Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 20

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁJUS 01.

Képalkotó módszerek

A képalkotó módszerek téamakörben összegyüjtött közleményeink.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Glioblastoma II. a műtéti és a posztoperatív kezelés eredményei 1478 beteg adatai alapjan

ÁFRA Dénes, VITANOVICS Dusán

Az Országos idegsebészeti Tudományos Intézetben 1955-1994 közötti 40 év alatt ismételt szövettani vizsgálattal is glioblastoma multiforménak bizonyult 1478 operált beteg műtéti és a műtét utáni kezelési eredményeit foglaltuk össze.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Agydaganatok brachytherápiája (interstitialis irradiációja) CT-vezérelt stereotaxlás célzással beültetett 125 jódizotóppal

JULOW Jenő, MAJOR Tibor, SÁGI Sarolta, VALÁLIK István, HÁVEL János, KISS Tibor, SOMOGYI András, MANGEL László, NÉMETH György

A szerzők inoperábilis agydaganatok (gliomák) CT-vezérelt stereotaxiás célzással beültetett 125 jódizotóppal történő interstitialis besugárzásának módszerét és hazai alkalmazását írják le.

Ideggyógyászati Szemle

1982. FEBRUÁR 01.

Aquaeductus kompressziót okozó cavum corporis callosi

DR HORVÁTH Zoltán

Egy 20 év óta megfigyelés alatt álló betegnél az oralis mesencephalon térszűkítő folyamatának gyanúja miatt ventriculostomia anterior, majd röntgenbesugárzás történt. A 6 év és 19 év múlva elvégzett ventriculográfia és pneumoencephalográfia bizonyította, hogy nem kommunikáló cavum corporis callosi (cysta septi pellucidi+cavum Vergae) aquaeductus kompresszió révén okozta az intracraniális nyomásfokozódás tüneteit. Betegünknél a maradéktalan klinikai gyógyulást a ciszta spontán, vagy a ventriculostomia, esetleg a rtg-besugárzás hatására bekövetkezett megnyílása jelentette. Másokkal együtt hangsúlyozzák, hogy az elváltozás nem fejlődési rendellenesség, hanem persistáló primitív képlet és a gyógymód egyéni, megfelelő megválasztásával a klinikai jelek jól befolyásolhatók.

Ideggyógyászati Szemle

1978. SZEPTEMBER 01.

A béta-sugárzás okozta késői demyelinisatio

DR. CSANDA E., DR. SZŰCS A., DR. KOMOLY S.

A szerzők állatkísérletekben a rövid felezési idejű, béta-sugárzó yttrium 90 pálcikák mély fehérállományba ültetése után progresszív demyelinisatiót észleltek, az interstitialis besugárzás késői következményeként. Észleléseik szerint a demyelinisatio kiterjedése inkább az idő, mint a beültetett pálcikák aktivitásának függvénye.

Ideggyógyászati Szemle

1975. SZEPTEMBER 01.

Glomus jugulare tumorok sugártherápiája

DR. NASZÁLY Attila, DR. VÁNDOR Ferenc

Öt egyedüli sugárkezelésben részesült glomus jugulare tumoros esetről számolnak be. A kis dózisú első besugárzási szériát kiegészítő szériák követték azoknál az eseteknél, ahol a tünetek regressiója nem volt kielégítő. Az előrehaladott esetekben az első kezeléstől számított túlélés megközelíti a kombinatív kezelésben részesített korai esetekben elért eredményeket, a therapiás beavatkozás kisebb kockázata mellett.

Ideggyógyászati Szemle

1975. JANUÁR 01.

Intrasellaris „germinoma"

DR. KARLINGER Kinga

Hypopituitarismussal, diabetes insipidussal, látászavarokkal jelentkező 18 éves nőbetegnél transsphenoidalis hypophysectomia történt. Az eltávolított daganatrészletek szövetta~ vizsgálattal germinomának (ectopiás pinealoma) bizonyultak. A betegnek a postoperative kapott 5000 r telekobalt besugárzás után 2 évvel neurologiai kórjele nincs, diabetes insipidusa hormon substitutióval egyensúlyban tartható. Tárgyalja a kórisme korai felállításának lehetőségét és fontosságát, a szövettani osztályozás nehézségeit, valamint a gyógykezelés módját és kilátásait az irodalom ismertetése kapcsán.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez

DR. GUSEO András, DR. GÁLFI Ilona, DR. VINCELLÉR Mária

A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.

Ideggyógyászati Szemle

1974. FEBRUÁR 01.

Malignus supratentorialis gliomák kombinált postoperatív kezelése Vincristin sulphattal

DR. ÁFRA Dénes, DR. ZOLTÁN László, DR. GYENES György, DR. ECKHARDT Sándor

A szerzők 18 malignus glioma műtét, ill. reoperatio utáni kombinált: rtg-therapia és intravénás Vincristin kezelés eredményéről számolnak be. A 15 első műtét utáni kezeléskor 12 glioblastoma, 3 astrocytoma malignum. A reoperált daganatok ugyancsak glioblastomák, ill. elfajult malignus astrocytomák voltak. A módszer a következő volt: a közvetlen postoperativ szakban 8—14 nap alatt 6,0—12,0 mg VCR-t (0,08—0,1 mg/kg) adtak, majd két sorozatban összesen 5000 rad telecobalt besugárzást végeztek. A második VCR sorozatot a betegek a műtét után átlag 6 hónappal kapták, további 8,0—12,0 mg mennyiségben. A teljes VCR dosis 15,0—22,0 mg volt. Irreversibilis szövődmény nem fordult elő. A kezelés eredménye kissé meghaladta a csak besugárzás útján elérhető túlélési átlag időtartamot: a median túlélés 9 hónap volt. Műtét után hat hónapon belül mortalitás nem fordult elő. A reoperált betegek legalább ugyanolyan hosszú ideig éltek túl, mint a reoperatio előtt.

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚLIUS 01.

Óriássejtes csigolyadaganatok

DR MAJERSZKY Klára

1. 12 év alatt 23 cisigolyadaganat között 4 óriássejtes csigolyadaganat fordult elő a háti szakaszon 14-20 éves nőkön teljes paraplegiát okozva.
2. A daganat műtéti eltávolítása után teljes neurologiai gyógyulás következett be három esetben, amelyeknél a teljes bénulást azonnal vagy rövid idő múlva követte a műtét. Nem volt teljes a javulás a 4. esetnél, amelyiknél 8 hónapos teljes paraplegia után történt a műtét: járóképes lett, de súlyos spasticus para paresissel.
3. Mind a négy esetben postoperativ rtg besugárzás történt.
4. 30, 25, 24 és 24 évvel a műtét után sem következett be tumor recidíva.