Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1968. JANUÁR 01.

Az elektroencephalographiás vizsgálatok repülőorvostani jelentőségéről

SZÁK János

1. Azt szükséges kiemelnünk, hogy repülőknél különösen fontos eeg. anomaliák esetén a klinikum felé correlatiót keresni. 2. Csak eeg, lelet alapján alkalmatlansági döntést hoznunk nem szabad. 3. Sorozatos vizsgálat kapcsán kell meggyőződnünk a talált eeg. elváltozás tartós vagy átmeneti voltáról és ennek birtokában hozható döntés. 4. Mindenre kiterjedő állásfoglalás a még sok vizsgálatra váró kérdés miatt, már csak kellőszámú anyag hiányában is részünkről még nem alakíthat ki, csak irodalmi tapasztalatokra támaszkodhatunk. 5. Az kétségtelen, hogy a biztos epilepsiás és organikus idegmegbetegedésre utaló eeg. lelettel bíró hajózók nem alkalmasak foglalkozásukban, 6. A hátsó delta, a középső regiók felett jelentkező theta, vagy polymorph hullámalakok, főleg ha activatióra jelentkeznek és ha nincs neurologiai vonatkozásuk anamnestikusan sem és ha főleg decrescendo a kép, a szükség szerinti klinikai kivizsgálástól függően nem tekinthetők alkalmatlansági okoknak. 7. Lényegében ugyanaz áll a bal temporalis focus eseteiben is, ha mellettük nincs kimutatható psychés instabilitás. Olyan esetben, ha van, ez utóbbi miatt szükséges munkakörükből kiemelni. 8. Féloldali alpha, beta-reductiókat egyéb vonatkozás hiányában nem ítéljük kórosnak. 9. A feltalálható, nevezzük úgy, hogy „functionalis” eeg. syndromák, ha agytörzsi, diencephalis labilitas jelzőiként manifestalódnak, megítéleseinkben a neurologiai klinikumnak kell dönteni. 10. Szendergés vonatkozásában, ha egyébként kizáró ok, pl. narcolepsia stb. nincs, nem kell feltétlenül pathologiás megítélés. 11. Jelöltek esetében szigorúbb az elbírálás és a jelentősebb irregularitást, labilitást, „, functionalis" eeg. syndromákat nem tartjuk alkalmasnak.

HUN 1968;21(01)