Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Új hatásmechanizmus a migrén ellen

A telcagepant, a kalcitoningénnel kapcsolatos peptid antagonistája ugyanolyan hatásos, mint a sumatriptan, de kevesebb a mellékhatása.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Az idegek gátlásával kezelik a magas vérnyomást

Az agy és a vesék között szabályozókör megszakítása a gyógyszerre nem reagáló magas vérnyomásban szenvedő betegek 39 százalékában normalizálja az értéket – hangzott el az Intervencionális Radiológiai Társaság tudományos találkozóján Chicagóban.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Az angiotenzinreceptor-gátló nem javította a stroke prognózisát

A stroke-ot elszenvedett betegek prevencióját tanulmányozó PROGRESS vizsgálatban igazolták, hogy a vérnyomás csökkentése ACE-gátlóval és diuretikummal csökkentette a stroke ismétlődésének kockázatát. Ugyancsak a stroke harmadlagos prevenciójában az angiotenzinreceptor-gátló telmisartan hatásosságát értékelték, amelynek vérnyomáscsökkentő ágában több mint 20 000 beteg, akik a megelőző négy hónapban szenvedtek stroke-ot, kapott telmisartant vagy placebót...

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Az antihipertenzív szerek hatása a centrális vérnyomásra

PÁLL Dénes, KOMONYI Éva, LENGYEL Szabolcs, PARAGH György, KATONA Éva

A perifériás és a centrális ereken mért szisztolés és pulzusnyomás különbözik, a periféria felé haladva a nyomás nő, amely jelenséget nyomásamplifikációnak nevezzük. A centrális vérnyomás noninvazív módon könnyen meghatározható, az eredmény összefüggést mutat a cardiovascularis végpontokkal. A különböző vérnyomáscsökkentők eltérően mérsékelhetik a perifériás és a centrális vérnyomást. A diuretikumok negatív/neutrális és a hagyományos β-blokkolók (atenolol) negatív hatásával szemben a nebivolol kedvező effektusú. A kalciumantagonisták tendenciaszerű kedvező és az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók egyértelmű kedvező hatása bizonyított. Az angiotenzinreceptor-blokkolókra vonatkozóan kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, amelyek eredménye ígéretes.

HUN 2011;15(01)

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Vízhajtók kombinációja rezisztens hypertoniában

RADÓ János

Évtizedes nem kezelt magas vérnyomás után kialakult krónikus veseelégtelenségben furosemid, β-blokkoló, kalciumblokkoló, angiotenzinkonvertálóenzim- gátló és angiotenzinreceptor-blokkoló együttes alkalmazására rezisztens hypertonia fejlődött ki egy 60 éves férfi betegben. Tiazidvegyület és a kacsdiuretikum (furosemid) kombinációjával sikerült a rezisztens állapotot áttörni. Betegünk esetét közlésre érdemesnek tartjuk, mert a tiazidvegyület (chlorthalidon) abban a glomerulusfiltrációs tartományban (<30 ml/min) is eredményesen volt alkalmazható, amelyben többen hatástalannak tartják, és mert a hatásos diuretikumkombináció mindkét tagját (a vesebetegséghez képest) kis adagban adtuk. Röviden összefoglaljuk a tiazidvegyületek és a kacsdiuretikumok fontosabb kombinációinak szakirodalmát, és utalunk némely történeti szempontra.

HUN 2011;15(01)

Lege Artis Medicinae

2011. FEBRUÁR 20.

A generikus valsartan jelentősége a betegek ellátásában

VÉRTES András

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) elsősorban a só-víz háztartás szabályozásában vesz részt, de különösen kóros viszonyok esetén befolyásolja a vascularis funkciókat és emeli a vérnyomást. Például hypertoniában, szívinfarktus utáni állapotban és szívelégtelenségben a RAAS aktivitása szisztémásan és/vagy lokálisan egyaránt fokozott.

HUN 2011;21(02)

Hypertonia és Nephrologia

2010. NOVEMBER 20.

Fókuszban a centrális artériás nyomás. Béta-blokkolók - azonos hatóanyagcsoport eltérő hatásokkal

BARNA István

A β-blokkolók antihipertenzív hatása kiváló, emellett antiaritmiás, antiischaemiás hatásuk is igazolt. Mind monoterápiában, mind kombinációban A szintű bizonyítékok alapján javasolt szerek hypertoniában szenvedő betegek kezelésére. Az egyes β-blokkolók lipidoldékonyságban, membránstabilizáló hatásban és számos egyéb tulajdonságban is különböznek egymástól, amit a kezelés során kihasználhatunk. A nitrogén-oxid felszabadulását fokozó hatású nebivolol metabolikusan neutrális, vagy inkább kedvező, értágító és antioxidáns hatású. Az érfali tágulékonyság (stiffness) csökkenésének következménye a szisztolés vérnyomás növekedése, a csökkenő diasztolés coronariakeringés, a megnövekedett centrális pulzusnyomás és a cardiovascularis betegségek fokozott gyakorisága. A különböző vérnyomáscsökkentők eltérő módon befolyásolják a centrális vérnyomást, illetve az artériás stiffnesst. Az amlodipin, a doxazosin, a lisinopril, a bisoprolol és a bendrofluazid, illetve a nebivolol és az atenolol összehasonlító alkalmazása során az aorta pulzusnyomása jobban csökkent a nebivolollal, mint a más β-blokkolóval kezeltekben. Az atenolol és a nebivolol hasonló mértékű vérnyomáscsökkenést eredményezett, miközben a nebivolol adásakor az augmentációs index értéke szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent. A nebivololcsoportban a centrális szisztolés nyomás is jobban csökkent, csakúgy, mint a centrális pulzusnyomás. Az újabb összehasonlító vizsgálatok alapján megfogalmazhatjuk, hogy a nebivololnak - az eddig megismert kedvező tulajdonságai mellett - az artériás stiffnessre kifejtett kedvező hatásával újabb egyedi tulajdonsága vált ismertté. Az általános érelmeszesedés folyamatában kiemelt szerepet betöltő endothelialis diszfunkció javítására képes, és az érfali rugalmasságot is kedvező irányba változtatja, ami a vérnyomáscsökkentéstől függetlenül a korszerű antihipertenzív kezelés egyik meghatározó β-blokkoló szerévé emeli.

HUN 2010;14(06)

LAM Extra Háziorvosoknak

2010. OKTÓBER 25.

Modern béta-blokkoló kezelés a kardiológus szemével

ÉDES István

Néhány nagy, véletlen besorolásos vizsgálat (LIFE, ASCOT) publikációját követően az utóbbi években kétségbe vonták a béta-blokkolók hypertoniában történő alkalmazásának előnyeit. A klinikai vizsgálatok alapján feltételezték, hogy a hypertonia kezelésére adott béta-blokkolók kevésbé hatékonyak a stroke prevenciójában. Feltételezték, hogy a régi típusú béta-blokkolók (atenolol) anyagcserehatása kedvezőtlen (inzulinszenzitivitás, lipidparaméterek) és többek között ez okozhatja a klinikai végpontokban észlelt eltéréseket. Az utóbbi évek nagyszámú klinikai tanulmányai és metaanalízisei alapján egyértelművé vált, hogy a vérnyomáscélértékek elérése a legfontosabb feladat, amit általában kombinációs kezeléssel tudunk megvalósítani. Kevésbé lényeges a gyógyszerek szoros protokoll alapján történő megválasztása. Általánosságban kijelenthető, hogy a béta-blokkolók továbbra is az egyik legfontosabb gyógyszercsoport marad a hypertonia kezelésére.

HUN 2010;2(04)

Hypertonia és Nephrologia

2010. SZEPTEMBER 09.

Diuretikumok hypertoniában - 2010

BARNA István

A diuretikumok (elsősorban a tiazidszármazékok és a vasodilatator hatással is rendelkező indapamid) elsőként ajánlott vérnyomáscsökkentő szerek. Különösen kedvezőek túlsúlyos hypertoniás, 2-es típusú diabeteses, metabolikus szindrómás, idős, izolált szisztolés hypertoniás betegek, valamint enyhe veseelégtelenségben és szívelégtelenségben szenvedők kezelésére. Ideálisan adhatók kombinációban más antihipertenzív szerekkel (elsősorban angiotenzinkonvertálóenzim-gátlóval, angiotenzinreceptor- blokkolóval és β-blokkolóval). A magasvérnyomás-betegség kezelésére társuló balkamra-hypertophia és stroke utáni állapot esetén indapamid, balkamra-diszfunkció és szívelégtelenség esetén tiazid és furosemid, valamint ezek kombinációja javasolt. A diuretikumoknak kis dózisban nincsen klinikailag jelentős metabolikus mellékhatásuk, ugyanakkor más gyógyszercsoportokhoz hasonló mértékben csökkentik a cardiovascularis mortalitást.

HUN 2010;14(04)

Lege Artis Medicinae

2010. AUGUSZTUS 20.

Modern béta-blokkoló kezelés a kardiológus szemével

ÉDES István

A nebivolol egyértelműen semleges mind az anyagcsere-paraméterekre, mind a balkamra-funkcióra. Az esetek többségében jó tolerálhatósága és kedvező mellékhatásprofilja miatt kiváló terápiás alternatívát kínál.

HUN 2010;20(08)