Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1971. FEBRUÁR 01.

[EEG intervallumos forgó szédüléses rohamok esetén]

DR. PETER Wessely, PRESSLICH O.

[A klinikai neurológiai tevékenységgel összefüggésben a forgó szédülés vezető tünete nagyon gyakran és a legváltozatosabb formában jelenik meg neurológiai állapotok kísérő tüneteként vagy szinte egyedül álló fő tünetként. A forgási szédülés tünetének differenciálása nem tárgya ennek a tanulmánynak, de a forgási szédülés és az EEG kapcsolata ebben az összefüggésben érdekes.]

ENG 1971;24(02)

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Lumbalis anaesthesia súlyos idegrendszeri szövődményeiről

JOÓ Béla, TAKÁCS Piroska

Míg első esetünkben a bal alsó végtag petyhüdt paresise és neuralgiás fájdalmai minden bizonnyal közvetlen idegrendszeri sérülés következménye, addig második esetünkben kizárhatjuk az idegrendszer közvetlen sérülését. A műtét utáni heves főfájás, szédülés, hányinger, fülzúgás minden bizonnyal meningealis izgalom következménye volt. A tünetek a kisagy hídszögletben levő liquor felszaporodására utalnak (meningitis serosa, circumscripta). A bénulás úgy keletkezhet, hogy a meningealis irritatióhoz másodlagos izzadmánnyal arachnitis társul. A következményes tünetek agyidegizgalomra vezethetők vissza, aminek oka az aseptikus meningitis. Az irodalmi adatok szerint az abducens bénulás az érzéstelenítést követő 2-12. nap között jelentkezik. Esetünkben a 11. napon . A legtöbb esetben a bénulás napok vagy néhány hét alatt megszűnik. Lehetséges és mint esetünk bizonyítja, maradandó bénulás. Ilyenkor talán allergiás mechanismus is szerepet játszhat a súlyosabb meningitis kiváltásában.

HUN 1969;22(10)

Ideggyógyászati Szemle

1967. AUGUSZTUS 01.

Gyógyszeres kezelési kísérletek az idült alkoholizmus gyógyítására (II)* a) A metronidazol-alkohol-reactióról

KARDOS György, SZABADOS Pál

Az alkohollal szembeni ellenszenv vagy a diszulfirámkúrák kockázatai és szövődményei miatt az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a relatív intoleranciát biztosító mérsékelt gyógyszerek (cianamid, kalcium-karbamid-citrát stb.) iránt. Verff. 50 beteg 117 terápiás ivóvizsgálatáról és néhány trichomonacid-metronidazollal végzett önkísérletről számol be. Azonos alkoholadagoknál a reakció, amelynek fő tüneteit leírják, sokkal enyhébb, mint a diszulfirám-alkohol reakció; másrészt nagyobb alkoholterhelésnél, ami azonban megfelel az ivóknál szokásos és viszonylag jelentéktelen fogyasztásnak, nagyon kellemetlen és gyötrelmes rosszullét (fejfájás, hányás, szédülés, gyengeség stb.) jelentkezhet. A metronidazolra vonatkozóan részben alkoholistáknál, részben skizofréneknél kapott elszigetelt klinikai-farmakológiai adatok áttekintése következik. Ezek szerint a gyógyszer feltételezhetően a MAO-gátlókra emlékeztető timoanaleptikus hatású, valamint az alkoholfüggőséget megszüntető hatású. Lényeges lenne krónikus toxikus hatását orvosolni, a metronidazol molekula szerkezeti változtatásával tovább fokozni a mérséklő hatást, vagy a mellékhatás mérséklésével az alkohol elleni felhasználhatóságának kedvezni.

HUN 1967;20(08)

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

[Ventrális fúzió a nyaki gerincben porckorongkárosodás esetén ]

W. Grote, P. Röttgen

[Az ún. cervicalis syndroma, melynek gyakoribb megjelenési formái a váll és karfájdalom, a nyak és fejfájás, a cervicalis migraine, a vertebralis szédülés és a cervicalis myelopathia, lényegesen nehezebben diagnosztizálható, mint a lumbalis syndroma. Cervicalis syndroma fennállása esetén eddig a következő műtéteket alkalmazták: la minectomia vagy hemilaminectomia a prolabált discus eltávolításával vagy anélkül, Jackson vagy Frykholn-féle radicotomia. 1962-ben vezették be Cloward (Honolulu) és Dereymaeker és Mulier (Belgium- műtétjét: a prolabált discust ventralis behatolással eltávolítják és a csigolyatestek között csontos fusiót létesítenek. A műtéti indicatiót Lindblom szerint discographiával egészítik ki, melyet 60%-os Urografinnal végeztek. 1962 óta 84 beteget operáltak meg (5. táblázat). 33-nál végeztek myelographiát. 37 betegnél egyszeres, 42-nél többszörös discus-károsodás volt megállapítható. 28-nál nem alkalmaztak csontfusiót. A többinél alkalmazott csontfusio 8-nál auto-, 42-nél homoio- és 6 betegnél heteroplasticus csonttal történt. Műtét utáni eredmények (17. táblázat): 29 brachialgiából 15-nél jelentős (wg), 10-nél határozott (g) javulás volt megállapítható, 4-nél a panaszok változatlanok (u) maradtak. 17 brachialgia és cepha lalgia műtét utáni eredmények megoszlása: 11, 3 és 3. 8 cephalalgia (C34): 5, 2 és 1. 30 myelopathia: 7, 7 és 16. Műtéti szövődmény alig van: egy alkalommal oesophagus sérülés, egy alkalommal légzészavart okozó hematoma, két alkalommal a csontspan kicsúszott. A csontfusio néha mellőzhető, de fusio esetén a műtéti eredmények jobbak. Myelopathia esetén indokolt az indicatióval szembeni tartózkodás, de ezen a területen is születhetnek kiváló eredmények, egyik tetraplegiás beteg műtét után munkaképes lett.]

ENG 1967;20(04)

Ideggyógyászati Szemle

1961. JÚNIUS 01.

A cochleo vestibularis lelet viselkedése Barré - Lieou syndromás betegeknél a fizikotherápiával kombinált kezelés után.

ALPÁR Pál

Belsőfül eredetű halláscsökkenésben és szédülésben szenvedő betegeinknél a nyaki gerincoszlop röntgenvizsgálatát végeztük. 12 esetünkben találtunk positív leletet. Ezen betegeket értágítókon kívül gerincoszlop nyújtásban és egyéb fizikotherápiás kezelésben részesítettük. A betegeket 3 csoportba osztottuk aszerint, hogy csak nyaki spondylosist, vagy emellett organicus érelváltozásokat, illetve neuroticus tüneteket találtunk. Az első csoportba tartozó betegek, közülük is különösen azok, akik korán kerültek kezelésre jól reagáltak a komplex gyógymódra. A többi csoportban a javulás mérsékeltebb volt. Kevés számú eseteink megfigyelése is alátámasztja a belsőfül megbetegedésének összefüggését a nyaki gerincoszlop elváltozásaival.

HUN 1961;14(06)

Ideggyógyászati Szemle

1960. FEBRUÁR 01.

A caloriás nystagmus befolyásolása gyógyszeres úton

BODÓ György

A chlorpromazinok közül a Hibernal és a Largactil kisebb adagokban csökkenti, nagyobb adagban meggátolja a calorias ingerrel kiváltott nystagmus létrejöttét. Két centrális jellegű, ismeretlen eredetű spontán nystagmus esetben az iv. adott Largactil mind a spontán, mind a caloriás nystagmust meg szüntette. Ezek közül az egyiknek Evipant is adtunk. Az Evipan a calorias nystagmust nem csökkentette. Ezeknek a kísérleteknek a jelentőségét a következőkben látjuk : Bizonyítottnak véljük a chlorpromazin szédülést gátló hatását a centrális vestibularis készülékre való hatás révén. A centrális vestibularis készülékre ható gyógyszerek vizsgálata révén új pharmacologiai diagnosticai eljáráshoz juthatunk.

HUN 1960;13(02)

Ideggyógyászati Szemle

1951. DECEMBER 19.

Parietalis tünetegyüttesek (Gerstmann-syndrome, szemléleti kórságok) a feltételes reflextan tükrében

JUBA Adolf

A bal parietalis tájék három körülírt koponyasérüléses esetében (a góc az 1. esetben a gyr. angularisnak, a gyr. supramarginalisnak és az 1. temp. tekervény tövi szakaszának találkozási pontját, a 2. és 3. megfigyelésekben a gyr. angularist és részben az occipitalis kérget éri) anomia, parietalis agraphia és alexia, végül ujjagnosia volt megállapítható. Az anomia a pavlovi tanok nyomán az ingerület fokozott iradtiatiója, csökkent koncentrálódása, végső fokon a differenciálási gátlás lefokozottsága útján értelmezhető: a betegek a hasonló szavak sorát vetik fel, de nem jutnak el minden esetben az adaequat szó-nyomhoz. Az agraphia és az alexia létrejövetelében hasonló mechanismus érvényesül, melyet még a betűkből összerakott szó rögzítését célzó dinamikus stereotypia korlátozottsága súlyosbít. A parietalis gócok tehát a beszédet a maga egészében korlátozzák és a sérülés okozta kórtünetek egyáltalában nem lehet az illető hely normal működésének negatívumaként felfogni. Az ujjagnosia az 1. esetben egyszerű ujj-anomiaként jelentkezett; a 2. és a 3. esetben - ahol az occipitalis kéreg is sérült - a zavar a Gerstmann-f. valódi ujj-agonsiának felelt meg. Itt a feltételes kapcsolatok többrétegű gátoltságával lehet számolni, melyben a kinaesthesiás-optikus összeköttetés lazulása nagy szerepet játszik. Egy negyedik, j. o. agysérülésnél a góc a jobb interparietalis barázda hátsó szakaszának inkább felső ajkában helyezkedett el. Az epilepsiás rohamok aurájában forgó szédülés, kezdetén ellenoldali adversio lépett fel, ami mind góctünetként értékelhető. Az aura alatt kifejlődött makropsia a tárgyak nagyságát jelző optikus és szemizom-érzéses kapcsolatok (Pavlov) eltorzulásaként fogható fel, mely a kóros ingerület nyomán bontakozott ki.

HUN 1951;4(04)