Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2005. MÁRCIUS 20.

A vascularis neurológia mint a klasszikus neurológia új iránya

NAGY Zoltán

A klasszikus klinikai alapszakmák az elmúlt évtizedekben tovább differenciálódtak. Ennek a differenciálódásnak következtében növekvő számú új szubspecialitás jelent meg. Ezt a folyamatot felgyorsította az alaptudományok robbanásszerű fejlődése, az orvostechnológia haladása, valamint a betegellátásban megjelenő növekvő igények és lehetőségek.

HUN 2005;15(03)

Ideggyógyászati Szemle

2005. JANUÁR 20.

A perisylvian agyi hálózat (angol nyelven)

HALÁSZ Péter, KELEMEN Anna, CLEMENS Béla, SARACZ Judit, ROSDY Beáta, RÁSONYI György, SZŰCS Anna

Ebben a munkában adatokat szolgáltatunk a gyermekkori benignus fokális epilepsziák, a Landau-Kleffner-szindróma és az alváskori elektromos status epilepticus szindrómák egységes szemléletéhez, úgy tekintve õket, mint ismeretlen eredetű, átmeneti, életkorfüggõ, nem laesiós, genetikailag meghatározott epileptogén rendellenességek spektrumát. E szindrómák elektroklinikai tünetei a perisylvian kognitív hálózat és a thalamocorticalis asszociatív rendszer különbözõ mértékű bevontságát tükrözik.

HUN 2005;58(01-02)

Ca&Csont

2004. NOVEMBER 20.

A sejtfelszíni kalciumérzékelő receptor patofiziológiai jelentősége Új kórképek és gyógyszerek, potenciális terápiás lehetőségek

TÓTH Miklós

Az extracelluláris kalcium koncentrációját érzékelõ receptort (CaSR) egy évtizede ismerték fel és klónozták. A G-proteinekkel kapcsolt, kalciumkoncentrációt érzékelõ receptor alapvetõ szerepet játszik a kalciumhomeosztázis szabályozásában. A ma familiáris hypocalciuriás hypercalcaemia, az újszülöttkori súlyos primer hyperparathyreosis és az autoszomális domináns hypocalcaemia neveken ismert kórképeket e receptor génjének mutációi okozzák.

HUN 2004;7(04)

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

A tüskehullámminta elõfordulására ható tényezõk vizsgálata klinikai és kísérletes körülmények között

FILAKOVSZKY János

Az epilepsziás szindrómák közül az idiopathiás generalizált epilepsziák nemcsak a rohamforma és az EEG-jelenségek, hanem a neurofiziológiai és farmakológiai sajátosságaik alapján is önálló csoportot alkotnak. Jelenlegi ismereteink alapján - az elektroencefalográfiás vizsgálat során - a mindkét agyi félteke felett jelentkezõ szinkronizált, generalizált tüskehullámminta-kisülések thalamocorticalis rendszer eredetűek.

HUN 2003;56(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

2003. JÚNIUS 20.

A Parkinson-kór diagnosztikai kritériumai és differenciáldiagnosztikája

TAKÁTS Annamária

A Parkinson-kór diagnózisának felállítása a motoros klinikai tünetek (bradykinesis, rigor, tremor, tartási instabilitás) kombinációján alapul. A diagnosztikai bizonyosság három szintjét különböztetjük meg: lehetséges, valószínű és biztos Parkinson-kórt. Míg az első két esetben csak a klinikai tüneteket vesszük figyelembe, addig a biztos Parkinson-kór diagnózisa csak szövettanilag is igazolt esetekben állítható fel.

HUN 2003;56(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2000. MÁJUS 01.

Krónikus, fájdalom szindrómák: etiológia, kivizsgálás, terápiás lehetőségek

KOVÁCS Attila, BALÁS István, KÁLLAI János, PÁSZTOR Attila, DÓCZI Tamás

A szerzők célja a krónikus fájdalomban szenvedő betegek kivizsgálása és kezelése során szerzett tapasztalataik bemutatása. Annak ellenére, hogy az utóbbi években jelentős fejlődés tanúi lehettünk, a krónikus fájdalom szindrómák ma is a medicina egyik neuralgikus területét jelentik. A betegség multikauzális eredete miatt interdiszciplináris problémaként való megközelítése szükséges.

HUN 2000;53(5-6)

Ideggyógyászati Szemle

1997. SZEPTEMBER 20.

Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága SZOTE neurológiai kerekasztal

A stroke sebészi terápiája és belgyógyászati vonatkozásai. A stroke sebészi terápiája. A syncope kardiológiai vonatkozásai. Neuralisan mediált reflexsyncope-szindrómák. Stroke-betegek ellátása a kecskeméti Megyei Kórházban. A diabetes mellitus és a magas vérnyomás stroke-ban. Syncope neuropszichiátriai betegségekben.

HUN 1997;50(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Klinikomorfológiai korreláció a leggyakoribb dementiákban

PAPP I. Mátyás

Az a hatvanas évek második felétől kialakuló felismerés, hogy az időskori dementiák több mint felét Alzheimer-kór okozza és nem „arteriosclerosis cerebri", a dementiakutatás fellendülését indította el, a mely a '80-as években felgyorsult, napjainkban bekövetkezett robbanásszerű fejlődése pedig szinte követhetetlen tömegű adatot szolgáltat. Ennek ellenére épp a legintenzívebben kutatott Alzheimer-kór etiológiájának és patogenezisének megértése ma sem látszik közelinek. Az Alzheimer-kóron kívül elsősorban a vascularis eredetű és a Parkinson-szindrómával járó dementiákban történtek korábbi szemléletünket alapvetően megváltoztató, új megfigyelések. Megismertük a frontostriatalis köröket, amelyek nemcsak az utóbbi két dementiaféleségben, de számos más neurodegeneratív betegségben is kialakuló subcorticalis dementia megértéséhez vittek közelebb bennünket. A neuroimaging eljárások rutin használatával életközelbe kerültek korábban ritkának számított dementiával járó szindrómák is, amelyek valójában gyakoriak. Ilyenek például a medialis thalamuslágyulások, az ún. Binswanger-betegség vagy a subcorticalis arterioscleroticus leukoencephalopathia és a határzóna lágyulások. A klinikopatológiai megfigyelések bizonyították a limbicus és paralimbicus struktúrák, a frontostriatalis körök és az asszociációs pályák károsodásának szerepét a dementia kialakulásában.

HUN 1994;47(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága tudományos emlékülésén

Jendrassik Ernő az idegélettanász. Új fejlemények a demencia szindrómák osztályozásában. Új megfigyelések multiszisztémás atrophiában.

HUN 1994;47(05-06)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Táplálkozási attitűdök és evészavarok tánctagozatos középiskolások között

TÚRY Ferenc, WILDMANN Márta, LÁSZLÓ Zsuzsa, JOÓ Mária Nóra

A szerzők két középiskolás populációban vizsgálták az anorexia és bulimia nervosa morbiditását és a patológiás táplálkozási attitűdök gyakoriságát, kétlépcsős vizsgálatban. Az egyik csoport két tánc tagozatos osztályból (n=54), a kontrollcsoport általános tantervű két társosztályból állt (n=61). Mindkét csoportban 1-1 diáklány teljesítette a bulimia nervosa kritériumait, s ez az összpopuláció 2%-a. Anorexia nervosában szenvedő diák nem volt, míg a patológiás táplálkozási attitűdök a fokozott karcsúságideállal jellemezhető tánctagozatosok között szignifikánsan gyakoribbak voltak. A vizsgálat alapján e speciális populációban az evészavarok kockázata nagyobb. Ez a különbség azonban nem a klinikailag súlyos szindrómák, hanem a szubklinikus, attitűdbeli zavarok gyakoriságában mutatható ki.

HUN 1994;4(02)