Hypertonia és Nephrologia - 2011;15(01)

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Scylla és Charybdis - A hypertonia kezelése

RADÓ János

Hypertoniát „mindenki tud kezelni” (ami, ha úgy van, nem is baj), de azért évenként visszatérőek azok a kongresszusok, amelyeken rendszeresen ülésszakokat áldoznak a „rezisztens hypertonia” kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Az antihipertenzív szerek hatása a centrális vérnyomásra

PÁLL Dénes, KOMONYI Éva, LENGYEL Szabolcs, PARAGH György, KATONA Éva

A perifériás és a centrális ereken mért szisztolés és pulzusnyomás különbözik, a periféria felé haladva a nyomás nő, amely jelenséget nyomásamplifikációnak nevezzük. A centrális vérnyomás noninvazív módon könnyen meghatározható, az eredmény összefüggést mutat a cardiovascularis végpontokkal. A különböző vérnyomáscsökkentők eltérően mérsékelhetik a perifériás és a centrális vérnyomást. A diuretikumok negatív/neutrális és a hagyományos β-blokkolók (atenolol) negatív hatásával szemben a nebivolol kedvező effektusú. A kalciumantagonisták tendenciaszerű kedvező és az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók egyértelmű kedvező hatása bizonyított. Az angiotenzinreceptor-blokkolókra vonatkozóan kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, amelyek eredménye ígéretes.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

A perifériás és a centrális vérnyomás klinikai jelentősége a neurológus szemszögéből

BERECZKI Dániel, VASTAGH Ildikó

A hypertonia az agyi nagy- és kiserek károsítása révén a cerebrovascularis betegségek (akut stroke, hipertenzív encephalopathia és vascularis dementia) leggyakoribb kockázati tényezője. Az aorta kezdeti szakaszában mérhető centrális nyomás nagyobb szerepet játszik a vascularis hypertrophia és a carotisatherosclerosis kialakulásában, mint az arteria brachialis nyomása. A centrális aortanyomás pontosabban tükrözi a bal kamra töltési állapotait, így az agyi érrendszerre ható nyomásviszonyokat, ezért feltehetően jobban jelzi a cardiovascularis események veszélyét is, mint a brachialis nyomásértékek. A nagy artériák merevségére utaló mutatók (például a pulzushullám-sebesség) közvetlenebbül jelzik az öregedés, a hypertonia és a diabetes ereket károsító krónikus hatását, mint a brachialis vagy akár a centrális aortanyomás. A jövőbeli klinikai vizsgálatokban ezért megfontolandó az artériamerevség és a centrális vérnyomás jellemzőit végpontnak választani. Az antihipertenzív kezelés fontos része a stroke elsődleges és másodlagos prevenciójának is. A vérnyomás csökkentése hypertoniás betegek esetében jelentősen csökkenti a stroke és az egyéb vascularis események kockázatát is, és a kockázatcsökkentés mértéke elsősorban a vérnyomás csökkentésének mértékétől függ. A gyógyszerválasztást több szempont határozza meg. A hagyományos β-blokkolók többek között a centrális vérnyomásra irányuló kisebb hatás miatt az utóbbi időben háttérbe szorultak. A harmadik generációs β-blokkolókkal további tapasztalatokat kell szerezni a cardiovascularis morbiditás és mortalitás prevenciója terén.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Direkt renininhibitorok

FARSANG Csaba

A szerző ismerteti a direkt renininhibitorok (DRI) hatásmechanizmusát és a klinikailag is törzskönyvezett első szerrel, az aliskirennel szerzett klinikai tapasztalatokat. Kiemeli az aliskiren relatív mellékhatás-mentességét és hosszú ideig tartó vérnyomáscsökkentő hatását. Kitér az aliskirennel és különböző kombinációival (diuretikummal, kalciumantagonistával, angiotenzinkonvertálóenzim-gátlókkal, angiotenzinreceptor-blokkolókkal) szerzett hatékonysági és a hypertonia tünetmentes szervi károsító hatásának gátlását mutató, valamint a még folyamatban levő jelentős vizsgálatokra is.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

A D-vitamin-hiány jelentősége, gyakorisága és kezelése

SZABÓ András

A PubMed adatbázisban a D-vitaminra mintegy 5000 alkalommal hivatkoztak, amely 20%-os növekedésnek felelt meg az elmúlt évben, és megduplázódott az elmúlt évtizedben. Ez azt jelenti, hogy hatalmas érdeklődés jelentkezett a D-vitamin szintézise, metabolizmusa és hatásmechanizmusa iránt. A megnövekedett érdeklődésnek a következő két alapvető oka van: 1. új ismereteket szereztünk az 1,25-dihidroxi-D-vitamin-metabolitok autokrin és parakrin, vagyis nem hormonális hatásáról, 2. a D-vitamin-hiány előfordulása világszerte emelkedik. Az elmúlt években a D-vitamin klinikai vizsgálataiban bebizonyították, hogy a D-vitamin- hiány népegészségügyi problémát jelent, amely folyamatosan súlyosbodik. Széles körű populációs vizsgálatokban kimutatták, hogy az alacsony 25(OH)D3-vitamin- szint többek között a vázrendszer, az immunrendszer és a cardiovascularis rendszer súlyos betegségeivel társul. Tényként elfogadott, hogy az Amerikai Egyesült Államokban (USA) az alacsony D-vitamin-szint szignifikáns összefüggést mutat a teljes mortalitási adatokkal, ahogyan az hazánkban is lehetséges. Nagyon valószínű az is, hogy az elhízás gyakoriságának világméretű növekedése is hozzájárul a D-vitamin-hiány növekedéséhez, fokozva az amúgy is kedvezőtlen hatást a vázrendszerre, a mikroorganizmusok elleni immunreakcióra és a metabolikus statusra. Végül fontos kiemelni, hogy a D-vitamin-hiány kezelése két részből áll. Normalizálni kell a 25(OH)D3-vitamin-szintet legalább a 30 ng/ml értékig, majd azt fenn kell tartani ezen a szinten. A jelenlegi biztonságosnak tartott D-vitamin-bevitel felső szintjét (2000 NE/nap) újra kell gondolni az elmúlt 15 évben összegyűlt adatok alapján.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció jelentősége vesefibrosisban

NAGY SZAKÁL Dorottya, SZEBENI Beáta, SZIKSZ Erna, HIMER Leonóra, REUSZ György, VÁSÁRHELYI Barna, TULASSAY Tivadar, VANNAY Ádám

Az epithelialis-mesenchymalis tranzíció (EMT) központi szerepet játszik az embriogenezisben, a karcinogenezisben, továbbá a szövetek fibroticus elváltozásaiban. Az EMT folyamatában az epithelialis sejt myofibroblasttá alakulhat, amely a fibrosis effektor sejttípusának tekinthető. Összefoglalónkban a vesefibrosis szempontjából vizsgáljuk az EMT folyamatát és annak orvosi jelentőségét. A különböző krónikus veseelégtelenségekben megfigyelhető fibroticus folyamatok a kiváltó okoktól függetlenül hasonlóak. Bár a szöveti fibrosist mindig kíséri gyulladásos válasz, a pontos molekuláris mechanizmus még nem tisztázott. A gyulladás és a degeneratív fibroticus folyamatok között az EMT jelenti a kapcsolatot. Az EMT patomechanizmusának megértésével és a részt vevő jelátviteli útvonalak feltérképezésével lehetőség nyílik a krónikus vesebetegségek új terápiás kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

Vízhajtók kombinációja rezisztens hypertoniában

RADÓ János

Évtizedes nem kezelt magas vérnyomás után kialakult krónikus veseelégtelenségben furosemid, β-blokkoló, kalciumblokkoló, angiotenzinkonvertálóenzim- gátló és angiotenzinreceptor-blokkoló együttes alkalmazására rezisztens hypertonia fejlődött ki egy 60 éves férfi betegben. Tiazidvegyület és a kacsdiuretikum (furosemid) kombinációjával sikerült a rezisztens állapotot áttörni. Betegünk esetét közlésre érdemesnek tartjuk, mert a tiazidvegyület (chlorthalidon) abban a glomerulusfiltrációs tartományban (<30 ml/min) is eredményesen volt alkalmazható, amelyben többen hatástalannak tartják, és mert a hatásos diuretikumkombináció mindkét tagját (a vesebetegséghez képest) kis adagban adtuk. Röviden összefoglaljuk a tiazidvegyületek és a kacsdiuretikumok fontosabb kombinációinak szakirodalmát, és utalunk némely történeti szempontra.

Hypertonia és Nephrologia

2011. FEBRUÁR 28.

A Magyar Nephrologiai Társaság hírei

A Magyar Nephrologiai Társaság (MANET) öt területen tette közzé pályázati felhívását és a Magyar Nephrologiai Társaság két tudományos díjat hirdetett meg, mely pályázat útján nyerhető el...