Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 30
Gondolat
2011. AUGUSZTUS 15.
Lege Artis Medicinae
2006. OKTÓBER 18.
A paraoxonázaktivitás vizsgálata kevert kötőszöveti betegségben
A kevert kötőszöveti betegség több szervet érintő gyulladásos autoimmun kórkép. Az immunoinflammatorikus folyamatok jelentős szerepet játszanak az atherosclerosis patogenezisében. Kevert kötőszöveti betegségben még nem vizsgálták a gyulladásos paraméterek és az atherosclerosis kapcsolatát.
Lege Artis Medicinae
2004. JANUÁR 21.
Metabolikus szindróma Klinikai kép, diagnózis, patomechanizmus
A metabolikus szindróma számos elnevezést kapott az elmúlt két évtizedben. Diagnosztikus kritériumait legmegfelelőbben 2001-ben, az ATP III. ajánlásban fogalmazták meg, amelyet 2003-ban a European Society of Cardiology és a European Society of Hypertension egyaránt elfogadott. A diagnózis öt alapeleme az abdominalis obesitas, a magas vérnyomás, a kóros HDL-koleszterin- és trigliceridszint, valamint a kóros éhomi vércukor.
Lege Artis Medicinae
2002. SZEPTEMBER 20.
QT-diszperzió: az arrhythmiarizikó felületi EKG-markere
Az elmúlt tíz évben számos közlemény született a QT-diszperzió patofiziológiai és gyakorlati klinikai értékéről: a megnövekedett QT-diszperzió és a proarrhythmiás gyógyszerhatás kapcsolatáról, a mortalitás előrejelzéséről szívelégtelenségben, az akut myocardialis infarctus utáni fokozott rizikó meghatározásáról.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete
A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.
Ideggyógyászati Szemle
1996. SZEPTEMBER 20.
Neuroepithelialis daganatok prognózisának vizsgálata sejtproliferációs szempontból
A daganatok sejtkinetikai analízise - prognosztikai indikátorként, valamint a terápia hatékonyságának vizsgálatára és követésére alkalmas módszerként – széles körben elterjedt a klinikai onkológiában. A neuroonkológia az agydaganatok biológiai természetének meghatározását főként a celluláris anapláziától függő besorolásra (grading) alapozza. A hisztológiai sajátságok mellett a DNS-tartalommal, a sejtproliferáció és a karyotypus abnormalitásaival is jellemezhetjük a neuroepithelialis tumorokat, bár a hisztológiai malignitás, a proliferaciós aktivitás és az aneuploiditás közvetlen kapcsolatára ellentmondásosak az irodalmi adatok. E referáló dolgozatban a sejtciklus-analízis (DNS-mennyiség eloszlás; DNS-index; S-fázis-frakció; proliferációs markerek (MIB 1 antitest, bromdeoxy-uridin jelölődési index, mitotikus index, nukleoláris organizációs régió meghatározás)] alkalmazásáról számolnak be a szerzők irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján. A neuroepithelialis tumorok közül a WHO szerinti II. és II. csoporthoz tartozó daganatok prognózisának megítélésében lehet jelentősége az áramlásos citometriás vizsgálatoknak és a proliferációs markerek kimutatásának. A recidiválódó agydaganatok általában már első megjelenésükkor felgyorsult sejtciklussal rendelkeznek, amely egyrészt magas proliferációs értékekben, másrészt aneuploid sejtklónok megjelenésében nyilvánul meg. Kedvezőtlen biológiai viselkedésűek (magas recidivahajlammal) azok a WHO szerinti II. és III. csoporthoz tartozó gliomák, amelyek DNS index-értéke 1+0,1-nél kisebb vagy nagyobb, az S-fázis frakció értéke 6%-nál magasabb, 10 nagy nagyítású látótérben 1-nél több mitózis látható, 1 nagy nagyítású látótérben pedig 2-3-nál több a MIB 1 jelölődő sejtek száma. Tapasztalataink alapján – további anyaggyűjtés után - lehetőség nyíl hat olyan malignitási index kidolgozására, amely a hisztológiai besorolással együtt a prognosztikai megítélésen túl az egyre fejlődő kombinált terápiás eljárások megtervezésében és eredményességének ellenőrzésében segíthet.
Ideggyógyászati Szemle
1991. JÚLIUS 01.
Biológiai markerek vizsgálata krónikus alkoholizmusban: II
Krónikus alkoholfogyasztás következtében olyan idegrendszeri elváltozások jönnek létre, melyek részben abból adódnak, hogy az etanol kölcsönhatásba lép a sejtek membránjával és adaptív membrán-abnormalitás alakul ki. A B-adrenerg-receptorok membránhoz kötött sejtfelszíni receptorok, amelyek az etanol némely hatását mediálják az agyban.
Ideggyógyászati Szemle
1985. MÁJUS 01.
A pszichiátriai betegségek homokóra-modellje az endogén pszichózisok példáján bemutatva
Jaspers koncepciójából kiindulva a szerző korábban a betegségegységek fogalmi kontinuuma szerinti orientálódást javasolta. Ennek a lineáris betegség modellnek megfelelő fogalmi kontinuum mentén – ami nem a betegség és a normalitás közötti kontinuumot jelenti – a pszichopatológiai szindróma meghatározott időtartamú kórlefolyással (kis betegség-egység), ill. etiopatogenezissel (etiopatogenetikai-szindromatológiai betegegység) bővülve építhető tovább, egészen a teljes betegségegységig (azonos etiológia, patogenezis, szindróma, kórlefolyás, kórkimenetel, végállapot és szomatikus lelet). A kórkimenetel pszichopatológiai és szociális adaptációzavarokat jelző változói empirikus vizsgálatok szerint relatíve antagonista nyílt rendszert képeznek. Ebből a leletből kiindulva és a multiaxiális osztályozások koncepcióit felhasználva, dolgozta ki a szerző a lineáris betegségmodell továbbfejlesztéseként az ún. homokóra-modellt, ami tükrözi az élettörténet és a kórtörténet összeszövődését, egyszersmind jól tesztelhető hipotézisek kidolgozására és egyfelől a biológiai, másfelől a szociálpszichiátriai szemlélet szintézisének munkálására ad lehetőséget.
Ideggyógyászati Szemle
1968. NOVEMBER 01.
Az intrauterin táplálkozási zavar késői neuropsychiatriai következményei
20 ikerpárnál végeztünk 10–17 éves korban anthropologiai, gyermekgyógyászati, szemészeti, neuropsychiatriai és psychologiai vizsgálatokat. Valamennyi ikerpárnál az egyik ikertag születési súlya a másik ikertaghoz viszonyítva legalább 15%-kal alacsonyabb volt, és minden esetben a median alatt helyezkedett el. A születési súlyon kívül minden más befolyásoló tényezőt igyekeztünk kizárni. Kétségtelen, hogy a kissúlyúaknál egy erős kiegyenlítődési tendencia figyelhető meg, de a kiegyenlítődés még a pubertáskorban sem válik teljessé. Szignifikáns különbség mutatkozik a visuomotoros perceptióban, a testsúlyban és közel szignifikáns a mozgásfejlődésben. Nem szignifikáns, de következetesen jelentkezik a retardatio a kissúlyú csoportban a testi és szellemi fejlődés valamennyi paraméterénél, és ugyanígy kimutatható hátrányos helyzetük neuropsychiatriai vonatkozásban is. Úgy véljük, hogy a 10. év utáni testi és szellemi subnormalitások területén az intrauterin rosszultápláltságot aetiologiai tényezőként el kell ismernünk.
Ideggyógyászati Szemle
1962. AUGUSZTUS 01.
A parietalis lebeny hatása a genitalis evolutiora
A testnek, mint egységes egésznek a fejlődését, növekedését több tényező befolyásolja, irányítja : az idegrendszer orthologiás működése, a belsősecretiós mirigyek — a hypophysis, a thyreoidea, a mellékvese és a sexualmirigyek — normális aktivitása. A fejlődés coordinálásában a hypothalamus is vezető szerepet tölt be. Az ép idegrendszeri működés és a glandularis evolutiós befolyás természetesen általános és a testfejlődésre való hatásában symmetricus. Somaticus asymmetria, az egységes egész fejlődésének rendellenessége neurogen eredetű : vagy a központi idegrendszer genuin abnormalitásának, vagy valamilyen pathologiai folyamat által megzavart hibás működésnek a követkézmenye.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.