Vérnyomáscsökkentés akut coronariaszindrómában
BECKER Dávid
2005. NOVEMBER 30.
Lege Artis Medicinae - 2006;16(01 klsz)
Összefoglaló közlemény
BECKER Dávid
2005. NOVEMBER 30.
Lege Artis Medicinae - 2006;16(01 klsz)
Összefoglaló közlemény
Az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek korai megfigyelése és kezelése a coronariaőrzőben történik. A hypertonia a szindróma egyik fő kockázati tényezője. A betegek jelentős részének az akut szituációban magas a vérnyomása, amelyet az akut stresszhatás is tovább emelhet. A vérnyomáscsökkenés kontrollálhatósága érdekében akut coronariaszindróma esetén az intravénásan alkalmazható nitroglicerin, a béta-receptor-blokkoló, az angiotenzinkonvertáz- gátló, illetve a centrális hatású gyógyszerek kerülnek előtérbe.
Lege Artis Medicinae
Az akut coronariaszindróma ellátása igen kiterjedten átalakult az elmúlt két-három évtizedben. Az orvoslás haladása egy nagyságrenddel kedvezőbb kórházi halálozást eredményezett, legalábbis ST-elevációs akut coronariaszindrómában. Jelenleg az orvosi gondolkodás homlokterében az akut coronariaszindróma ellátásában az invazív percutan revascularisatiók állnak. Ennek az eszközös beavatkozásnak a sikerét javarészt az erőteljes adjuváns, antithromboticus kezelés fejlődésének köszönhetjük. Hazánkban is alapvetően átalakult az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek ellátása, átstrukturálva az ellátás szerkezetét. Ez egyben az ajánlások betartásához való tökéletesebb ragaszkodást is eredményezte.
Lege Artis Medicinae
Napjainkban változott a percutan coronariaintervenció indikációja mind az ST-elevációs, mind a nem ST-elevációs, instabil angina csoportba tartozó, akut coronariaszindrómás betegek esetében. Rövid áttekintést adunk az indikációkról a fenti csoportokban, valamint ismertetjük a primeren végzett és a sikeres vagy sikertelen thrombolysist követő intervenciók eredményeit és javallatait a legújabb ajánlások szerint. A technikai vonatkozások közül a beavatkozást végzők gyakorlottsága, a stentbeültetés vagy ballonos tágítás kérdése, továbbá az emboliavédelem kerül említésre.
Lege Artis Medicinae
Magyarországon az Országos Mentőszolgálat roham- és esetkocsi-állománya hivatott biztosítani az akut coronariaszindrómás betegek eredményes prehospitalis ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A mellkasi fájdalom jelentkezésekor minél előbb értesíteni kell a mentőket. A mentésirányítás feladata a várható szükségletnek megfelelő mentőegységek riasztása a betegekhez. A helyszíni kezelést és az optimális betegút megválasztását meglévő algoritmusok támogatják. Korai prezentációjú ST-elevációs myocardialis infarctus esetén a prehospitalis fibrinolízistől várhatjuk a legnagyobb hasznot. A sürgős szekunder transzportok jelentős késéssel valósulhatnak meg, ezért csak megalapozott esetekben célszerű ezt a betegutat választani.
Lege Artis Medicinae
Tanulmányok sora igazolja, hogy akut coronariaszindróma esetén a betegek statinkezelése javítja a klinikai kimenetelt, részben a lipidcsökkentés, részben a plakkot is stabilizáló pleiotrop hatások révén. A statinkezelés kapcsán felmerül a kérdés, hogy a tünetek kezdetéhez képest mikor indítsuk el. Az erre irányuló vizsgálatok egybehangzóak arra vonatkozóan, hogy a statinkezelést már a tünetek felléptekor szükséges elkezdeni. Ha a beteg már szed statint, gondot kell fordítani rá, hogy a kezelést ne függesszék fel. Az érvényes magyar irányelvek szerint az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek estében a kis denzitású lipoproteinkoleszterin célértéke 1,8 mmol/l.
Lege Artis Medicinae
A percutan intervenciós lehetőség nélküli coronariaőrzők szerepe jelentősen megváltozott az akut coronariaszindrómás betegek ellátásában amióta a mechanikus reperfúziós eljárások előtérbe kerültek a gyógyszeres kezeléssel szemben és ezek indikációs köre is kiszélesedett. A hagyományos sürgősségi terápiát az ilyen intenzív osztályra érkező betegnél annak függvényében alakítjuk ki, hogy az invazív beavatkozás szükséges vagy lehetséges-e. A kor követelményeinek megfelelően kívánatos lenne, hogy a nagy forgalmú és nagy szakmai tapasztalatú személyzettel rendelkező coronariaőrzőkben is biztosítsák a percutan coronariaintervenció lehetőségét.
Hypertonia és Nephrologia
Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.
Lege Artis Medicinae
A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardiovascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.
Lege Artis Medicinae
A vérnyomás 24 órán belüli és hosszabb távú (hetek, hónapok, évek), valamint szezonális, regionális változása, fluktuációja régóta ismert a normotoniás és a hypertoniás betegekben egyaránt. Köztudott és ismert az is, hogy súlyosabb fokozatú hypertoniásokban és idősebbeknél nagyobb mértékű a vérnyomás változékonysága. Az utóbbi évtizedben, illetve napjainkban a vérnyomás változékonysága, variabilitása új megvilágításba került számos, a fluktuációt befolyásoló oki tényező és következmény részletes elemezésével. Előtérbe került a vérnyomás-variabilitás valódi diagnosztikai, prognosztikai értéke és szerepe az antihipertenzív kezelés sikerének megítélésében is. Közleményünkben összefoglaljuk a vérnyomás-variabilitás fiziológiai és patofiziológiai alapjait, az új szemléletet nyújtó allosztázis fontosságát is beleértve. Áttekintjük a vérnyomás-változékonyság mérési módszereit, és a kapott eredmények megfelelő értékelésének jelentőségét. Elemezzük a nem adaptív mértékű vérnyomás-variabilitás fontosságát a tünetmentes állapotok, a manifeszt betegségek kialakulásában, a prognózis meghatározásában, és a kezelés követésében. Saját tapasztalatainkat is felhasználva, a vérnyomás-fluktuáció vizsgálatának jövőbeli lehetőségeit is bemutatjuk.
Hypertonia és Nephrologia
A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.
Lege Artis Medicinae
A hypertonia, mint önálló betegség, a legnagyobb mértékben járul hozzá a szív- és érrendszeri halálozáshoz, így megelőzésének, korai felismerésének, megfelelő kezelésének és többnyire élethosszig tartó gondozásának kiemelt népegészségügyi jelentősége van. Összefoglaló közleményünkben a hypertoniagondozás különböző aspektusaira mutatunk rá. Ismertetjük a Magyar Hypertonia Társaság szűrőprogramjait, utalunk a gyógyszeres kezelés aktuálisan ajánlott formáira, illetve kitérünk a beteggel való együttműködéssel kapcsolatos tudnivalókra. Miután a nyugat-európai országokhoz képest jelentős az elmaradásunk a halálozási statisztikákban, így az ismeretanyag minél szélesebb körű terjesztése kiemelt jelentőségű.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás