Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 81

Lege Artis Medicinae

2007. JÚLIUS 14.

Angiotenzinkonvertáz-gátlók és angiotenzinreceptor-blokkolók krónikus szívelégtelenségben

ZÁMOLYI Károly

A renin-angiotenzin rendszer szerepe a cardiovascularis betegségekben kiemelkedő. Az elmúlt évtizedben kiterjedt kutatást végeztek annak megállapítására, hogy a különböző klinikai állapotokban az angiotenzinkonvertáz-gátlók adása milyen klinikai haszonnal jár.

Lege Artis Medicinae

2006. MÁJUS 21.

Cardiovascularis prevenció az angiotenzinkonvertáló enzim gátlásával az új tanulmányok tükrében

PAPP Előd, TÓTH Kálmán

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók régóta alapvető gyógyszerei a szívelégtelenség kezelésének. Az ischaemiás szívbetegség prevenciós kezelésében azonban csak az elmúlt néhány évben igazolták mortalitáscsökkentő hatásukat.

Lege Artis Medicinae

2006. ÁPRILIS 21.

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók hatása a balkamra-hypertrophiára

KELTAI Mátyás

A szerző ismerteti a balkamra-hypertrophia kialakulásával kapcsolatos újabb klinikai adatokat, felhívja a figyelmet arra, amit több tanulmány is igazolt, hogy a balkamra-hypertrophia növeli a betegek halálozási és cardiovascularis kockázatát.

Lege Artis Medicinae

2005. DECEMBER 20.

Cukorbetegek kóros albuminuriája mint cardiovascularis kockázati tényező A terápiás cél elérése a gyakorlatban

WITTMANN István, WAGNER László, WAGNER Zoltán, MOLNÁR Gergő Attila, TAMASKÓ Mónika, LACZY Boglárka, MARKÓ Lajos, MOHÁS Márton, NAGY Judit

A kóros albuminuria mértékétől függően beszélhetünk micro- vagy macroalbuminuriáról. Az izolált, kóros albuminuria nem szinonimája a proteinuriának, hanem egyik speciális formája. Kimutatására immunológiai és folyadékkromatográfiás eljárásokat alkalmazhatunk. Ez utóbbi megfelelőbbnek tűnik diabetes mellitusban a normo- és microalbuminuria stádiumában.

Lege Artis Medicinae

2005. NOVEMBER 30.

Vérnyomáscsökkentés akut coronariaszindrómában

BECKER Dávid

Az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek korai megfigyelése és kezelése a coronariaőrzőben történik. A hypertonia a szindróma egyik fő kockázati tényezője. A betegek jelentős részének az akut szituációban magas a vérnyomása, amelyet az akut stresszhatás is tovább emelhet.

Lege Artis Medicinae

2005. OKTÓBER 20.

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók által kiváltott angiooedema

BAKOS Noémi, BENCZÚR Béla

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók széles körű alkalmazását számos cardiovascularis megbetegedés kezelésében bizonyítékok támasztják alá. A kezelés során leggyakrabban jelentkező mellékhatás a hyperkalaemia és a köhögés, amely gyógyszerspecifikusnak tekinthető.

Lege Artis Medicinae

2005. JANUÁR 20.

DETAIL (Diabetics Exposed to Telmisartan And EnalaprIL)

MATOS Lajos

Kezelés: A beválasztott betegek a vizsgálatot megelõzõen egy hónapig szedték a korábban alkalmazott antihipertenzív gyógyszereiket - angiotenzinkonvertáz- (ACE-) gátlót mindenképpen. Az egy hónap elteltével ezeket a gyógyszereket abbahagyták, és vagy napi 40 mg telmisartant vagy 10 mg enalaprilt kaptak egy adagban. Négy hét múlva a kezdõ adagot a kétszeresére (80 mg telmisartan, 20 mg enalapril) titrálták. Ha a vizsgáló szükségesnek érezte, kéthavi kezelés után a dózist csökkenthette, emelni viszont nem emelhette.

Lege Artis Medicinae

2004. DECEMBER 20.

Cukorbetegek vérnyomáscsökkentő kezelése

NAGY Viktor

A hypertoniás cukorbetegek vérnyomáscsökkentő kezelését az evidenciák alapján számos ajánlás tárgyalja. A vérnyomáscsökkentő kezelést úgy kell kiválasztani, hogy elérhető legyen a célvérnyomás (<130/80 Hgmm), csökkenjen a célszervkárosodások és a cardiovascularis mortalitás kockázata.

Lege Artis Medicinae

2004. DECEMBER 20.

A szöveti angiotenzinkonvertáló enzim szerepe a cardiovascularis betegségekben

MOHÁCSI Attila, LIZANECZ Erzsébet, ÉDES István, CZURIGA István

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók alkalmazásának patobiológiai célja a keringésben, valamint a szövetekben az angiotenzinkonvertáló enzim gátlása és a lokális nitrogén-monoxid és angiotenzin II egyensúlyának helyreállítása.

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 30.

Az aszpirintől a coxibokig A nem szteroid gyulladásgátló kezelés Janus-arca

NEMESÁNSZKY Elemér

Az aszpirin felfedezése óta eltelt egy évszázadot meghaladó időszak, valamint a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek alkalmazása során szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a mellékhatások az életet is veszélyeztető szövődmények formájában is megnyilvánulhatnak. Különösen a rizikócsoportba sorolható betegek - kockázati tényezők: időskor, az anamnézisben gastroduodenalis ulcus, szteroidszedés, antikoaguláns kezelés - esetén fontos a gastroprotectio, azaz preventív medikáció a szövődmények elkerülése érdekében. Ebben a vonatkozásban a leghatékonyabb gyógyszercsoportnak a protonpumpa-inhibitorok bizonyultak.