Részletes keresés

PharmaPraxis

2016. NOVEMBER 02.

A gyógyszerezés klinikai ellenőrzésének és a gyógyszerészeti ápolási tervnek a hatásai többféle gyógyszert szedő, szív- és érrendszeri megbetegedéssel élő pácienseknél

Ismert, hogy a terápia rendszeres ellenőrzése javítja annak minőségét. A gyógyszerezés strukturált és kritikai felülvizsgálatának célja, hogy optimalizálja a gyógyszerek hatását, minimalizálja a gyógyszerezéssel összefüggő problémákat, és elnyerje a páciens bizalmát, beleegyezését. A felülvizsgálat során azt ellenőrzik, hogy minden tünetet kellőképpen kezelnek-e, hogy a kezelés hatékony és biztonságos-e, és a páciens betartja-e az előírtakat.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2016. OKTÓBER 20.

A hypertonia kezelésének hemodinamikai alapú megközelítése. Az impedancia-kardiográfia lehetséges helye a hypertonia egyénre szabott terápiájában

SIMONYI Gábor, ZSUZSA Pál

A hypertonia kezelése során fontos a vérnyomáscélértékek elérése. Ennek ellenére a vérnyomáscélértéken lévő betegek aránya lehetne magasabb, mivel a célérték elérésének elmaradása esetén emelkedik a cardiovascularis események kockázata. A magasvérnyomás-betegség kezelésében jelenleg a szisztolés és a diasztolés vérnyomás szolgál iránytűként, ugyanakkor számos hemodinamikai változás áll a vérnyomás-emelkedés hátterében. Hypertoniában gyakori a perctérfogat, a teljes perifériás ellenállás, a verővolumen, az artériás compliance kedvezőtlen irányú változásai. Az impedancia-kardiográfia egy szerűen elvégezhető noninvazív, nagy pontosságú módszer a hemodinamikai paraméterek vizsgálatára. Az impedancia-kardiográfia alkalmazásával lehetőség nyílik a hypertoniában fennálló különböző hemodinamikai eltérések diagnosztizálására, amelyek figyelembevétele segítséget nyújthat a megfelelő antihipertenzív ható - anyag-csoportok megválasztásában. Számos vizsgálatban igazolták, hogy a hemodinamikai alapon megválasztott antihipertenzív terápiával nagyobb arányban érhetők el a vérnyomáscélok, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a célszervkárosodások és a szövődmények ki ala ku - lásának esélyét.

HUN 2016;20(05)

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és cardiovascularis kockázat – ahogyan azt a kardiológus látja - A Figyelő 2016;1

KEREKES György

A rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek esetében már az 1950-es években leírták az érelmeszesedésre való fokozott hajlamot és az ehhez társuló magas szív- és érrendszeri halálozást. Miközben az átlagpopuláció halálozási adatai az utóbbi fél évszázadban jelentősen javultak, az RA-ban mért cardiovascularis (CV) mortalitási mutatók érdemben nem változtak.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2016. SZEPTEMBER 10.

Hypertonia és balkamra-hypertrophia

MATOLTSY András

Balkamra-hypertrophián (BKH) a bal kamra tömegének kóros megnagyobbodását értjük. A tömegnövekedés abszolút értékén kívül fontos a remodelláció geometriai típusa is. A hypertonia okozta BKH döntően falvastagodás eredménye, aminek hátterében a bal kamra megnövekedett utóterhelése áll, de genetikai tényezők is szerepet játszanak. A BKH citopatológiai háttere a sarcomerek számának, méretének a megnövekedése, illetve interstitialis fibrosis kialakulása. A BKH mérése a jelen klinikai gyakorlatban leginkább echokardiográfiával történik. A BKH megléte szoros összefüggésben van a bal kamrai szisztolés és diasztolés disz - funkció, a szívelégtelenség, a myocardiuminfarktus, a ventricularis arrhythmiák, a hirtelen halál, az aortagyök-dilatáció és a cerebrovascularis események előfordulásának a növekedésével. A cardiovascularis kockázat egyenesen arányos a BKH fokával. A BKH csökkentése mérsékeli a cardiovascularis kockázatot és javítja a myocardium funkcióját. BKH-csökkentés érhető el fogyással, a sóbevitel mérséklésével, ACE-gátlók, ARB-k, néhány kalciumcsatorna-blokkoló és bizonyos sympatholyticumok alkalmazásával.

HUN 2016;20(04)

Hypertonia és Nephrologia

2016. JÚNIUS 20.

A 2-es típusú diabetes mellitus megjelenési gyakorisága a magyar hypertoniás populációban

KÉKES Ede, PÁL László, SCHANBERG Zsolt, KISS István

A szerzők 38 886 hypertoniás beteg (stádium I-III.) esetében 30%-ban találtak 2-es típusú diabetes mellitust. A cukorbetegség a 30 év alatt nők esetében gyakoribb. Ezt követően minden korcsoportban (40 évtől 80 évig) a férfiaknál gyakoribb az előfordulás (p<0,01-0,001 között), 80 év felett újra a nőknél magasabb az arány. A cukorbetegség jelenléte szignifikánsan korrelál a BMIértékkel, valamint a szisztolés és diasztolés vérnyomás nagyságával. Nők esetében 140 Hgmm szisztolés érték felett az emelkedés exponenciális. Szignifikáns összefüggést találtunk az éhomi vércukor és a haskörfogat között. A szükséges vérnyo - máscélérték elérése nem egyszerű a cukorbeteg hypertoniás egyéneknél. A 140/90 Hgmm-t az esetek 34,2%-ában, a 90 Hgmm-es diasztolés értéket az esetek 62,3%- ában, míg a szükséges 80 Hgmm-es diasztolés értéket csak 16,4%-ban sikerült kimutatnunk. Az ország különböző régióiban nagy különbségeket találtunk a célérték elérésében. A diabeteses hypertoniásoknál a nagy cardiovascularis szö - vőd mények (vesebetegség, stroke, myocardialis infarktus, perifériás érszűkület) szignifikánsan nagyobb arányban fordultak elő a vizsgált populáció nem diabeteses részéhez viszonyítva.

HUN 2016;20(03)

Hypertonia és Nephrologia

2016. ÁPRILIS 10.

Serdülők vérnyomásértékei egy budapesti szűrőprogram alapján

KORMOS-TASI Judit, GÁCSI Erika, SCHEURING Noémi, TÓTH Fanni, CZINNER Antal, SZABÓ László

A szűrőprogram célja a vérnyomás és összefüggésének vizsgálata a kövérséggel, emelkedett koleszterinértékkel és a fokozott testfolyadékösszetétellel volt. Módszer: A szűrővizsgálatot 2010. április és 2011. május között végezték. A szűrés vérnyomásmérésből, pulzusszámolásból, a testzsírösszetétel meghatározásából, koleszterin-, éhgyomri vércukormérésből, testsúly-, testmagasságmérésből és a BMI számításából állt. Eredmények: 2226 gyermek vett részt a szűrőprogramban. Az életkoruk 14 és 18 év között volt. A serdülők átlag szisztolés vérnyomása 126,34±12,55 Hgmm volt. Fiúknál az érték magasabb volt (131,87±13,59), mint leányoknál (117,49±5,69 Hgmm). A serdülők átlag diasztolés vérnyomása 71,86±8,74 Hgmm volt. Fiúknál szintén magasabb volt (72,61±9,17 Hgmm), mint a leányoknál 66,69±5,04 Hgmm. A leányoknál magas szisztolés vérnyomást (95%<) mértek 307/1326, fiúknál 403/876 esetben. Emelkedett diasztolés értékek együtt jártak az emelkedett szisztolés értékekkel, de kevesebbszer fordultak elő. A leányoknál magas diasztolés vérnyomást (95%<) mértek 85, fiúknál 90 esetben. Túlsúlyos és kövér volt a leányok 18,994%-a, a fiúk 15,26%-a. A kórosan magas vérnyomás gyakoribb volt a túlsúlyos fiúknál és leányoknál. A kórosan magas testzsír volt a leányok 12,98, a fiúk 5,9%-ánál. Az emelkedett BMI-csoportokban a magas testzsír gyakorisága 66% volt lányoknál és 81% fiúknál. Az átlag-koleszterinszint szignifikánsan magasabb volt a túlsúlyos és a kövér csoportokban. Következtetés: A hypertonia, a túlsúly és a kövérség aránya magas a vizsgált bu da pesti iskolások között. Az emelkedett testsúly jelentős rizikótényezője a magas vérnyomásbetegségnek. A vizsgálat eredménye segít a megelőzési programok összeállításában.

HUN 2016;20(02)

Hypertonia és Nephrologia

2015. DECEMBER 10.

A hypertonia prevalenciája a világban és hazánkban a 2014. évi WHO-adatbázis alapján

KÉKES Ede

A hypertonia ismert cardiovascularis rizikófaktor, hiszen a mai napig a legnagyobb méretű populációvizsgálat, a „Framingham study” igazolta, hogy a szisztolés és diasztolés vérnyomásérték emel kedése függvényében férfiaknál és nőknél egyaránt nő a cardiovascularis események megjelenése, különösen ischaemiás szívbetegség és a stroke vonatkozásában.

HUN 2015;19(06)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Optimális kezelési stratégia ischaemiás szívbetegséggel, perifériás érszűkülettel, diabetessel társult, vagy dohányzó hypertoniás betegekben. 1. rész Dohányos, nagy rizikójú hypertoniás betege

KÉKES Ede, PÁLL Dénes

A szerzõk 765 dohányos, nagy rizikójú hypertoniás beteg esetében amlodipin-atorvastatin (Amlator®, Richter Gedeon Nyrt.) és nebivolol- (Nebibeta®, Richter Gedeon Nyrt.) kezelés hatását figyelték meg a vérnyomásra és a lipidprofilra. Mindegyik esetben dyslipidaemia állt fenn (összkoleszterin 4,9 mmol/l felett), 271 betegnél metabolikus szindróma vagy 2-es típusú diabetes mellitus, 170 esetben ischaemiás szívbetegség, 174 betegnél érszűkület. A hat hónapos megfigyelési idõ végére a vérnyomás szisztolés átlagértéke 132,48 Hgmm-re, a diasztolés átlagérték 79,3 Hgmm-re csökkent. A csökkenés szignifikáns volt (p<0,001). A vérnyomás célértéke a hat hónapos kezelés után 73,39% volt. Nemcsak az átlagérték, az SD-érték is szignifikánsan (p<0,001) csökkent, ez jelezte, hogy a vérnyomás-variabilitást is sikeresen lehetett befolyásolni. A lipidprofil vo - natkozásában az összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és a szérumtriglicerid-szint szignifikánsan (p<0,001) csökkent és a nagy rizikójú betegekre elõírt célértékeket erõsen megközelítették. Ezt a kombinált kezelést ajánlani tudjuk a dohányos hypertoniás betegek kezelésére mint legsikeresebb megoldást.

HUN 2015;19(05)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Hypertonia és krónikus vesebetegség: az átlagvérnyomás, a pulzusnyomás és az artériás stiffness szerepe

BENCZÚR Béla

Akrónikus vesebetegek hypertoniáját maga a vérnyomás értéke, valamint a vesebetegség (CKD) progressziója határozza meg. Jelenleg a vérnyomáscsökkentő terápia hatékonyságát kizárólag a szisztolés és diasztolés vérnyomás (SBP és DBP), valamint az artériás kö - zépnyomás mért értékei alapján szokás megítélni. Ugyan - akkor a vérnyomásgörbe számos egyéb paraméterrel is rendelkezik, amelyeknek a szerepe a közelmúltban tisztázódott: a pulzusnyomásnak (PP), az artériás stiffnessnek, a pulzushullám-terjedési sebességnek (PWV) és a hullámvisszaverődésnek sajátos szerepe lehet a hypertonia és a CKD progressziójában, emiatt a terápia potenciális célpontjai lehetnek.

HUN 2015;19(05)

Hypertonia és Nephrologia

2015. JÚNIUS 25.

A fix kombinációban adott amlodipin/atorvastatin (Amlator-) kezelés sikere dyslipidaemiás hypertoniás betegekben

POÓR Ferenc

A hypertonia a domináns kockázati tényezők közül az egyik legjelentősebb cardiovascularis rizikófaktor, amelyet számos nagy klinikai vizsgálat eredménye igazolt. Különösen jelentős Lewington munkája, aki 61 prospektív vizsgálat közel egymillió egyénre kiterjedő adatainak elemzésével kimutatta, hogy az életkor növekedése mellett az emelkedő szisztolés és diasztolés vérnyomás a koszorúér-betegség és stroke növekvő előfordulásával jár.

HUN 2015;19(03)