Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2014. SZEPTEMBER 30.

Retinalis idegrostréteg és látásfunkciók az mtDNS common deléciója által okozott progresszív ophthalmoplegia externa esetében

FARZANEH Naghizadeh, VARGA Edina Tímea, MOLNÁR Mária Judit, HOLLÓ Gábor

A mitochondrialis betegségek olyan multiszisztémás kórképek, amelyek gyakran eredményeznek neuroooftalmológiai tüneteket is. Azt vizsgáltuk, hogy a prog - resszív externalis ophthalmoplegia (PEO), a látórendszer érintettsége és a mitochondrialis DNS (mtDNS) gyakori mutációi között fennáll-e kapcsolat 55 évesnél fiatalabb betegek esetében.

HUN 2014;67(09-10)

Gondolat

2013. MÁRCIUS 07.

Lehet-e biztonságosan vezetni centrális látótérkieséssel?

Centrális scotoma és a retina lateralis részére tolódott fókusz esetén a betegek rosszul azonosították a gyalogosokat a szimulátoros teszten.

HUN

Hírvilág

2012. AUGUSZTUS 15.

Retinális implantátumok

Bionikus szem adhatja vissza a vakok látását

HUN

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

A simplex glaucoma kezelése, szemcsepp vagy korai műtét?

HOLLÓ Gábor

A primer nyitott zugú (simplex) glaucoma a 40 évesnél idősebb európai népességben -0,5–2%-ban fordul elő, és a fejlett közegészségüggyel rendelkező országokban a vakság egyik leggyakoribb oka. A már kialakult glaucomás látótér- és visusromlás irreverzibilis, ezért a látás megmentésének egyik alapfeltétele az, hogy a betegséget korai stádiumban diagnosztizáljuk, és a kezelést korai stádiumban kezdjük meg. Sajnos, a kezelés megkezdése nem jelenti azt, hogy a retinalis ganglionsejt-pusztulás és a következményes látótér-károsodás megszűnik. Noha üteme lassul, a szemek jelentős részében a progresszió kezelés mellett is kimutatható. Éppen ezért áll ma a glaucomakutatás középpontjában a kezelés hosszú távú hatékonyságának elemzése.

HUN 1994;4(11)

Ideggyógyászati Szemle

1988. AUGUSZTUS 01.

Sclerosis multiplex: A periphlebitis retinae marker jellege a betegség aktivitásában

DR SZOBOR Albert

A szerző nagy, sclerosis multiplexben szenvedő beteganyagán vizsgálta a „vénás behüvelyezettség” néven ismert jelenség, a periphlebitis retinae előfordulásának arányát. E pathologiai elváltozást a beteganyag jelentős részén — 31,7 %-ban — megtalálta, különösen az acut exacerbatiókkal járó remissiós-intermissiós formában, míg kontrollanyagon nem. Az irodalom és saját vizsgálata alapján a retinalis periphlebitist a sclerosis multiplex aktivitása egyik jellemző és fontos markerének tekinti.

HUN 1988;41(08)

Ideggyógyászati Szemle

1966. MÁJUS 01.

Retinalis góccal induló felnőttkori panencephalitis nodosa szokatlan kórlefolyással

POHL Ödön, REMENÁR László, HAITS Géza

Szerzők egy 20 éves férfi esetét ismertetik, akinél a pathologiai lelet a panencephalitis nodosa typusos képét mutatta. Klinikailag figyelemre méltó atypusos lefolyást észleltek. A halált 3 évvel megelőzően – mint legelső tünet — előbb a jobb, majd a bal szem súlyos látásromlása lépett fel. A szemfenéken retinalis oedema, vérzések, igen kifejezett retinalis érbeszűkülések, vascularis typusú látótérkiesés, később papilla-decoloratio, és chorioretinitises gócok voltak észlelhetők. Psychiatriailag figyelemre méltó volt a lassú személyiséghanyatlás intellectualis téren, és a halált megelőző hetekben a katatoniás stuporra emlékeztető nagyfokú indítékszegénység. Neurologiai szempontból kiemelik, hogy a kóros mozgások csak a végstádiumban, és akkor is csak abortív formában jelentek meg. A szerzők a korai szemtünetek alapján feltételezik az atypiás ocularis kezdeti stádium lehetőségét panencephalitis nodosa kapcsán, és permeabilitás-pathologiai és anoxiás-vasalis mechanizmusokat tesznek felelőssé mind a szemészeti, mind a cerebralis elváltozások létrejöttéért.

HUN 1966;19(05)

Ideggyógyászati Szemle

1953. FEBRUÁR 10.

Klinikai adatok a vér-csarnokvízgát permeabilitásához

WEINSTEIN Pál, FORGÁCH József

A szerzők Amsler és Huber elektromos nullpont metódikájával vizsgálták a vér-csarnokvízgát permeabilitását fluoresceinre 150 esetben (iritis, glaucoma, hypertonia, diabetes mellitus, chorioretinitis, myxoedema, heterochromia iridis, Horner-tünet, contusio bulbi, retinalis vérzések, allergiás szembajok, sclerosis multiplex, ggl. ciliare, ggl. stellatum novocain blokád eseteiben). Glaucoma infl. chron. és gl. simplexben normális permeabilitást találtak. Acut rohamban sem emelkedett lényegesen a permeabilitás, de a roham lezajlása után jelentősen fokozódott a vér-csarnokvízgát átjárhatósága. Contusio bulbi, Horner-syndroma, ggl.ciliare, ggl. stellatum novocain blokádja eseteiben csak akkor növekedett a permeabilitás, ha egyszersmind a szemfeszülés is csökkent, amiből az ú. n. secretiós-blokád lehetőségére következtetnek (látszólagos permeabilitás fokozódása Goldmann szerint.) Retinitis hypertonica eseteiben gyakran anaemiát észleltek a permeabilitás jelentős fokozódásával. Anaemia perniciosa szemfenéki elváltozásai esetén is fokozott volt a permeabilitás (anoxiás jelenség). Pilocarpin, histamin, adrenalin localis alkalmazása után, valamint hydase i. v. injekciója után a permeabilitásban eltérést nem találtak.

HUN 1953;6(01)