Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2006. JÚLIUS 30.

Az evészavarok modern formái

TÚRY Ferenc, LUKÁCS Liza

Az evészavarok - az anorexia nervosa és a bulimia nervosa - prevalenciája növekszik, e mögött szociokulturális tényezők állnak. A karcsúságideál nyomása, a megváltozott női szerepek, a fogyasztásra berendezkedett társadalom említhető ezek között1, 2.

HUN 2006;59(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚNIUS 10.

Az epilepszia gyógyszeres kezelése

SZUPERA Zoltán

Az epilepsziák kezelésében a gyógyszeres kezelés alapvetõ, a betegek több mint kétharmadánál tartós rohammentességet biztosítanak. Az antiepileptikumok az epileptogenezis során kifejlõdött krónikus izgalmi állapotot befolyásolják. Hatásukra csökken az aberráns sejtek excitabilitasa vagy fokozódik a környezeti gátlás, ami gátolja az epilepsziás roham kialakulását (antikonvulzív hatás).

HUN 2004;57(05-06)

Lege Artis Medicinae

2003. DECEMBER 20.

Az evés- és a testképzavarok újabb megnyilvánulásai

TÚRY Ferenc, LUKÁCS Liza, RÁCZ Olimpia, HORVÁTH Krisztina

Az evészavarok gyakoriságában, klinikai megnyilvánulási formájában az utóbbi néhány évtizedben jelentős változás észlelhető. A két évtizede leírt bulimia nervosa mellett egy évtizede jelent meg az izomdysmorphia, a férfiak speciális testképzavara, ezt a női anorexia nervosa fordítottjának tartják.

HUN 2003;13(08)

Lege Artis Medicinae

2003. JANUÁR 20.

Az evészavarok prevenciója

SZUMSKA Irena, TÚRY Ferenc, JAKABFI Péter

Az evészavarok (obesitas, anorexia nervosa, bulimia nervosa) növekvő egészségügyi feladatot jelentenek. A prevenciójukkal kapcsolatos eddigi vizsgálatok ellentmondó eredményeket hoztak. Egyes megfigyelések szerint a fiatalok körében végzett prevenciós programok hatékonyak, mások viszont paradox hatásra is utalnak.

HUN 2003;13(01)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Táplálkozási attitűdök és evészavarok tánctagozatos középiskolások között

TÚRY Ferenc, WILDMANN Márta, LÁSZLÓ Zsuzsa, JOÓ Mária Nóra

A szerzők két középiskolás populációban vizsgálták az anorexia és bulimia nervosa morbiditását és a patológiás táplálkozási attitűdök gyakoriságát, kétlépcsős vizsgálatban. Az egyik csoport két tánc tagozatos osztályból (n=54), a kontrollcsoport általános tantervű két társosztályból állt (n=61). Mindkét csoportban 1-1 diáklány teljesítette a bulimia nervosa kritériumait, s ez az összpopuláció 2%-a. Anorexia nervosában szenvedő diák nem volt, míg a patológiás táplálkozási attitűdök a fokozott karcsúságideállal jellemezhető tánctagozatosok között szignifikánsan gyakoribbak voltak. A vizsgálat alapján e speciális populációban az evészavarok kockázata nagyobb. Ez a különbség azonban nem a klinikailag súlyos szindrómák, hanem a szubklinikus, attitűdbeli zavarok gyakoriságában mutatható ki.

HUN 1994;4(02)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

A táplálkozási viselkedés zavarainak disszociációs hipotézise

TÚRY Ferenc, SZABÓ Pál

A táplálkozási viselkedés zavarainak két alap típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, és az obesitas is elhelyezhető a kettő közötti kontinuumban. E pszichoszomatikus zavarok patogenezisével kapcsolatban sok elképzelés jelent már meg (biológiai modellek, az affektív vagy a kényszerbetegség-spektrumba tartozás, családdinamikai, addiktív, kognitív modell). A szerzők a multidimenzionális etiopatogenetikai megközelítés szükségességét hangsúlyozva azokat az adatokat tárgyalják, melyek alapján felmerülhet az evészavarok disszociációs modellje. A disszociáció folyamata azt jelenti, hogy bizonyos mentális funkciók, melyek másokkal integrálva vannak, elkülönülve vagy automatikus módon működnek, rend szerint a tudatos kontrollon és az emlékezet beli felidézhetőségen kívül. A disszociatív jellegű zavar gyakran traumatikus előzmények (például szexuális abusus) után alakul ki. Ez a mechanizmus főleg a bulimiás betegek egy alcsoportjára lehet jellemző, de néha anorexiában, obesitasban vagy más evészavar-típusokban is érvényesnek tűnik. A disszociációs modellt támogatja a buli miások fokozott hipnotikus fogékonysága, melyet több vizsgálat megerősített. Ennek alapján azon evészavaros betegeknél, akiknél disszociatív patomechanizmus lehetősége merül fel, a hipnoterápia előnyös stratégia lehet.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Bulimiás vonások obesitasban

TÚRY Ferenc, LÁSZLÓ Zsuzsa, SZENDREY Gabriella, JOÓ Mária Nóra, PRÓNAY Gábor

A nagy népegészségügyi jelentőségű obesitas gyakran pszichoszomatikus zavarnak tekinthető. Kapcsolatát az evészavarok klasszikus formáival (anorexia, bulimia) a folyamatos átmenetet hangsúlyozó kontinuum-hipotézis szerint képzelhetjük el. Az obesitasban szenvedők mintegy fele bulimiás tünetekkel is rendelkezik az irodalmi adatok alapján (falásrohamok, hányás, hashajtózás). Az obesitasnak (vagy bulimiának) ezt az al csoportját vizsgálták a szerzők különböző evészavar-tesztekkel és interjúkkal egy 172 fős, illetve részben egy 254 fős obes populációban, egy helyi fogyókúrás szanatóriumban. A klinikai kritériumoknak megfelelő bulimia prevalenciája 55 férfi között 7,3%, 117 nő között 19,7% volt. A 254 fős populációban vizsgált tesztek alapján a táplálkozással kapcsolatos kóros attitűdök aránya igen magas, például bulimiás prediszpozíció a férfiak 41,2%-ában és a nők 73,0%-ában mutatható ki. A bulimiás obesitas alcsoportja a fenti nagy arányok miatt figyelmet érdemel, s kezelésében pszichoterápiás segítségre is szükség van.

HUN 1992;2(05)

Ideggyógyászati Szemle

1990. NOVEMBER 01.

A bulimia nervosa II.

DR SIMON Lajos, DR TÖLGYES Tamás

A szerzők részletesen áttekintik a bulimia nervosa pszicho- és farmakoterápiájára vonatkozó nemzetközi szakirodalmat. Ismertetik a jelenleg rendelkezésre álló terápiás eszköztárat, kritikai elemzést adnak a kimeneteli mutatók és a terápiás hatékonyság széles körben elterjedt módszereire vonatkozóan.

HUN 1990;43(11)

Ideggyógyászati Szemle

1989. SZEPTEMBER 01.

A bulimia nervosa

DR. TÖLGYES Tamás, DR. SIMON Lajos

A bulimia nervosát, mint önálló betegséget, 1978-ban írták le a szakirodalomban, a hozzá kapcsolódó súlybetegség nélkül. Ezt a tünetegyüttest, diagnosztikai entitásként, 1980-ban, az Amerikai Pszichiátriai Társaság ismerte el először. Noha a bulimia nervosa önálló betegségként csalk 10 éves karrierrel rendelkezik, a bulimiát egy étkezési zavar fogalmaként jóval régebb óta használja a szakirodalom.

HUN 1989;42(09)