Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Az endodermalis pajzsmirigyrákok kezelése

ÉSIK Olga, NÉMETH György

A pajzsmirigydaganatok – viszonylagos ritkaságuk és alacsony morbiditásuk ellenére -- megkülönböztetett figyelmet érdemelnek különböző eredetük, változatos biológiai viselkedésük és kezelésük eltérő elvei miatt. A kivizsgálást követően a pajzsmirigy differenciált rákjai (papillaris és follicularis carcinoma) esetében a daganat anatómiai kiterjedésétől függő intra- vagy extracapsularistotális thyreoidectomia és a szelektív nyirokcsomó-dissectio a választandó sebészi beavatkozás. A posztoperatív időszakban a külső sugárkezelés és a radiojód terápia egymást kiegészítő alkalmazása általános gyakorlat. A külső sugárkezelés a lokális/regionális relapsust minden daganat esetében csökkenti. A radiojod alkalmazása csak a jódfelvevő tumoroknál befolyásolja a lokális/regionális kiújulást, illetve a távoli áttétek kialakulását. A betegek egész életükben TSH-szuppresszív dózisú tiroxin kezelésben részesülnek a recidiva csökkentése és a hormonpótlás érdekében. Az ismertetett kezelési gyakorlattal, a gondos betegkövetéssel és a szükség szerint alkalmazott ismételt terápiás beavatkozásokkal a betegség prognózisa jó, a túlélés évtizedekben mérhető. Anaplasticus carcinoma esetén az extracapsularis thyreoidectomia és a nyirokcsomó-dissectio után a külső sugárkezelés mindig indikált, a kemoterápia valamelyest tovább javítja a túlélési eredményeket. A hiányzó pajzsmirigyhormon pótlása érdekében gyógyszeres szubsztitúció szükséges. A kombinált kezeléssel még e rossz prognózisú daganat esetében is javuló túlélési eredményekre lehet számítani.

HUN 1992;2(05)

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

Transoesophagealis és transthoracicus echocardiographia aorta dissectioban

LENGYEL Mária

Az aorta dissectio prognózisa súlyos, de az életkilátások a korai diagnózissal javíthatók. A szerző az echocardiographia szerepét értékeli a felismerésben. 32 beteg echocardiographiás eredményeit elemzi, akiknél 1984. szeptember és 1991. július között egyéb módszerekkel aorta dissectiot bizonyítottak. Közülük 19 betegben csak transthoracicus echocardiographia (TTE), 13-ban TTE és transoesophagealis echocardiographia (TE) is történt. A kontroll csoportba 21 beteg tartozott, náluk az aorta dissectio gyanúja nem igazolódott. Az aorta dissectiot DeBakey szerint osztályozták. A 14 akut és 18 krónikus aorta dissectio közül 9 volt I. típusú, 15 II. típusú és 8 III. típusú. A klinikai gyanú, a TTE, a TE és a szívkatéterezés szenzitivitása 34, 72, 92 és 94% volt. A TE alkalmas volt a típusok azonosítására, a be- és visszalépési nyílások, az állumen és a bal coronaria artéria eredésének felismerésére. A TTE az aorta dissectio szövődményeinek és etiologiájának kimutatásában volt értékes. Az etiológiában a hypertoniának (12) és a Marfan syndromának (7) volt vezető szerepe. Az eredmények az irodalmi közlésekhez hasonlóan azt bizonyítják, hogy az aorta dissectio diagnosztikájában a TE biztonságos és meg bízható módszer, amely felülmúlja a TTE-t és nem marad el az angiographiától. Aorta dissectio gyanúja esetén a TE-vel kombinált TTE elvégzését ajánlják. Az aorta dissectio ellátásában és megelőzésében nagy jelentőségű a kardiológiai szövődmények és az etiológiai tényezők echocardiographiás kimutatása is.

HUN 1992;2(01)

Ideggyógyászati Szemle

1985. JÚLIUS 01.

Az arteria carotis intesna nyaki szakaszának spontán dissectiója

PÁLVÖLGYI Richard, KAPOSI Pál, KÓMÁR József

A szerzők az arteria carotis interna nyaki szakaszán létrejött spontán dissectio egy esetét ismertetik, amelyben az elváltozáshoz az artéria fibromuscularis dysplasiája és distalis típusú elzáródása társult. Rövid irodalmi összefoglalást adnak az érelváltozás létrejöttéről, illetve angiográfiás elváltozásairól.

HUN 1985;38(07)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

Az arteria basilaris dissecáló aneurysmája

HEGEDŰS Katalin, NAGY Géza

A szerzők egy 33 éves nőről számolnak be, akinek arteria basilarisában a jobb arteria cerebri posteriorra is ráterjedő dissectio alakult ki Az arteria carotis internából eredő bal arteria cerebri posterior ép volt. - Röviden összefoglalják az agyi erek dissecáló aneurysmáinak az irodalomban eddig feltételezett okait és az irodalmi adatokat felhasználva tárgyalják a dissectio létrejöttének lehetséges módjait.

HUN 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

Az abdominalis aorta elváltozásaihoz csatlakozó spinalis vascularis laesiók

TÖRÖK Pál, LEEL-ŐSSY Lóránt

Közleményünkben a thoraco-abdominalis aorta dissecáló aneurysmájához társuló súlyos spinalis lágyulás ritka esetét ismertettük. Emellett szeretnénk felhívni a figyelmet az aorta és a belőle kilépő, gerincvelőt ellátó artériák keringését károsító egyéb tényezőkre is, mint az atherosclerosis, műtéti és diagnosztikus beavatkozások, retroperitonealis folyamatok. Mindezek a gerincvelő vérellátását az intercostalis, lumbalis artériákból eredő radicularis artériákon keresztül reversibilisen vagy irreversibilisen károsíthatják. A klinikai gyakorlatban a gerincvelő betegségeinél ezekre a lehetőségekre is gondolni kell.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Az angiographiás diagnosis problémái a retrograd vertebralis keringéssel kapcsolatban

DEÁK Gy., GORÁCZ I., JUHÁSZ J., PÁSZTOR E.

Intézetünkben az utóbbi időben az artéria brachialis percutan punctiójával és nagy nyomású fecskendő alkalmazásával végezzük a vertebralis arteriographiákat is. 130 vizsgálatunk közül csak egy esetben kaptunk ellenoldali artéria vertebralis retrograd telődést, mely valóban s.s.s.-nek bizonyult. Ezen módszerrel a fent említett mechanikus tényezők elkerülhetők, mert a Gidlund féle automatikus fecskendő, mely 4—5 atm. nyomással adja be a contrast anyagot, azt nem közvetlenül az artéria vertebralisba juttatja, hanem annak túlnyomó többségét az aorta ívébe adja s így főleg a következő artériás pulsatio viszi fel az agyi erek felé a contrast-anyaggal kevert vért normális nyomással. Kétoldali artéria vertebralis telődés esetén azonban előfordulhat, hogy a punctióval ellentétes artéria vertebralis telődés anterograd, vagy retrograd volta biztosan nem állapítható meg. Ezen esetekben, mint Curry és Howland (3) is ajánlja, kétoldali brachialis arteriographia elvégzése indokolt.

HUN 1967;20(07)