Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 73

Ideggyógyászati Szemle

1998. JÚLIUS 01.

Glioblastoma multiforme: 1478 operált beteg klinikai és diagnosztikai adatai

VITANOVICS Dusán, ÁFRA Dénes

Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben az 1955-1994 közötti 40 év alatt ismételt szövettani vizsgálattal is glioblastoma multiforménak bizonyult daganat miatt operált 1478 beteg adatainak retrospektív analízisét végeztük el, különös tekintettel a kórelőzményi és klinikai adatokra.

Ideggyógyászati Szemle

1998. MÁRCIUS 01.

A rhizotomia posterior szerepe a „failed back" szindróma kezelésében

SZABÓ Sándor, SALLAI Zsolt, MOLNÁR levente, RÓZSA László, HEGEDŰS Katalin

A szerzők a DOTE idegsebészeti Klinikáján az 1979-1996 közötti periódusban 26 esetben (átlagéletkor 40,5 év, férfi:nő arány 1: 1) végzett rhizotomia posterior retrospektív elemzését végezték el, kérdőíves módszerrel vizsgálták a hosszú távú eredményességet.

Ideggyógyászati Szemle

1998. JANUÁR 01.

Korai tapasztalataink MR-vezérelt stereotaxiás thalamotomiával a krónikus neurogén fájdalom kezelésében

BALÁS István, DÓCZI Tamás, HORVÁTH Zsolt, KÖVÉR Ferenc, VADON Gábor

A neurogén fájdalom a szomatoszenzoros rendszer bármely szintjének károsodásakor kialakulhat. A posteromedialis thalamusmagvak radiófrekvenciás termokoagulációja - a thalamotomia - a korábban gyógyszeres kezeléssel nem befolyásolható fájdalom teljes és végleges megszűnését eredményezheti.

Ideggyógyászati Szemle

1997. SZEPTEMBER 20.

Diastematomyelia: a gerinc ritka fejlődési rendellenessége

KISS Marianna, BUZA Zoltán, VÖRÖS Erika

A hasadt gerincvelővel járó fejlődési rendellenesség diastematomyelia vagy diplomyelia lehet. Az előbbi forma jellemzője, hogy a kettévált gerincvelő csontos, illetve csontos-porcos septummal elválasztott kettős durazsákban helyezkedik el, míg az utóbbi típusban a két gerincvelőfél egy durazsákban marad és a septum nem csontos. A két változat eltérő idegsebészeti megoldást igényel. Bemutatott esetünkkel kiemeljük a radiológiai vizsgálatok jelentőségét a típusok elkülönítésében. A 25 éves nőbetegnél fokozatosan a bal láb érzészavara, a lábszárizomzat sorvadása és járászavar alakult ki. A neurológiai vizsgálat bal oldalon enyhe peroneusparesist, kiesett Achilles reflexet, a bal lábfejen tactilis érzészavart, az ujjperceken mélyérzészavart talált. Az elektrofizio lógiai vizsgálat a bal alsó végtagon 3-5 ms-mal megnövekedett P40 latenciaidőt mutatott. A röntgen- és CT-vizsgálatokkal többszörös csontos fejlődési zavart észleltünk: scoliosist, a sacralis I. szelvény lumbalisatióját, a lumbalis 1-III. csigolyatestek hemiblokkját, spina bifidát a thoracalis IV-V., lumbalis Il-V., sacralis I. csigolyákon, valamint csontos septumot a lumbalis ll-III. szintben. A T1- és T2-súlyozott axialis, sagittalis és coronalis MR vizsgálat a lumbalis ll-IV. magasságában aszimmetrikusan kettévált gerincvelőt mutatott. Ezen kívül alacsony kónuszállást, kipányvázott geincvelőt és a filumok lipomatosus infiltrációját lehetett megfigyelni. Minél korábban ismerjük fel a hasadt gerincvelői rendellenességet, annál jobb a sebészi kezelés eredménye. Műtéttechnikai szempontból kiemelkedő jelentősége van a CT- és MR-vizsgálattal történő praeoperatív klasszifikációnak.

Ideggyógyászati Szemle

1980. ÁPRILIS 01.

[Intrakranialis daganatok liquorcytológiai lelete]

V. Wieczorek, G. Schock

[A liquorsejtdiagnosztika egyéb vizsgálati leleteknek értékes kiegészítője lehet és alapvető felvilágosítást nyújthat. Klinikai jelentőségét meghatározza, hogy a tumorsejtek kimutatása egyéb vizsgálati eljárásokat vagy idegsebészeti beavatkozást feleslegessé tehet. Ezért a sejtvizsgálat nélkülözhetetlen nem tisztázott gócos folyamatok és egyéb neuropsychiátriai tünetek esetében.]

Ideggyógyászati Szemle

1980. ÁPRILIS 01.

A gerincvelői sérültek sebészi és rehabilitációs ellátása

A balesetből származó gerincvelői sérültek legeredményesebb ellátása idegsebész, traumatológus és rehabilitációs szakember együttes kezelésétől várható.

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Beszámoló a Japán Idegsebészeti Társaság kumamotói 37. Kongresszusáról

DR. JULOW Jenő

Az előadások közül csupán néhány érdekeset kiragadva: Sato, O. (Kanto, Postás Kórház), valamint Kondo, A. (Fukui Vöröskereszt Kórház) egymástól függetlenül ismertették filmvetítéssel is kiegészítve Janetta műtéti módszerének alkalmazását hemifacialis spasmus és trigeminus neuralgia esetek során. Kedvező tapasztalataikat Kudo, T. (Hirosaki) is megerősítette. Hakuba, A. (Osaka) transmandibularis és translingualis (!) elülső cervicalis dekompressziós módszerével, melyet szintén filmmel illusztrált, a jelenlevők nagyrésze nem értett egyet, pl. Csikao Nagasima, e terület sebészetének egyik kiemelkedő specialistája sem. Takeda, F. (Szaitama Megyei Onkológiai Intézet) csillapíthatatlan fájdalom esetén transnasalis ethanol hypophysectomiát végez. Műtétje után betegein a hypothalamus tünetek szinte minden variációja észlelhető volt, s módszerével a kongresszus egyetértése ellenére sem érthetünk egyet. Oda, T., Mita, R., Iwabuchi, T. (Hirosaki) több száz szteroid radioimmunoassay vizsgálatának eredménye, hogy az idegsebészeti betegek stressz ulcusa nem szteroid fekély, azt glucocorticoidok adásával, az esetek túlnyomó részében meg lehetett előzni (20 eset).

Ideggyógyászati Szemle

1978. FEBRUÁR 01.

Intracranialis chordomák

DR. HORVÁTH Miklós, DR. BENOIST György

A szerzők beszámolnak 8 cranialis, bázischordoma esetükről, amelynek során áttekintik az irodalmi adatokat. A chordoma nagyon ritka daganat, az ébrényi chorda dorsalis maradványsejtjeiből indul ki. A koponyaalapon megjelenő chordomák helyzetük miatt igen jelentős idegsebészi, műtéti problémát jelentenek, és csak részlegesen távolíthatók el. Néhány éven belül kiújulnak. Ritkán azonban — így egyik esetükben is — hosszabb túlélés is lehetséges. A szövettani kép malignitás szempontjából általában nem áll párhuzamban a klinikai lefolyással.

Ideggyógyászati Szemle

1976. NOVEMBER 01.

A friss agysérülések neuropatológiája

DR LEEL-ŐSSY Lóránt

A neuropatológiai vizsgálatok amellett szólnak, hogy a contusiós sérülések száma jóval nagyobb, mint azt eddig gondoltuk, ezért óvatosan kell bánni az ún. ,,tiszta" commotiós esetekkel. Lényeges továbbá a primaer sérülések észlelése mellett a várható, vagy kialakuló secundaer változások ismerete, mert ezek gyors elhárítása gyakran életmentő lehet. A morfológiai vizsgálatok éppúgy, mint a klinikai és idegsebészeti tapasztalatok ismételten hangsúlyozzák az egységes, korszerű, gyors ellátást lehetővé tevő neurotraumatológiai részletek kialakításának szükségességét.