Hypertonia és Nephrologia

A fix kombinációban adott amlodipin/atorvastatin (Amlator-) kezelés sikere dyslipidaemiás hypertoniás betegekben

POÓR Ferenc

2015. JÚNIUS 25.

Hypertonia és Nephrologia - 2015;19(03)

A hypertonia a domináns kockázati tényezők közül az egyik legjelentősebb cardiovascularis rizikófaktor, amelyet számos nagy klinikai vizsgálat eredménye igazolt. Különösen jelentős Lewington munkája, aki 61 prospektív vizsgálat közel egymillió egyénre kiterjedő adatainak elemzésével kimutatta, hogy az életkor növekedése mellett az emelkedő szisztolés és diasztolés vérnyomás a koszorúér-betegség és stroke növekvő előfordulásával jár.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A hyponatraemia diagnosztikájának és kezelésének gyakorlati útmutatója

FORDÍTOTTÁK: Cseprekál Orsolya, KÓBOR Krisztina, KIS Éva, BRASNYÓ Pál, HARIS Ágnes, REUSZ György

A hyponatraemia a klinikai gyakorlatban a leggyakrabban előforduló folyadék- és elektrolitzavarral járó kórkép. Definíció szerint hypo - natraemiáról beszélünk, ha a szérumnátrium-koncentráció ≤135 mmol/l, ami a sürgősséggel történő kórházi felvételek 15-20%-ának hátterében kimutatható, és a kritikus állapotú betegek 20%-ában igazolható. A hyponatraemia az igen enyhétől a súlyos, és akár az életet is veszélyeztető klinikai tünetek széles skáláját okozhatja, emellett a mortalitási, morbiditási kockázat és a kórházi tartózkodás időtartamának növekedését eredmé nyezi a betegségek széles spektrumával jelentkező betegek kö rében.

Hypertonia és Nephrologia

Hazai adatok a ramiprilalapú szabad és fix kombinációkról a terápiahűség tükrében

SIMONYI Gábor

A krónikus betegségek kezelésekor a megfelelő terápiás hatás csak tartós gyógyszerszedés mellett érhető el. Ez alól a magasvérnyomás-be teg - ség sem kivétel, a célvérnyomás elérése kiemelkedő jelentőségű a cardiovascularis szövődmények megelőzése szempontjából. A fix gyógyszer-kombinációk alkal - mazása nemzetközi és hazai adatok szerint mintegy 20%-kal növeli a terápia - hűséget. Közleményünkben a hypertoniában adott ramipril és amlodipin szabad, a ramipril/amlodipin fix kombinációja, továbbá a ramipril/thiazid diuretikumot tartalmazó fix gyógyszer-kombinációk egyéves terápiahűségét ismertetjük.

Hypertonia és Nephrologia

Kiegészítések és magyarázatok „A hyponatraemia diagnosztikájának és kezelésének gyakorlati irányelvéhez”

DEÁK György, HARIS Ágnes

A European Renal Best Practice testülete engedélyezte a Nephrology Dialysis and Transplantation-ban 2014. áprilisában publikált Clinical Practice Guideline on Diagnosis and Treatment of Hyponatraemia (1) rövid változatának magyar fordítását és közzétételét „A hyponatraemia diagnosztikájának és kezelésének gyakorlati irányelve” címmel. Az Irányelv ebben a tömör és lényegretörő formában az egyes klinikai helyzetekben követendő ajánlásokra fokuszál, melyhez rövid gyakorlati tanácsokat fűz, de terjedelmi korlátok miatt, és a könnyű áttekinthetőség érdekében részletes magyarázatokba nem bocsátkozik.

Hypertonia és Nephrologia

A β-blokkolók alkalmazása Magyarországon 2007-2014 között az OEP adatai alapján

BARNA István, GYURCSÁNYI András

A β-blokkolókat a hypertonia különböző formáiban, valamint ischaemiás szívbetegségben, a különböző ritmuszavarokban, migrénben, esszenciális tremor esetén, endokrin betegségek okozta tachycardiák kezelése mellett a szisztolés és diasztolés szívelégtelenség kezelésében használhatjuk. Felhasználva az Országos Egészségpénztár (OEP) adatbázisát, elemeztük a hazai, 2007 és 2014 közt alkalmazott β-blokkolók forgalmának változását. Az időszak elején még több mint 50%-a metoprolol hatóanyagot tartalmazott, az időszak végére a nebivolol hatóanyag-tartalmú készítmények lettek a legnagyobb mértékben (29%) rendelt β-blokkolók. A nebivolol mellett a bisoprolol és a carvedilol felhasználása növekedett, a „régi” β-blokkolók közül a pindolol, bopindolol felhasználása folya - matosan csökken, a propranolol- és a sotalololfelhasználás a kezdeti kismértékű csökkenés után stagnál. Metabolikus szindrómában, a szénhidrát-anyagcsere zavaraiban, alvási apnoe szind róma esetén a nebivolol speciális előnyét jelenti az állapotot kísérő szimpa - tikusaktivitás-fokozódás és a következményes RAS-aktiváció mérséklése. A vasodilatatio, a plakk-képződés gátlása, a thrombocytaaggregáció csökkentése és az an - tiproliferatív hatások a nebivolol egyedülálló sajátosságai a β-blokkolók csoport - jában. Az inzulinszenzitivitást növeli, ezáltal nem jellemzi a diabetest okozó hosszú távú mellékhatás. A centrális vérnyomás nebivolollal elérhető hatékony csökkenése valószínűsíti a stroke és egyéb centrális vérnyomáshoz kapcsolódó szövődmények kockázatának megfelelő csökkenését is. Ha tehát a nemzetközi ajánlásokat és a hazai támogatást figyelembe vesszük, nem meglepő, hogy a metoprolol alkal - mazása miért csökkent ilyen nagymértékben, illetve a nebivolol hogyan fedte le a hazai teljes β-blokkoló piac jelentős részét. A carvedilol korábban a má sodik, jelenleg a 3-4. leggyakrabban alkalmazott β-blokkolóvá vált. A metoprolol alkal ma - zásának csökkenését kétségkívül az ajánlások változása, a támogatott sze rekből való kikerülés, illetve a megismert új hatékony szerek megjelenése okozta.

Hypertonia és Nephrologia

Hoztam egy esetet

KISS István

Harminchat éves egyedülálló nőbeteg jelentkezett Hypertonia Szak ambulanciánkon. Anamnézisében megelőző betegség nem szerepelt. Jelenleg állandósult a munkahelyi stresszállapota, amelyet minden bizonnyal súlyosbít a magánéleti válsága is (megfelelő partner keresése, illetve hiánya). Menstruációja normális, eddig három művi abortusza volt, a nem megfelelő partnerrel gyereket nem vállalt. Ak tuá li san fogamzásgátlót nem szed.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a mûtét szükségességérôl. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedô betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés elôtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet mûtéti úton ke­zelni. ]

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.