Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1967. MÁJUS 01.

Typusos és atypusos részegségi állapotok elkülönítésének elmeszakértői problémái

HUSZÁR Ilona, IRÁNYI Jenőné

Szerzők közleményükben az acut, typusosan lezajló részegségi állapotoknak az atypusos (pathológiás) részegségi állapotoktól való elkülönítésével foglalkoznak, hangsúlyozva az elkülönítés szociológiai jelentőségét, meghatározva a differentiálás jogi alapját. Részletesen megemlékeznek a kérdéssel kapcsolatban Nyirő munkásságáról, majd sorra veszik az atypusos részegség egyes tüneteit és azok diagnostikus jelentőségét. Elemzik mindazon külső és belső tényezőket is, melyek az atypusos részegség létrejöttében szerepet játszhatnak. A két részegségi forma elkülönítését csak minden egyes eset valamennyi tényezőjének összefüggésekben való vizsgálatával látják lehetségesnek, de hangsúlyozzák, hogy éles határvonalat nem minden esetben lehet húzni.

HUN 1967;20(05)

Ideggyógyászati Szemle

1967. MÁRCIUS 01.

Acut necrotizáló, zárványtestes herpes-virus encephalitis gyermekkorban

CSERMELY Hubert

Szerző 3 és fél éves leánygyermek 14 nap alatt fatalisan végződő encephalitisének histopathologiai képét mutatja be, melynek 4 jellegzetessége van: 1 kiterjedt meningocorticalis massiv infiltratio, 2. a kéreg diffus coagulatiós necrosisa, 3. reactiv gliás-mesenchymalis proliferatio, 4. zárványtestek. A klinikai és pathologiai kép együttes mérlegelése alapján észlelését herpes virus encephalitisnek tartja.

HUN 1967;20(03)

Ideggyógyászati Szemle

1965. NOVEMBER 01.

Meningoencephalitis Behcet-syndromában

DOMBAY Margit, NÁDRAI Ágnes

Szerzők 32 és 20 éves fiútestvérpár azonos megbetegedését észlelték. Mindkettő szemén chronicus uveitis, acut iritis, inveteralt chorioretinitises gócok voltak láthatók. A fiatalabbik fiú egyik szeme már teljesen amauroticus volt. Ez utóbbinak meningoencephalitise is jelentkezett, melyet a cortison kedvezően nem befolyásolt. Friss száj aphthájából vírust izolálni nem sikerült. Az irodalmi adatok és saját észleléseink alapján a neurologiai tünetek feltehetően allergiás alapon jöttek létre.

HUN 1965;18(11)

Ideggyógyászati Szemle

1964. JÚNIUS 01.

Az extracranialis electrostimulatio

DR ANTAL János, DR HASZNOS Tivadar, DR FENYŐ Egon

19 egyénen végeztünk extracranialis ingerlést különböző frequentiájú küszöbfeletti árammal egy- és kétoldalt temporalisan. Áz egyoldali ingerlés az eosinophil-számot nem befolyásolta, a bilaterális viszont az esetek többségében eosinopeniát, néhány esetben pedig eosinophiliát okozott. Megállapítottuk, hogy az észlelt hatást nem okozhatta a localis fájdalom aspecificus stress hatása. Kísérleteinkben a leghatásosabbnak a 10/sec-os frequentiájú inger bizonyult ; mind az eosinopeniás, mind az acut eosinophiliás reactiot leginkább ez az ingerlés váltotta ki.

HUN 1964;17(06)

Ideggyógyászati Szemle

1963. AUGUSZTUS 01.

A spontan intracerebralis haematomák sebészi kezelése

ÁFRA Dénes, OROSZ Éva

A szerzők 28 spontan intracerebralis haematoma műtéti kezelésének eredményeiről számolnak be. A vérzés okaként 12 esetben hypertonia arteriosclerosis vehető fel a klinikai vizsgálatok alapján; 2 fiatalkorú betegben a vérzés angiographiával nem kimutatható mikroangiomából származott, míg a többi esetben az aetiológia ismeretlen. A kezdet és a kórlefolyás alapján az eseteket 3 csoportba sorolták : 1. pseudotumoralis vagy chronicus forma, 2. apoplectiform kezdetű és 3. subarachnoidealis vérzéssel induló betegség. A haematomák megoszlása localisatio szerint a következő volt: frontalis 5, temporalis 8, capsularis 5, trigonum táji 9, cerebellaris 1. A 28 beteg közül meghalt 5 (18% műtéti mortalitás). A két héten belül operált 10 betegből 4, a későbbi megoperált 18-ból pedig 1 halt meg. A késői műtétek feltűnően jobb eredményei ellenére a korai beavatkozás kategorikus elhárítása nem lehetséges, hanem a műtéti indicatio individualis elbírálása szükséges, különösen az acut fasisban.

HUN 1963;16(08)

Ideggyógyászati Szemle

1962. JÚNIUS 01.

Carotis interna elzáródás újabb diagnosztikai módszere

DR. OLÁH Imre, DR. AMBRÓZY György

A carotis interna (Cl) elzáródásának jelenleg legbiztosabb módszere az angiographia. Elvégzését technikai nehézségeken kívül (22) akadályozhatja a beteg állapota, mert a kontraszt-anyagoknak közvetlen hatásuk van a keringésre. Klinger (13) rövid ideig tartó vérnyomásesés után reaktív emelkedést észlelt, mely a kezdeti systolés értéket 120-ról 200 Hgmm-re, ill. 180-ról 270-re is emelheti. Az agyi érrendszer kóros elváltozásainál, acut vascularis crisiseknél az angiographia nem közömbös beavatkozás.

HUN 1962;15(06)

Ideggyógyászati Szemle

1962. JANUÁR 01.

Szövettani vizsgálatok Frenolonnal és Thilatazinnal kezelt patkányokon

DR. TARISKA István, DR. PATAKI István

Szerzők acut, subacut és chronicus kísérlet után vizsgálták a Frenolon és a Thilaazin szövetkárosító hatását felnőtt Wistar patkányokon. Az acut kísérletben az LD50-nél nagyobb mennyiséget vittek be az állatok gyomrába. Ezek többsége spontán elhullott a mérgezést követő 24 órán belül. Katalepsiát, hőmérséklet süllyedést, táplálék és folyadék felvétel beszüntetést, hasmenést, véres vizeletet és könnyelválasztást, majd súlyos dyspnoet s végül görcsöket észleltek.

HUN 1962;15(01)

Ideggyógyászati Szemle

1961. FEBRUÁR 01.

Acut schizophren psychosisok kóros electroencephalographiás jelenségeinek értékelése

MAGYAR István

Szerző 98 schizophren psychoticus beteg nyugalmi és pentametilentetrazol terheléssel készített EEG vizsgálata alapján foglalkozik e betegségnél észlelhető kóros electromos megnyilvánulások jelentőségével ill. ezek és a betegség kapcsolatával. Vizsgálatait kiegészíti áttekintő frequentiaanalysissel és ismerteti 22 betegnél a betegség indulásakor, annak fennállása alatt és a klinika gyógyulás után sorozatban készített (nyugalmi és provocatios) EEG felvételeken az electromos tevékenység változását. Megállapítja, hogy a nyugalmi felvételeken a dysrhythmiák significans jelentkezést mutatnak. Pentametilen tetrazol provocatiora 41,2%-ban paroxysmalis theta, delta, spike-wawe kitörések jelentkeztek, 32,7%-ban állandó, súlyos dysrhythmia lépett fel már egészen alacsony adag hatására. Feltételezi, hogy a pathologiás electromos megnyilvánulások a schizophren psychosis activitására utalnak, kizárólag az activ tünetek fennállása idején provocálhatók, nem függeneki betegség klinikai formájával és diffus jellegük által jelzik a subcorticalis központok kóros productióinak elsődlegességét a pathomechanismusban.

HUN 1961;14(02)

Ideggyógyászati Szemle

1960. OKTÓBER 01.

Kísérleti eosinophil szám változás egy új iminodibenzyl származék hatására

ANTAL János

Megvizsgáltuk egy új iminodibenzyl származék, a Tofranil hatását a keringő vér eosinophil számának az alakulására, valamint az eosinopeniás reactiora. Megállapítottuk, hogy 0,1—0,5 mg/100 g adagban egy heti naponkénti adagolás után az eosinophil sejtszám majdnem kétszeresére nő. Nagyobb adagban (1—5 mg/100 g) egyetlen injectio is fenntartja a magas eosinophil szintet egy hét múlva is. Ugyancsak nagy adagra (1—5 mg/100 g) az eosinophilia már 4 órával a beadás után kialakul. Pajzsmirigyirtás a Tofranil acut eosinophiliás hatását megszünteti. Nagy adagban egy alkalommal (1-—5 mg/100 g), vagy kis adagban egy hétig naponként adva (0,1—0,5 mg/100 g) meggátolja az 50 pg adrenalin adásra 4 óra múlva kialakuló eosinopeniás reactiót. Kis adag egyszeri alkalmazásában, vagy a Tofranilt az adrenalin előtt egy órával adva az eosinopenia gátlása csak kisebbfokú volt. Feltételezhető, hogy a Tofranil komplex neuroendocrinológiai hatást vált ki a patkányokban.

HUN 1960;13(10)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Operált intracerebralis vérzések

HARASZTI Erzsébet, HULLAY József

Az intracerebralis vérzésekre vonatkozó és sebészi gyógyításukkal foglalkozó irodalmi adatok rövid áttekintése mellett ismertettük 12 esetünk klinikumát és műtéti megoldását. A klinikai képre az acut kezdet és a véres vagy xantochrom liquor mellett a góctünetek és a progressiv koponyaűri nyomásfokozódás kialakulását lehet jellemzőnek mondani, ami magas kor és hypertonia esetén apoplexiára, egyébként leggyakrabban éranomáliából származó vérzésre lehet pathognomicus, az utóbbira különösen akkor, ha az acut kezdetet megelőzően paroxysmalis jelenségek is szerepelnek. A vérzés oka eseteinkben az irodalmi adatoknak megfelelően hypertonia, angioma, aneurysma, trauma és ismeretlen ok volt. A műtéti megoldás a vérzés kiszívásából, ill. a tokos vérzés kihámozásából, s ahol erre mód volt az oki elváltozás megoldásából állt. 12 betegből a műtét után egyet sem vesztettünk el, s 11 esetben az eredmény kielégítőnek mondható. Állásfoglalásunk a műtét kérdésében a nem hypertonias vérzések esetében azonos az általános elvekkel, a hypertoniás vérzésekkel kapcsolatban azonban mellőzi az időpont megválasztással kapcsolatos általánosító kötöttséget.

HUN 1960;13(05)