Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

A serum aldoláz meghatározás jelentősége izommegbetegedésekben

LIPCSEY Attila, VARGA Józsefné

Szerzők 30 esetben végeztek serum aldoláz meghatározást. Az irodalmi adatokkal egyezően, magas enzymactivitást kaptak myogen folyamatoknál, míg a controloknál, illetőleg neurogen izom-atrophiában szenvedőknél az activitás értékek normálisak voltak. Kiemelik a módszer gyakorlati alkalmazásának előnyeit, különös tekintettel a myogen és neurogen izomsorvadással járó folyamatok differentialdiagnosisában.

HUN 1967;20(07)

Ideggyógyászati Szemle

1966. FEBRUÁR 01.

Az izom actiós potential terjedési sebességének mérése klinikai beteganyagon

HASZNOS Tivadar, FENYŐ Egon

A szerzők az izom actiós potential terjedési sebességét vizsgálták 53 normál egyénen, 18 neurogen laesióban, 15 myopathiás és 2 myastheniás betegnél. Az izom vezetési sebességet a m. deltoideusban, a m. biceps brachii-ban, a m. flexor digiti V.-ben, a m. tibialis anteriorban és a m. quadriceps-ben vizsgálták. Az ingerlés két tűelektródával bipolarisan, a regisztrálás koncentrikus bipolaris elektródával történt. Az izom vezetési sebesség a normál kontroll csoportban 4,48 0,09 m/sec, neurogen laesio esetén 3,28 + 0,21 m/sec, myopathiás betegekben 3,07 + 0,18 m/sec. A különbség mindkét csoportban igen erősen significans (P <0,001). Az izomvezetési sebesség a neurogen csoporton belül peripheriás ideg-laesióban (3,29 = 0,33 m/sec) és mellső szarvi laesióban (3,25 + 0,26 m/sec) azonosnak tekinthető. A neurogen esetekben a klinikailag érintett izmok 68%-ában találtunk 3,5 m/sec alatti vezetési sebesség értéket. 3,5 m/sec alatti vezetési sebesség értéket észleltünk a myopathiás betegek 66,6%-ában. Duchenne-typusú dystrophia musculorum progressivában, dystrophya myotonicban, thyreotoxicus myopathiában, myopathia tardaban és polymyositisben talált vezetési sebesség értékek a normál kontrolltól significansan eltértek. A dystrophia musculorum progressiva facioscapulo humeralis és végtagövi formájában a normál kontrolltól való eltérés nem significans. Myastheniás eseteinkben az izomvezetési sebesség normális volt (4,57 I 0,21 m/sec). A szerzők megvitatják azokat a tényezőket, amelyek neurogen és myogen laesio esetén az izom vezetési sebesség csökkenéséhez vezethetnek.

HUN 1966;12(02)

Ideggyógyászati Szemle

1963. FEBRUÁR 01.

A polymyositis pseudomyopathiás formájáról

DR. BEKÉNY György

Szerző az irodalmi adatok és tíz saját esete alapján tárgyalja dystrophia musculorum progressiva (DMP) és a polymyositis (PM) pseudomyopathiás formájának elkülönítését. Proximalis izomsorvadás és gyengülés esetében polymyositises eredetre a következő sajátságok hívják fel a figyelmet: A lefolyásban PM-re utal a viszonylag heveny kezdet, gyors kialakulás, jelentősebb spontán vagy gyógyszerre bekövetkező javulás, remittáló lefolyás. Tőbbéves, sőt évtizedes állandó lassú progressio sem zár azonban ki pseudomypathiás PM-et (vagy izom-sarcoidosist), mert a pseudomyopathiás PM esetek jórésze chronikus lefolyású. Az izomelváltozás terén több esetünkben PM-re jellemzőnek találtuk, hogy jólfejlett izomzatú egyénen ép izmok szomszédságában súlyosan érintett izmok voltak láthatóak. Erősen PM mellett szól a dysphagia, a sternocleidomastoideusok gyengülése, az izomelváltozások jelentősebb oldalasymmetriája, myasthenia-szerű zavar jelenléte, az izmok spontán és nyomási fájdalmassága. A PM EMG-képére myogen és neurogen jelek együttese jellemző. A legfontosabb adat az izombiopsiával kimutatható gyulladások szövettani elváltozás. Nagy diagnosztikai nehézséget jelenthetnek azonban a nem polymyositises eredetű sejtes beszűrődések, másrészt az olyan PM esetek, melyeknek egész lefolyása alatt vagy végállapotában hiányzanak az ún. gyulladásos elváltozások. Fontos jel lehet bőrelváltozás és oedema jelenléte (dermatomyositis). A laboratóriumi leletek közül a legfontosabb a PM mellett szóló adat a hypergamma-globulinaemia. PM valószínűségét támogató tünet a hyperhidrosis, subcutan vagy izombeli mészárnyék a röntgenfelvételen, rosszindulatú daganat jelenléte. A pseudomyopathiás PM bármely életkorban jelentkezhet. 25-30 év feletti kezdet DMP elllen szól. Az ún. késői vagy menopausalis izomdystrophiák jelentős része a pseudomyopathiás PM-ekhez tartozik.

HUN 1963;16(02)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JANUÁR 01.

A polymyositis pseudomyopathiás formájáról

BÉKÉNY György

Lassan kialakuló proximális izomsorvadás és gyengeség esetén az ideggyógyász elsősorban dystrophia musculorum progressivára (DMP) gondol. Az izombiopsia és elektromyographia szélesebb körű alkalmazása azonban megmutatta, hogy számos neurogen és myogen kórkép okozhat ilyen ,,pseudomyopathiás” tünetegyüttest. Ezek közül a jelen munkában a chronikus polymyositissel (PM) foglalkozom.

HUN 1963;16(01)

Ideggyógyászati Szemle

1962. AUGUSZTUS 01.

A parietalis lebeny hatása a genitalis evolutiora

DR. KORONA Árpád

A testnek, mint egységes egésznek a fejlődését, növekedését több tényező befolyásolja, irányítja : az idegrendszer orthologiás működése, a belsősecretiós mirigyek — a hypophysis, a thyreoidea, a mellékvese és a sexualmirigyek — normális aktivitása. A fejlődés coordinálásában a hypothalamus is vezető szerepet tölt be. Az ép idegrendszeri működés és a glandularis evolutiós befolyás természetesen általános és a testfejlődésre való hatásában symmetricus. Somaticus asymmetria, az egységes egész fejlődésének rendellenessége neurogen eredetű : vagy a központi idegrendszer genuin abnormalitásának, vagy valamilyen pathologiai folyamat által megzavart hibás működésnek a követkézmenye.

HUN 1962;15(08)