Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2010. MÁRCIUS 20.

A Ferenczi-kultusz, a terápiás technika és a "dodóhipotézis”

BÁNFALVI Attila

Ferenczi Sándor kultikus figura a mai pszichoanalízisben, korát meghaladó munkásságának lényege, hogy felismerte, a terapeuta személye, szubjektivitása meghatározó és leküzdhetetlen aspektusa a terápiának.

HUN 2010;20(03-04)

Lege Artis Medicinae

2007. FEBRUÁR 22.

Pszichoanalízis a célkeresztben Bánfalvi Attila: Mélységvesztésben

MAGYAR László András

Aki tudománnyal foglalkozik, bármilyen szinten cselekszi is ezt, előbb-utóbb felteszi magának a kérdést, voltaképpen mi is az értelme annak, amit művel. Amennyiben az adott szakterület gyakorlatban alkalmazhatót, „hasznosat” termel, az adható válasz első pillantásra könnyű (azt, hogy végső soron valóban hasznos- e a haszon, e mesterségek szakemberei közül általában nem bolygatja senki). Ha azonban szakmánk értelme nehezebben határozható meg, bizonyos tudományba vetett hit, illetve ennek retorikai megnyilvánulása szokta helyettesíteni az érveket. Valójában azonban ez a hit és retorika a „hasznos tudományok” számára is minden magyarázat alapja, csakhogy ebben az esetben szerényen meghúzódik a háttérben.

HUN 2007;17(02)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Rogers személyközpontú pszichoterápiája

PINTÉR Gábor

A személyközpontú pszichoterápia (person-centered-therapy) a lélektanban a pszichoanalízis és a behaviorizmus mellett megjelenő „harmadik erő”, a humanisztikus pszichológia központi pillére. Egyes szerzők a „dinamikus irányzatok” közé sorolják (1), ezzel utalva arra, hogy gyökerei között a pszichoanalízis is szerepel. Ugyanakkor legalább annyira ellentéte is annak. Ma leghelyesebb, ha az úgynevezett fenomenológiai (tapasztalaton alapuló) irányzatok között tartjuk számon. Ezek fő ismérve, hogy a viselkedés megváltozását a személy percepciójának megváltozása közvetítésével látják lehetségesnek, mivel szerintük a viselkedés fő meghatározója az egyén perceptuális rendszere. Ide sorolhatjuk például Rogers mellett Berne tranzakcionális analízisét, Perls Gestalt-terápiáját és a kognitív irányzatokat is.

HUN 1993;3(02)

Lege Artis Medicinae

1992. NOVEMBER 30.

A pszichoanalízis és az orvoslás emberképe

BÁNFALVI Attila

Ha meg akarjuk érteni a pszichoanalízis nyújtotta szemlélet jelentőségét az orvosi gyakorlat jövője szempontjából, akkor mindenek előtt vázolni kell azt a paradigmatikus szituációt, amely ma az uralkodó praxist meghatározza.

HUN 1992;2(11)

Ideggyógyászati Szemle

1990. MÁRCIUS 01.

A rövid dinamikus pszichoterápiák

DR CSORBA János

A múlt század utolsó és századunk első négy évtizedében pszichoterápia alatt elsősorban a freudi pszichoanalízist és rokon irányzatait értették (Jung-féle analízis, esetleg Adler individuál pszichológiája), míg a klinikai és elmegyógyintézeti gyakorlatban a hipnoszuggesztív módszereket és a relaxációt (orvosi hipnózis, Schultz-féle autogén tréning) is pszichoterápiás módszerként alkalmazták (E. Kretschmer, 1941).

HUN 1990;43(03)

Ideggyógyászati Szemle

1989. DECEMBER 01.

Kognitív jelenségek a radikális behaviorizmus megközelítésében

DR. LAJKÓ Károly

Senki sem vitatja, hogy a pszichológiai tudományok fejlődésében a radikális behaviorizmusnak elévülhetetlen érdemei vannak. Mint ismeretes, a behaviorizmust kialakulásakor a pszichoanalízis ellenlábasának tekintették, mivel főleg a kísérleti lélektanra támaszkodva fejlődött ki. Csak olyan jelenségeket vizsgált, amelyek objektíven mérhetők.

HUN 1989;42(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1989. JÚLIUS 01.

Kérdőív a pszichoterápia legfontosabb nemspecifikus tényezőinek mérésére

PINTÉR Tibor, DR. TRINGER László

Carl Rogers, a klienscentrikus terápiás iskola elindítója a pszichoterápiás kutatás egyik első képviselője. Az 1942-ben és 1951-ben írt könyveiben (,,Counseling and Psychotherapy", ,,Client-Centered Therapy") nyomon követhetjük, hogyan alakult ki fokozatosan a terapeuta viselkedésének kritérium-rendszere. A pszichoanalízisben gyökerező fogalmakat Rogers kiemelte, mérhetővé tette, ezzel a kutatás és kiképzés széles területét nyitotta meg.

HUN 1989;42(07)

Ideggyógyászati Szemle

1988. MÁJUS 01.

Az öngyilkosság pszichés háttere

DR TEMESVÁRY Beáta

Méltatlanul háttérbe szorult „műfaja” a medicinának az esettanulmány, ahogy ezt a szerkesztők is megemlítik bevezető tanulmányukban. A klasszikus lélektan, elsősorban a pszichoanalízis, eszmerendszerét sokszor esettanulmányokra alapította, s a dinamikus pszichiátriai eljárások híveinek publikációiban ma is igen nagy helyet kap ez a módszer.

HUN 1988;41(05)