Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Ifjú neurológusok XI. fóruma

Az a. carotis elváltozásai és az agyi perfúziós viszonyok összefüg­gése (Carotis Duplex scan és agyi SPECT-vizsgálat összevetése alapján). Stenosis vagy dissectio? Differenciáldiagnosztikai kérdések ca­rotiskeringési zavarokban. 3D TCD-vel diagnosztizált AVM. Supraaorticus Duplex UH-vizsgálatok és angiográfia kapcsán felmerülő diagnosztikus tévedések lehetőségei. A nyaki carotisok duplex ultrahangvizsgálata során előforduló diagnosztikus tévedések okai és elkerülésük lehetőségei. A duplex-szonográfia szerepe az arteria carotis communis occ­lusio műtéti elbírálásában (esetismertetés). Moyamoya-betegség követése transcranialis dopplerrel (TCD). Thrombocytafunkciós tesztek agyi keringészavar akut és krónikus szakaszában. Multicausalis agyi keringészavarok. Parkinsonismus és óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). lntermittáló fejfájás hátterében teratoma adultum, germinoma, spinalis és cerebralis metastasisok - 5éves betegkövetés Meningealis daganat differenciáldiagnosztikai problémái. Agyi metasztázis tüneteivel jelentkező extracranialis daganatok. Craniocervicalis átmeneti és magas cervicalis térfoglaló folya­matok diagnosztikájának buktatói. Benignus spinalis tumorok diagnosztikája. Spinalis dermoid ciszta - adatok a low back pain szindróma etiológiájához. Az agyi mikrodialízis kísérleti és klinikai lehetőségei. Multiplex intracranialis daganatok kezeléséről. Tremor- és reflexvizsgálatok Parkinson-kórban. HMPAO SPECT-vizsgálatok Parkinson-szindrómában. Aurorix kezelés Parkinson-szindróma depresszióval szövődött eseteiben. A Parkinson-szindróma gyógyszeres terápiája, különös tekintet­tel a napszaki teljesítményingadozásokra. Jumex a Parkinson-szindróma korai fázisában. Konduktív nevelés parkinsonizmusban. Biofizikai módszerek használata ideggyógyászati betegségek patomechanizmusának kutatásában. Nagy vakfolt szindróma. Optokinetikus nystagmus vizsgálata szoliter frontalis laesio esetén. Hypocalcaemia és epilepszia. Nehézségek az epilepsziás álrohamok felismerésében. Hipnóziskezelés parciális epilepsziákban. Migrén, depresszió, szorongás. Fejfájások verbalizációs jellegzetességei. Fahr-betegség osztályunk anyagában. Agyi vascularis laesiók CT-vizsgálata és differenciáldiagnosztikai nehézségek. Binswanger-kór. Pszichopatológiai tüneteket mutató betegek CT-elváltozásai. A 3D MR-angiográfia jelentősége occlusiv agyi érbetegségekben. Nyaki nagyereken végzett képalkotó eljárások összehasonlító vizsgálata. A craniocervicalis átmenet diagnosztikájának nehézségei egy eset kapcsán. A gerincvelöbetegségek elkülönítő kórismézése. A Parkinson-betegség története és epidemiológiája. Újabb adatok a parkinsonizmus patomechanismusához; kísér­leti terápiák Diagnosztikai tévedések Parkinson-szindrómában. Sinemet CR - előrelépés a gyógyszeres terápiában. Parkinson-szindrómás betegeink oxidator fenotípus vizsgálatairól. Parkinson-szindrómás betegek Madopar-HBS kezelése. Szövődményes migrén és idiopathias agyi atrófia együttes előfor­dulása. Családvizsgálat adreno-leuko-dystrophiában. Anaemia perniciosában szenvedő betegeink elektrofiziológiai vizsgálatáról. A sacralis durazsákba sodródott porckorongrészlet. Elektrofiziológiai vizsgálatok eredményei Parkinson-szindrómában szenvedő betegeknél. EMG-SCAN vizsgálatok Parkinson-szindrómás betegeknél. Felnőttkori myotubularis myopathia esete osztályunkon. Kugelberg-Welander-szindróma előrehaladott képe. Az idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata. Recesszív generalizált myotonia (Becker). A myotoniák differenciáldiagnózisa egy eset kapcsán. Glossopharyngeus neuralgia szinkópéval. Multiszisztémás atrófia családi előfordulása. Az Apert-szindróma a korszerű diagnosztika tükrében. Reit-szindrómás kisded (video esetbemutatás). Fiatalkori kardiogén stroke. Sneddon-szindróma. Agyi érbetegek osztályunkon 1993 első felében. Cerebellaris vérzések. Változás a prognózis megítélésében osztályunk beteganyagában. Sclerosis multiplexnek tartott medialis thalamuslágyulás esete. Stroke okozta extrapyramidalis károsodás. Kétoldali occipitalis lebenylágyulás esetei. Súlyos agytörzsi laesio (centralis pontin myelinolysis) esete. A sejtes és humorális immunválasz hosszú távú követése sclero­sis multiplexes betegeknél. A Lyme-borreliosis aktuális problémái osztályos gyakorlatunkban. Listeria monocytogenes mint a purulens meningitisek lehetséges kórokozója. Diagnosztikus nehézséget okozó, alsó végtagi gyöki jellegű fáj­dalmak előfordulása osztályunkon. Perifériás neuropathia hypereosinophil szindrómában. Az agytörzsi megbetegedések okozta szemmozgászavarok. Parkinson-szindrómában szenvedő betegek depressziója, különös tekintettel a preszuicidális szindróma (RINGEL) lehe­tőségére.

HUN 1994;47(03-04)

Lege Artis Medicinae

1994. JANUÁR 31.

Sürgősségi keringéstámogatás

MATTHEW J Barnard, STEPHEN P. K. Linter

Számos gyógyszer fokozza a szív teljesítményét, javítva a szöveti vérellátást, amit azonban gyakran a myocardium oxigénigényének emelése árán érnek el. Ez kritikus lehet, ha a szívműködés jelentősen károsodott, vagy ischaemia a funkciózavar kiváltó oka. A cardiovascularis egyensúly helyreállítása céljából alkalmazott kombinációs gyógyszeres kezelés megköveteli az egyes hatóanyagok farmakodinamikájának és interakcióinak pontos ismeretét, így a kezelési tervet az adott betegek számára legmegfelelőbb módon alakíthatjuk ki. Bizonyos helyzetben a szív terhelésének csökkentésére inotrop szerek és vasodilatatorok együttes adása kívánatos. Máskor vasopressorok szükségesek a minimális perfúziós nyomás helyreállítása céljából. Jelen közleményünk ezt a gyógyszercsoportot, valamint a farmakológiai kezelés kudarca esetén bevethető mechanikus keringéstámogató készülékeket tekinti át.

HUN 1994;4(01)

Ideggyógyászati Szemle

1993. NOVEMBER 20.

Az illogikus terápia

SZIRMAI Imre, SUREK György, KAMONDI Anita, MAGYAR Hedvig, JUHÁSZ Csaba

Az agyi ischaemiás betegségeket kiváltó kórélettani tényezők többsége az akut szakaszban nem ismerhető fel. Ez részint azzal magyarázható, hogy az agyi mikrokeringés biofizikája túlságosan bonyolult, és ebben a rendszerben a kiváltó tényezők súlya nem határozható meg. Az agyi keringészavarok klinikai diagnózisai az alapvető okokat tartalmazzák, a kiváltó tényezők többnyire hipotézisek, a terápia ezekre irányul. Az agyi mikrokeringés matematikai modellje nyitott, amelyben a perfúziós nyomás és a vér folyékonyságára ható fizikai és biológiai tényezők csak becsülhetők. A gyógyszeres kezelések effektusának mérését nem csak a modell hiánya, hanem a klinikai ismérvek határozatlansága, az individuális eltérések, és a betegségek spontán javulása teszik nehézzé. A gyógyszeres terápiák általános hatásúak. A nagy gyógyszervizsgálatok negatív tapasztalata, hogy a monoterápiák az agyi ischaemiás betegek kórlefolyását és életkilátásait nem változtatják meg. Az időtényező a kezelésben figyelmen kívül marad, mert az agyi ischaemiák akut szakasza és a „megelőző" gyógyszeres kezelés nem definiálható. Mindezek alapján az agyi ischaemiás betegek jelenlegi kezelése illogikus, tüneti és kísérleti jellegű. A célzott terápiák feltétele az agyi keringés modelljének kiegészítése, a kiváltó tényezők további kutatása és ezekre alapozott újabb diagnosztikai csoportok létrehozása.

HUN 1993;46(11-12)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

HUN 1993;3(09)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁRCIUS 20.

Liquor-drainage hatása az arteria cerebri mediában mérhető véráramlási sebessége koponyaűri nyomásfokozódásban

BARZÓ Pál, DÓCZI Tamás, KOPNICZKY Zsolt, ROTYIS Mária, BODOSI Mihály

A szerzők különböző eredetű, koponyaűri nyomásfokozódással járó állapotokban vizsgálták az arteria cerebri mediában mért áramlási sebességet 42 betegnél. A kifejezett (25 Hgmm) vagy mérsékelt (25 Hgmm-15 Hgmm) fokú intracranialis nyomást folyamatos vagy szakaszos liquor-drainage segítségével csökkentették. A transcranialis Dopplerrel mért áramlási sebességváltozás alapján háromféle reakciótípust különítettek el: 1. tartós véráramlási sebesség (feltehetően vérátfolyás) növekedés; 2. átmeneti sebesség (feltehetően vérátfolyás) emelkedés; 3. változatlan áramlási sebesség, azaz feltehetően konstans vérátfolyás. A vascularis rezisztenciára utaló pulzatilitási index értéke a legmagasabb az 1. csoportban volt és változása az áramlási sebességgel ellentétes irányú volt az 1. és 2. csoportban. Véleményük szerint az 1. csoportban a teljes tágult állapotban lévő véredények a perfúziós nyomás fokozatos emelése ellenére változatlan állapotban maradtak, ami az agyi autoreguláció zavarára utal, s kedvezőtlen prognózist sejtet. A 2. jelenség alapján átmeneti, vagy nem súlyosan károsodott, míg a 3. jelenség alapján ép agyi autoregulációt tételeznek fel. A vizsgálatot rutin klinikai használatra javasolják, hiszen a prognózison túl a koponyaűri nyomást csökkentő kezelés hatékonyságának ellenőrzésére is alkalmazható.

HUN 1993;46(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁRCIUS 20.

Az agyi vérátáramlás és áramlási sebesség mérése cisternalis infúzióval létrehozott koponyaűri nyomásfokozódásban

BARZÓ Pál, DÓCZI Tamás, CSETE Klára, BUZA Zoltán, BODOSI Mihály

A szerzők egy olyan állatkísérletes modellről számolnak be, amely lehetővé tette számukra a transcranialis Doppler készülékkel mért áramlási sebesség és az agyi vérátáramlás összehasonlítását intracranialis nyomásfokozódásban. A koponyaűri nyomás fokozatos emelését mesterséges liquor cisterna magnába történő folyamatos infúzióval érték el, miközben az artéria carotis interna (ACI) intracranialis szakaszán áramlási sebességet, illetve az általa ellátott kéregben hidrogen polarográfiával agyi vérátáramlást mértek. Az autoreguláció alsó tartományában la perfúziós nyomás kisebb mint 90 Hgmmm), állandó pCO2 (PCO2=35+2 mmHg) mellett az arteria carotis internában mért áramlási sebesség és az ugyanezen oldali féltekében mért agyi vérátáramlás szoros összefüggést mutatott (0,86). A perfúziós nyomás 80 Hgmm-ről 40 Hgmm-re történő csökkentése alatt az agyi vérátáramlás és az áramlási sebesség állandó maradt, ami a cerebrovascularis rezisztencia jelentős csökkenésének, feltehetően a prekapilláris rezisztencia arteriolák kifejezett tágulásának volt köszönhető. Ha a perfúziós nyomás 40 Hgmm alá csökkent, további vazodilatáció már nem volt lehetséges, amint azt a cerebrovascularis rezisztencia emelkedése is jelezte. Eredményeik amellett szólnak, hogy a noninvazív és könnyen alkalmazható TCD vizsgálat a fenti feltételek mellett helyettesítheti a körülményes és költséges agyi vérátáramlásmérő módszereket, így az aktuális állapot megítélésében és a gyógykezelés hatásának nyomonkövetésében jól használható.

HUN 1993;46(03-04)