Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2001. MÁJUS 20.

Az ischaemiás colitis diagnosztikája és terápiája

DEMETER Pál, SIKE Róbert, SZÉKELY György, KISS Sándor, SZILVÁS Ágnes

Az ischaemiás colitis többnyire az arteria mesenterica inferior ellátási területének limitált keringési zavara következtében jön létre. Leggyakrabban diffúz arteriosclerosis vagy csökkent balkamra-funkció részjelenségeként alakul ki, de előfordulhat a hasi aorta rekonstrukciós műtéteit követően is. Előfordul fiatal betegeken is kokainabúzus, thrombophylia és vasculitis következményeként.

HUN 2001;11(05)

Lege Artis Medicinae

1994. JÚNIUS 29.

Intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia

NAGY András, LENGYEL Mária, TEMESVÁRI András

A szerzők az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia értékét vizsgálták a preoperatív diagnózis kiegészítésben és a műtéti eredmény lemérésében. A 37 szívműtét kapcsán végzett vizsgálatok nagyobbik részére (26 esetben) mitralisbillentyű-műtétek, illetve reoperációk, két esetben viszont aorta billentyű-plasztika miatt került sor. Ezek előre tervezett vizsgálatok voltak a műtéti eredmény közvetlen lemérésére. Négy esetben szintén tervezetten került sor a vizsgálatra a preoperatív diagnózis kiegészítése céljából. Öt alkalommal a sebészben műtét közben merült fel a transoesophagealis echokardiográfia igénye. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia során 2D echokar diográfiát, színes, pulzatilis, illetve folyamatos hullámú Doppler-technikát alkalmaztunk. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia minden esetben szövődménymentesen kivitelezhető volt. Segítségével sikerült a látvány, illetve a mérések alapján a műtéti eredményt megítélni, valamint a sebész által feltett kérdésekre választ adni. A 37 műtét közül 14 esetben az elért műtéti eredmény nem volt kielégítő. Ezek közül 12 alkalommal a tervet megváltoztatva hozzásegített a műtét sikeres befejezéséhez, és elkerülhetővé tette a korai reoperációt. Két betegnél a műtét folytatására a fokozott kockázat miatt nem került sor. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia biztonságosan alkalmazható módszer a preoperatív diagnózis kiegészítésére, illetve a műtéti eredmény közvetlen lemérésére.

HUN 1994;4(06)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Atheroscleroticus laesiók immunhisztokémiája

ILLYÉS Gyula, KÁDÁR Anna

Újabb elméletek szerint az intimába bevándorló monocyta/macrophag sejteknek kulcsszerepük lehet az atherogenesisben. A szerzők elemzik az idevágó irodalmi adatokat, és bemutatják saját vizsgálataikat a progresszió valószínűsített sorrendjébe állított atheroscleroticus elváltozások sejtes összetevőiről. Fiatalon (20–34 év) elhalt egyénekből a halált követő 12 órán belül boncolás során összesen 108 összegyűjtött aortarészletet dolgoztak fel. Az endothelréteg (VIII. faktor-pozitív) megtartott volt, az aortafal sejtjei desmin-negatívnak és vimentin-pozitívnak bizonyultak. Az intimában lévő habos sejtek macrophagok voltak. A macrophagellenes antitestekkel nem reagáló sejtek simaizomsejteknek bizonyultak. Az intima jelentős része HLA-DR-pozitivitást mutatott. A T-helper lymphocyták számában nem volt szignifikáns eltérés a különböző típusú laesiókban. A klinikai adatok és az aorta (korai) atheroscleroticus laesióinak megjelenése között összefüggést nem lehetett megállapítani. Megfigyeléseink alapján feltételezhető, hogy az atherogenesis során először az intima simaizom sejtjeinek száma és lipidtartalma nő meg, majd macrophagok jelennek meg. A macrophagokból habos sejtek lesznek, szöveti károsodásokat és további simaizom-proliferációt provokálnak, ami az érfal klasszikus atherosclerosisához vezet.

HUN 1993;3(06)

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

Transoesophagealis és transthoracicus echocardiographia aorta dissectioban

LENGYEL Mária

Az aorta dissectio prognózisa súlyos, de az életkilátások a korai diagnózissal javíthatók. A szerző az echocardiographia szerepét értékeli a felismerésben. 32 beteg echocardiographiás eredményeit elemzi, akiknél 1984. szeptember és 1991. július között egyéb módszerekkel aorta dissectiot bizonyítottak. Közülük 19 betegben csak transthoracicus echocardiographia (TTE), 13-ban TTE és transoesophagealis echocardiographia (TE) is történt. A kontroll csoportba 21 beteg tartozott, náluk az aorta dissectio gyanúja nem igazolódott. Az aorta dissectiot DeBakey szerint osztályozták. A 14 akut és 18 krónikus aorta dissectio közül 9 volt I. típusú, 15 II. típusú és 8 III. típusú. A klinikai gyanú, a TTE, a TE és a szívkatéterezés szenzitivitása 34, 72, 92 és 94% volt. A TE alkalmas volt a típusok azonosítására, a be- és visszalépési nyílások, az állumen és a bal coronaria artéria eredésének felismerésére. A TTE az aorta dissectio szövődményeinek és etiologiájának kimutatásában volt értékes. Az etiológiában a hypertoniának (12) és a Marfan syndromának (7) volt vezető szerepe. Az eredmények az irodalmi közlésekhez hasonlóan azt bizonyítják, hogy az aorta dissectio diagnosztikájában a TE biztonságos és meg bízható módszer, amely felülmúlja a TTE-t és nem marad el az angiographiától. Aorta dissectio gyanúja esetén a TE-vel kombinált TTE elvégzését ajánlják. Az aorta dissectio ellátásában és megelőzésében nagy jelentőségű a kardiológiai szövődmények és az etiológiai tényezők echocardiographiás kimutatása is.

HUN 1992;2(01)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

Az abdominalis aorta elváltozásaihoz csatlakozó spinalis vascularis laesiók

TÖRÖK Pál, LEEL-ŐSSY Lóránt

Közleményünkben a thoraco-abdominalis aorta dissecáló aneurysmájához társuló súlyos spinalis lágyulás ritka esetét ismertettük. Emellett szeretnénk felhívni a figyelmet az aorta és a belőle kilépő, gerincvelőt ellátó artériák keringését károsító egyéb tényezőkre is, mint az atherosclerosis, műtéti és diagnosztikus beavatkozások, retroperitonealis folyamatok. Mindezek a gerincvelő vérellátását az intercostalis, lumbalis artériákból eredő radicularis artériákon keresztül reversibilisen vagy irreversibilisen károsíthatják. A klinikai gyakorlatban a gerincvelő betegségeinél ezekre a lehetőségekre is gondolni kell.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Az angiographiás diagnosis problémái a retrograd vertebralis keringéssel kapcsolatban

DEÁK Gy., GORÁCZ I., JUHÁSZ J., PÁSZTOR E.

Intézetünkben az utóbbi időben az artéria brachialis percutan punctiójával és nagy nyomású fecskendő alkalmazásával végezzük a vertebralis arteriographiákat is. 130 vizsgálatunk közül csak egy esetben kaptunk ellenoldali artéria vertebralis retrograd telődést, mely valóban s.s.s.-nek bizonyult. Ezen módszerrel a fent említett mechanikus tényezők elkerülhetők, mert a Gidlund féle automatikus fecskendő, mely 4—5 atm. nyomással adja be a contrast anyagot, azt nem közvetlenül az artéria vertebralisba juttatja, hanem annak túlnyomó többségét az aorta ívébe adja s így főleg a következő artériás pulsatio viszi fel az agyi erek felé a contrast-anyaggal kevert vért normális nyomással. Kétoldali artéria vertebralis telődés esetén azonban előfordulhat, hogy a punctióval ellentétes artéria vertebralis telődés anterograd, vagy retrograd volta biztosan nem állapítható meg. Ezen esetekben, mint Curry és Howland (3) is ajánlja, kétoldali brachialis arteriographia elvégzése indokolt.

HUN 1967;20(07)