gondozására vállalkozó egészségügyi szakemberek érzelmileg, intellektuálisan és fizikailag egyaránt túlterheltek. Ennek az állapotnak számos, olykor visszafordíthatatlan negatív következménye lehet, mint például a betegekkel, a hozzátartozókkal és a kollégákkal történő kommunikáció kifejezett nehézségei, a halmozódó, feldolgozatlan stressz szerteágazó ártalmai, a nagyon gyakori lelki kiégés súlyos testi és lelki tünetei, a magánélet kudarcai és nehézségei. Kutatásunkkal a hazai, klinikumban dolgozó szakemberek testi és lelkiállapotáról, életminőségéről kívántunk reális képet kapni, azért is, hogy a - már halaszthatatlannak tűnő - segítségnyújtás számukra hathatósabban valósuljon meg. MÓDSZEREK - A kutatás alapja a Hungarostudy kérdőív (2002) egészségügyi dolgozók számára módosított változata. Mintánkban 200, súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozó és kontrollcsoportként - a Hungarostudy vizsgálatból kiválasztott - 1356 nem egészségügyi dolgozó, valamint 227 egészségügyi dolgozó szerepel, összesen tehát 1783 fő. Mindhárom csoportban azonos a nemi, életkori és az iskolai végzettségi arány. Az eredményeket SPSS 10.0 statisztikai programmal elemeztük, az összefüggés- vizsgálatokat ANOVA teszttel végeztük. EREDMÉNYEK - A kérdőíves vizsgálatunkban résztvevők válaszainak elemzése - összevetve a más egészségügyi területen dolgozók, illetve a nem egészségügyiek kontrollcsoportjával - azt bizonyítja, hogy a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók körében kiugróan sok esetben, szignifikáns mértékben magasabb a kimerültség, a stresszfüggő testi és lelki tünetekkel való együttélés, rosszabb a káros szenvedélyek aránya és gyengébb a szociális háló. Az adatok az ápolók esetében még rosszabbak, mint az orvosok és egyéb diplomások esetében. KÖVETKEZTETÉS - A nehéz helyzetek kezelését speciális képzéssel tehetjük könnyebbé, s az ilyen jellegű kurzusokat a graduális és a posztgraduális képzésben egyaránt általánossá kell tenni.