Lege Artis Medicinae

Transoesophagealis és transthoracicus echocardiographia aorta dissectioban

LENGYEL Mária1

1992. JANUÁR 29.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(01)

Összefoglaló közlemények

Az aorta dissectio prognózisa súlyos, de az életkilátások a korai diagnózissal javíthatók. A szerző az echocardiographia szerepét értékeli a felismerésben. 32 beteg echocardiographiás eredményeit elemzi, akiknél 1984. szeptember és 1991. július között egyéb módszerekkel aorta dissectiot bizonyítottak. Közülük 19 betegben csak transthoracicus echocardiographia (TTE), 13-ban TTE és transoesophagealis echocardiographia (TE) is történt. A kontroll csoportba 21 beteg tartozott, náluk az aorta dissectio gyanúja nem igazolódott. Az aorta dissectiot DeBakey szerint osztályozták. A 14 akut és 18 krónikus aorta dissectio közül 9 volt I. típusú, 15 II. típusú és 8 III. típusú. A klinikai gyanú, a TTE, a TE és a szívkatéterezés szenzitivitása 34, 72, 92 és 94% volt. A TE alkalmas volt a típusok azonosítására, a be- és visszalépési nyílások, az állumen és a bal coronaria artéria eredésének felismerésére. A TTE az aorta dissectio szövődményeinek és etiologiájának kimutatásában volt értékes. Az etiológiában a hypertoniának (12) és a Marfan syndromának (7) volt vezető szerepe. Az eredmények az irodalmi közlésekhez hasonlóan azt bizonyítják, hogy az aorta dissectio diagnosztikájában a TE biztonságos és meg bízható módszer, amely felülmúlja a TTE-t és nem marad el az angiographiától. Aorta dissectio gyanúja esetén a TE-vel kombinált TTE elvégzését ajánlják. Az aorta dissectio ellátásában és megelőzésében nagy jelentőségű a kardiológiai szövődmények és az etiológiai tényezők echocardiographiás kimutatása is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Észak-skandináv kooperatív enalapril túlélési tanulmány

MATOS Lajos

Az elsődleges végpont 6 hónap volt: ekkor a mortalitás 26%-nak bizonyult az aktív szerrel kezelt csoportban és 44% a placeboval kezeltek között, ami 40%-os csökkenésnek felel meg (p<0.002). Egy év után a mortalitás az enalapril csoportban 31%-kal lett alacsonyabb (p<0.001) és a vizsgálat végpontjában ez 27%-os csökkenést jelentett (p = 0.003). A kezelt és a kezeletlen csoport a hirtelen halál előfordulásában nem különbözött egymástól. A NYHA funkcionális stádium az enalaprilt szedő csoportban szignifikánsan mérséklődött, ugyancsak a szívnagyság és a kiegészítő gyógyszerekkel kapcsolatos igény.

Lege Artis Medicinae

Az egyéni és társadalmi egészség fogalmáról I. rész

KOVÁCS József

Betegség-e az öregség? Mivel természetes folyamat, nem szokták annak tekinteni. Betegség-e a presbyopia? Amikor Angliában egy nem egészségügyi vállalkozást megvádoltak azzal, hogy jogosulatlanul orvosi tevékenységet folytat, mivel presbyopoknak szemüveget rendel, az azzal védekezett, hogy tevékenysége azért nem orvosi, mert a presbyopia természetes folyamat, s mint ilyen, nem betegség. (1). Betegség-e a dohányzás? Sokan annak tartják, akárcsak az alkoholizmust vagy a kábítószerfüggőséget. Mikor azonban Angliában néhányan a dohányzásról leszoktató kúra költségeit az állami egészségügyi szolgálattal akarták megfizettetni, azt a választ kapták, hogy a dohányzás nem betegség, hanem csupán egy rossz szokás, olyan, mint amikor például valaki az asztalnál piszkálja az orrát, s ahogy ez utóbbiról való leszoktatás nem az egészségügy fel adata, úgy a dohányzásról való leszoktatás sem az (2). Betegség-e a homoszexualitás? Naturalista egészségdefiníciók, Az egészséges mint a statisztikailag leggyakoribb, Az egészség mint faj tipikus és természete

Lege Artis Medicinae

Akut volumenterhelés hatása a pitvari natriuretikus peptid (ANP) elválasztására endokrin kórképekben

DE Chatel Rudolf, TISLÉR András, BARNA István, TÓTH Miklós, RUDOLF F. Lang

Az akut volumenterhelésre adott diuretikus választ és a pitvari natriuretikus peptid (ANP) plazmaszintjét vizsgáltuk endokrin kórképekben. A betegek és kontroll személyek 2000 ml sóinfúziót kaptak intravénásan 4 óra alatt. Az infúzió előtt és után vett vérminták ANP tartalmát radioimmunoassay-vel mértük. Sóterhelésre minden csoportban emelkedett az ANP plazmaszintje. Hypothyreosisban és csík-gonárd szindrómában szenvedő betegeink nyugalmi ANP szintje alacsonyabb (p<0,001) volt a kontrollokénál és az infúzió után is szignifikánsan elmaradt a kontrollok átlagánál (p< 0,001); az alacsony ANP szintek ellenére mind két csoportban jelentősen nőtt a Na- és vízürítés. Ca-anyagcserezavarban szenvedő betegeinknél a létrejött ANP változás összefüggést mutatott a nyugalmi Ca szinttel (r=0.674, p<0.025). Diabetes mellitusos betegeink ANP szintjei infúzió előtt nem különböztek a kontrollokétól, a NIDDM csoportban az infúzió hatására az ANP szint nagyobb mértékben növekedett (p<0,05) mint az IDDM betegekben vagy a kontrollokban, ugyanakkor a Na- és vízürítés kevésbé fokozódott. Eredményeink szerint az ANP a volumenterhelésre adott diuretikus válasz egyik mediátora. Extrém plazma Ca értékek esetén a szív endokrin aktivitása függ a Ca koncentrációtól, NIDDM-ban a szív endokrin válaszkészsége fokozott, a periféria érzékenysége csökkent. Hypothyreosisban és csík-gonad szindrómában a szervezet - a szív csökkent endokrin aktivitása ellenére – képes a többletfolyadék kiválasztására.

Lege Artis Medicinae

Von Willebrand és Alzheimer találkozása

A Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság I. Kongresszusa

Lege Artis Medicinae

Egy Asztalnál

A szakma közvéleménye a Jelentés a társadalombiztosításról című összefoglaló kötet révén ismerte meg a Fraternité Rt. nevét. Ennél több nemigen ismert erről az intézmények és magánszemélyek alkotta részvénytársaságról, mely Kelet-Európában egyedüliként a humánszolgáltatásokkal kapcsolatos területeken ad át ismereteket és tanácsokat a döntéshozóknak. Vezérigazgatója, Bánfalvy István így nyilatkozott:

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Echocardiographia az acut myocardialis infarctus ellátásában

LENGYEL Mária

Szerző irodalmi áttekintést ad az echocardiographia lehetőségeiről acut myocardialis in farctusban (AMI), saját ábrákkal illusztrálva az egyes megállapításokat. Az AMI diagnózisa a sérült falrészlet elvékonyodásán és akinesisen alapszik, 90%-os biztonsággal. Az acut szak súlyos, keringés-összeomlással járó szövődményeinek gyors echocardiographiás felismerése azonnali életmentő műtéti beavatkozást tesz lehetővé. Ide tartoznak a szívruptúra különböző formái: a szabadfali, a kamrai septum és a papillaris izom ruptúra. Echocardiographiával diagnosztizálhatók az acut, subacut és chronikus szak terápiás feladatait befolyásoló szövődmények is: a pericardialis folyadékgyülem, a balkamrai thrombus, az aneurysma és az álaneurysma. A helyes terápia megválasztásában és a terápia hatásának lemérésében fontos szerepe van az echocardiographiának a systolés és diastolés functio értékelésével. Ismerteti az echocardiographiával irányított anticoagulans terápia algoritmusát. A postinfarctusos beteg prognózisában a nyugalmi echocardiographián kívül a korai echocardiographiás terhelésnek is szerepe van. Ennek célja, az infarctustól távoli ischaemia provokálásával a többérbetegség prognosztizálása, az infarctus közeli falmozgászavar javítása alapján pedig a még élő, meg menthető myocardium kimutatása, vagyis a revascularisatio indicatioja. Az echocardiographia indicatioit az AMI acut szakában és a kibocsátás előtt a legújabb amerikai ajánlás alapján foglalja össze és csoportosítja.

Hypertonia és Nephrologia

SARS-CoV-2 fertőzés során kialakult alsó végtagi akut artériás elzáródás esete. „Örülök, hogy élek…”

VIRÁG Éva, JACZÓ Zsuzsana, VÁRADI Tímea, RAPCSÁNYI Andrea, SZABÓ Ildikó, RADELECZKI Sándor, GASPARICS Roland, SIMONYI Gábor, BARANYAI Árpád, SKRIBEK Levente, NAGYSZEGI Dóra, FARKAS Katalin, KOLOSSVÁRY Endre

A 2019 decemberében elsőként Kínában (Wuhan) észlelésre került, későbbiekben SARS-CoV-2 (severe acute respiratory syndrome coronavirus 2) fertőzésként leírt megbetegedés azóta világméretű járvánnyá eszkalálódott (1). A pandémia magyarországi megjelenése 2020 tavaszára tehető, azóta immár a legújabb koronavírus-variáns (omikron) okozta 5. megbetegedési hullám kialakulását látjuk (2). A járványügyi szakemberek és az egészségügyi szolgáltatásért felelős szereplők elsődleges figyelmét a koronavírus-fertőzés kiváltotta tüdőgyógyászati manifesztáció, a koronavírus-fertőzésre jellemző kétoldali tüdőgyulladás kötötte le. Felismerésre került, hogy ez a kórkép a tüdőparenchyma súlyos károsodásával járhat, amely során a felszabaduló gyulladásos mediátorok (citokinvihar) hatására ARDS képében jelentkező légzési elégtelenség alakulhat ki. Mindez a halálozás elsődleges meghatározójának tűnt (3). Emellett kezdetben egyedi esetleírások, majd esetsorozatok, kohorszvizsgálatok eredményei jelezték, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés esetén fokozott thromboticus aktivitás okozta vénás és artériás megbetegedésekkel (micro- és macrothrombusok kialakulása) kell számolni (4–8). A prothromboticus állapot hátterében a véralvadás és a gyulladás folyamatainak komplex együttese valószínűsíthető, amiben kiindulópont lehet a vírus okozta endothelkárosodás (9–11). Mindezek alapján a SARS-CoV-2 fertőzés extrapulmonalis manifesztációjaként a cardiovascularis rendszer érintettsége szintén meghatározó jelentőségű (12, 13). A vénás thromboembolia mellett az artériás rendszerben változatos lokalizációval (aorta, végtagi artériák, agyi erek, mesenterialis keringés, veseartéria, koszorúér) és ennek megfelelő akut klinikai képpel jelentkező thromboticus elzáródásokról számolnak be (5, 14–17). Jelen esettanulmányunk egy SARS-CoV-2 fertőzéshez kapcsolódó alsó végtagi verőér-elzáródás történetét dolgozza fel.

Lege Artis Medicinae

Enigma abdominalis: arteria mesenterica superior szindróma

SCHNABEL Róbert, G. TÓTH Kinga, BIRKÁS Dezső, PALIK Éva, BOGNÁR Gábor

BEVEZETÉS - Az arteria mesenterica superior szindrómát a duodenum alsó harántszárának vascularis kompressziója okozza, amely az arteria mesenterica superior (AMS) rendellenes lefutása, illetve a Treitz-szalag cranialis irányú rövidülése miatt alakulhat ki. A betegség klinikai képét postprandialis émelygés, hányinger, epés hányás, jelentősen lassult passzázs, valamint mindezek következményeként vészes fogyás határozza meg. ESETISMERTETÉS - A 35 éves nőbeteg hat éven át fennálló krónikus hasi panaszai és 20 kiló fogyása hátterében a CT-enterográfiás vizsgálat arteria mesenterica superior szindrómát igazolt. Prediszponáló anatómiai faktorként az aorta és az arteria mesenterica superior által bezárt 7,3 fokos, rendellenesen hegyes szöget és a Treitzszalag szoros cranialis illesztését azonosítottuk. Azt feltételezzük, hogy a vascularis kompresszió kialakulásának kiváltó oka betegünknél a perzisztáló típusú Epstein-Barr-vírus-fertőzés következtében előállt jelentős súlyvesztés lehetett. KÖVETKEZTETÉS - A hazai irodalomban elsőként ismertetjük az arteria mesenterica superior szindróma etiológiáját, radiológiai jeleit, a differenciáldiagnózis szempontjait és a gyógykezelés lehetőségeit.

Hypertonia és Nephrologia

A perifériás ellenállást csökkentő, illetve növelő bétaβ-blokkolók hatása a centrális vérnyomásra - fókuszban a nebivolol

BENCZÚR Béla

A centrális vérnyomás az aorta ascendensben uralkodó nyo - más, mely rendkívül fontos fiziológiai paraméterként jellemzi a szív és az aorta kö - zötti hemodinamikai viszonyokat mind szisztoléban, mind diasztoléban. Szisz to lé - ban a centrális RR azt a nyomást jellemzi, amellyel szemben a szívnek a szisztolés ejekció során dolgoznia kell, így a centrális vérnyomás utal a bal kamrai kilökött vérmennyiségre és az afterloadra, jellemzi a szív munkáját és hozzájárul a balkamrahypertrophia kialakulásához. Diasztoléban a centrális vérnyomás döntő meghatá - rozója a myocardium vérellátásának, a coronariaáramlásnak. A centrális vérnyomás klinikai jelentőségét egyre inkább felismerjük, és egyre jobban hozzáférhetőek azok a noninvazív vizsgálómódszerek, amelyekkel megmérhető a centrális vérnyomás. Ennek ellenére egyelőre még nem tudott elterjedni a mindennapi klinikai gyakorlatban, és a nemzetközi guideline-ok is alig vagy egyáltalán nem említik a centrális vér - nyomást. A vérnyomáscsökkentők egészen eltérő hatást gyakorolnak a centrális vérnyomásra, ez leginkább a β-blokkolókra igaz. A klasszikus β-blokkolók, azáltal hogy emelik a perifériás érellenállást, kedvezőtlen hatást gyakorolnak a centrális vérnyomásra. Ezzel szemben a vasodilatator β-blokkolók, köztük a nebi vo lol kifejezetten csökkentik a centrális vérnyomást, mely számos előnyös hatásukat megmagyarázhatja.