Nővér

A közétkeztetési reform ápolói szemmelszociális intézményben

SZABÓNÉ POLGÁR Anna Mária1,2

2016. FEBRUÁR 28.

Nővér - 2016;29(01)

A túlsúly és az elhízás drasztikus emelkedése az Európai Unióban, felhívja a figyelmet arra, hogy a helytelen étrend, a testmozgás hiánya, az ezzel összefüggésbe hozható krónikus betegségek számának megemelkedése, hosszú távon csökkenti a várható élettartamot, és hatással van az életminőségre. A magyar lakosság egészségi állapota rosszabb az európai országokhoz képest, a nyugat-európai országok mindegyike kevesebb életévet veszít el, mint Magyarország. Az egészségi állapotot befolyásoló, és életmóddal összefüggő kockázati tényezők közül a táplálkozásnak kiemelkedő szerepe van. Az eredmények tükrében intézkedési tervek kidolgozására, programokra, rendeletek megalkotására került sor, melynek célja, hogy hosszú távon a lakosság egészségi állapota javuljon, és fenntartható legyen. Bizonyított, hogy a táplálkozás és egészség között összefüggés van. A túlzott só fogyasztással a magasvérnyomás kialakulásának kockázata nő. A túlzott mértékű só, cukor vagy zsír alkalmazása pedig szív- és érrendszeri, daganatos betegségekhez és cukorbetegséghez vezet. Az elhízás a helyes táplálkozással megelőzhető, de a támogató környezet jelentősége is kulcsfontosságú az új étrend alkalmazása, és az életmódváltás során.

AFFILIÁCIÓK

  1. Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmény
  2. Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Érzékszervi károsodott betegek a peritoneális dialízis kezelésben

VARGANÉ SZABÓ Tünde, KERESZTESI Sándor

Az érzékszerveink károsodása, mint minden fogyatékosság, korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. Ezen betegek ellátása során speciális kérdések merülnek fel. Központunkban figyelmet fordítunk arra, hogy ezen betegeket ugyanolyan eséllyel vonjuk be a peritoneális dialízis (PD) programba, mint betegtársaikat. Az oktatás több összetevőből álló tevékenység, fontos szerepet játszik a vizuális képesség, a manuális képesség és a kommunikáció. Látásában károsodott betegeinknél nem támaszkodhatunk az oktatási segédanyagokra, vizualitásra, előtérbe a verbális kommunikáció kerül. A csökkent hallású betegek oktatásánál a kommunikáció nehézségével kerülünk szembe, előtérbe a vizualitás és a manualitás kerül. Betegeink el tudták sajátítani a PD elméleti és gyakorlati alapjait, biztonságos oldatcseréket végezve otthonukban. A látásában károsodott betegek a telefont, verbális kommunikáció révén, a hallásukban károsodottak a vizuális kommunikáció eszközeit használják az információ közlésére. Tapasztalataink szerint az érzékszervi károsodott betegek önálló PD kezelése megfelelő körültekintéssel és utógondozással nem jelent magasabb szövődmény előfordulási rátát.

Nővér

A fisztula ápolása, a monitorozás és a vérhőmérséklet monitor segítségével történő surveillance előnyei

GREGUSCHIK Judit, RIKKER Csaba, LUKÁCSI Attila, MOGYORÓSI Róza

Bevezetés: A hemodializált betegek elsődlegesen választandó vérnyerési helye a natív arteriovenózus fisztula (AVF), ezért a vérnyerési hely tartósságának, használhatóságának, élettartamának megőrzése és növelése céljából, a monitorozás és felügyelet kiemelt jelentőséggel bír. A vizsgálat célja: A dialízis központunkban működő AVF felügyeleti protokoll értékelése. Vizsgálati módszer és minta: Az AVF monitorozását és surveillance-át központunkban 2003. februárjában kezdtük. 2015 májusáig 307 beteg adatait értékeltük. Eredmények: A rendszeres fizikális vizsgálat mellett fisztula áramlásméréseket (Qa) végeztünk Fresenius 4008, vagy 5008 dialízis készülék vérhőmérséklet monitor segítségével. Szűkület gyanúja esetén Color Doppler Ultrahang (CDU), és/vagy fisztulográfia történt, mely során 154 betegnél, 344 sztenózis igazolódott. Percutan transzluminalis angioplasztika 241 esetben 127 betegnél történt. Új fisztula készítésére csupán 24 alkalommal volt szükség 21 betegnél. 2010-től a Qa vizsgálatokat havi rendszerességgel végezzük. Ennek eredményeként a fisztulán kezelt betegek száma 75%-ról 84 %-ra emelkedett. Következtetések: A vérnyerési helyek rendszeres monitorozása, surveillance-a, és időben történő korrekciója csökkentheti a trombózisrátát és a centrális véna katéterek használatának szükségességét.

Nővér

Ellan projekt

BALOGH Zoltán

Az ELLAN hálózat támogatója az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás programja. Felsőoktatási intézmények együttműködését és hálózatépítését támogató projekt, mely 2013. szeptember és 2016. szeptember között valósul meg.

Nővér

Hospice ellátásban és onkológián dolgozó ápolók halálhoz való viszonya, pszichoszomatikus és lelki állapota

NAGY Rebeka, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja: Felmérni az onkológiai és otthoni hospice ellátásban dolgozó ápolók halálfélelmét, halálhoz való viszonyulását, a munkahelyi halálesetek feldolgozásának módját, valamint a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek súlyosságát. Vizsgálati módszer és minta: Az online és nyomtatott kérdőíves, kontrollcsoportos adatfelvétel 2015. július-augusztus hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel (N=116). Az adatelemzés SPSS 19.0 programmal, Khi2-, független kétmintás T-próbával, Spearman-féle rangkorrelációval, variancia analízissel történt (p<0,05). Eredmények: A daganatos betegeket ellátó ápolókra a kissé pozitívabb halálhoz való viszonyulás jellemző, jelentős (p=0,034) a pozitív dolgok számbavétele betegük halála esetén, és esetmegbeszélő csoportokat is gyakrabban tartanak (p=0,017), mint más osztályon dolgozó ápolók. Az utóbbi csoportban gyakoribb a pszichoszomatikus tünetek megjelenése (p=0,032). Az összesített halálfélelem skálán nincs jelentős különbség (p=0,234) a csoportok átlagai között. A halálfélelem jelentős hatást gyakorol a pszichoszomatikus tünetek előfordulására (p=0,011), a kiégés mértékére (p=0,001). Következtetések: A halálfélelem nem mutat szignifikáns eltérést a daganatos betegeket ápolók és a más osztályon dolgozó ápolók körében.

Nővér

Dializált betegek lábelváltozásai

TERÉNYI Judit, MOLNÁR Márta

A dializált betegek lábelváltozásai perifériás artériás érbetegség, diabéteszes neuropátia, gombás bőr és körömbetegség, sérülés következtében kialakult gyulladásos betegségek, ízületi deformitások következményei. A betegek rossz általános állapotuk, idős koruk (csökkent látás, mozgáskorlátozottság, rossz szociális körülmények) miatt kevés gondot fordítanak a lábápolásra, nem tulajdonítanak jelentőséget a kezdeti elváltozásoknak, amely gyakran a végtag elvesztésével jár. Központunkban havi rendszerességgel megvizsgáljuk betegeink lábait, „lábvizitet” tartunk. A diabéteszes betegeinknél elvégzett neuropátiás vizsgálatokat a nem diabéteszes betegekre is kiterjesztettük. Vizsgálatunkban 69 beteg lábvizitjének eredményeit ismertetjük. Mindössze 13 betegnél találtunk ápolt lábakat, 24 betegnél száraz bőrt, 19 betegnél berepedezett sarkakat, 22 esetben körömgombát. Hámhiányt, fekélyt összesen 6 betegnél találtunk. A perifériás pulzusok hiányát a betegek több, mint felénél észleltük. Az észlelt elváltozásoknak megfelelően betegeinknek lábápolási tanácsokat adtunk, szakorvosi vizsgálatra küldtük (bőrgyógyászat, sebészet, érsebészet). Az észlelt gyakori lábelváltozások is felhívják a figyelmet, hogy a dializált betegek lábának rendszeres vizsgálata a rutin vizsgálatok közé kell tartozzon.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Empátiakutatás ápolók körében - a Jefferson Scale of Physician Empathy (JSPE) és az Interpersonal Reactivity Index (IRI) empátia skálák összehasonlítása

NAGY Ivett Klára, ÖREG Zsolt

Vizsgálat célja: két nemzetközileg validált, hitelesített empátia-mérő skála - a Jefferson Scale of Physician Empathy (JSPE) és az Interpersonal Reactivity Index (IRI) - összehasonlítása ápolók közötti empátia kutatás során. Vizsgálati módszer és minta: keresztmetszeti vizsgálat a két kvantitatív önkitöltős online-kérdőív, valamint saját készítésű szociodemográfiai adatokat felmérő kérdőív segítségével. A mintába összesen 101 fő különböző végzettségű, különböző életkorú és az egészségügy különböző területein, de Magyarországon dolgozó ápoló/ápolónő került. Ebből 91fő nő, és 10 férfi. Ebből 89 fő kórházi dolgozó, 7 fő rendelőben dolgozik, 1 mentős és 4 házi betegápoló. Eredmények: Az alkalmazott kérdőívek megbízhatósága a statisztikai elemzés alapján elfogadható (Cronbach’s  0,798 és 0,817). IRI eredményeiben a skálák kihasználásában megjelent a szakmai specifikum, a perspektíva felvétel esetében 11-28, míg a személyes distressz esetében 2-22 sávba szűkült be a mért érték (a teljes skála 0-28). Az egyes dimenziók átlagai, és szórásai (s): EC=19,4(s=4,26); PT= 18,5(s=4,26); FS=17,23(s=5,32) és PD=10,85(s=4,66). A JSPE skálán az átlag empátia szint 98,5, (a 20-140 értékű skálán), a szórás 14,425. A két kérdőív korrelációs kapcsolatára a kifejlesztők vizsgálatával azonos mértéket kaptunk, ezek a szakma specifikus dimenziókban emelkednek ki (r értékei EC=0,507, PT=0,447). A szociodemográfiai tényezőkkel kapcsolatban feltett hipotézisek nagy része nem került igazolásra. Összefüggés mutatkozott a nem és az IRI distressz dimenzió, valamint a JSPE empátia érték között a feltételezésnek megfelelően a nők javára. Ez a JSPE skálán elsősorban a perspektíva felvétel faktorban jelenik meg. A többlet munkaidővel nem volt kimutatható kapcsolat, de a magánszférában dolgozók empátiás törődése magasabb volt. A vallás, mint szociológiai jellemző az IRI fantázia skála dimenziójában jelent meg szignifikánsan nagyobb értékkel. A szükséglet kielégítésére vonatkozóan nem sikerült kapcsolatot kimutatni. Következtetés: A vizsgálat alapján a JSPE kérdőív alkalmazható a magyar viszonyok között is, az IRI mellett szakmai specifikus vonatkozásokban hangsúlyosabban mérheti és teheti összehasonlíthatóvá az empátia szintet. A nők vonatkozásában igazolásra került magasabb empatikus készségük, de a gyakorlati idő, végzettség és egyéb szociodemográfiai tényezők esetében ez további vizsgálatokat igényel, hatásukra a nemzetközi szakirodalom sem ad egyértelmű választ. De minden kutató egyöntetűen kiemeli az empátia készségének fontosságát a gyógyítás folyamatában, hatékonyságának növelésében, amit érdemes lehet a hazai továbbképzési rendszerben is figyelembe venni.

Lege Artis Medicinae

Hazai egészségügyi szakdolgozók véradással kapcsolatos attitűdje, véradási szokásai az egyes szakmacsoportokban

RAJKI Veronika, HIRDI Henriett Éva, BALOGH Zoltán, MÉSZÁROS Judit

BEVEZETÉS - Egészségügyi szakdolgozók körében vizsgálatot végeztünk, felmértük véradási szokásaikat és a véradással kapcsolatos ismereteiket. MÓDSZEREK - A keresztmetszeti vizsgálat 2012. július 15. és 2012. szeptember 15. között történt a Felnőttápolás és -gondo­-zás-, Sürgősségi ellátás-, Műtéti ellátás-, és Szülészeti ellátás szakmacsoportokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében, kényelmi mintavételi technikával (n=312). Az adatgyűjtés webalapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. A saját szerkesztésű elektronikus kérdőív összeállításához az „Eurobarometer 41.0 (1995): Az európaiak és a vér” felmérés egyes kérdései kerültek felhasználásra. A szerzők az összegyűjtött adatokat IBM SPSS Statistics 20 szoftver és a Kingsoft Office Spread­sheet (2012) program segítségével, leíró statisztikai módszerrel elemezték. EREDMÉNYEK - A felmérés 312 fő egészségügyi szakdolgozó részvételével történt. A vizsgálatban részt vevő mind a négy szakmacsoportba tartozó egészségügyi szakdolgozóink véradási aktivitása magasabb, mint az EU-s felmérés során 2009-ben megállapított országos átlag. Az egészségügyi szakembereink 61,86%-a legalább kétszer ad vért évente különböző helyszíneken. A véradástól való távolmaradás leggyakoribb okai az „egyéb okok”, a „korábbi véradásnál kizárták a véradásból”, valamint az „időhiány” voltak. Találtunk kü­lönb­ségeket az egyes szakmacsoport tag-jainak megítélése között az esetleges szükséges vérátömlesztés elutasítására/engedélyezésére vonatkozóan, de ezek nagy jelentőséggel nem bírnak. KONKLÚZIÓ - A kapott eredményeink alapján javasoljuk felhívni a figyelmet a közös, összehangolt együttműködés szükségességére, esetlegesen a véradás/transzfúziós terápia jelenlegi kompetenciaköreinek módosítására, alakítására, a szakdolgozók továbbképzéseken való részvételi lehetőségeinek javítására a véradási szokások és attitűd további növelése érdekében.

Ideggyógyászati Szemle

[A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, EMRE Ufuk, KORUCU Osman, BARUT Özen Banu, TASCILAR Nida Fatma, ATASOY Tugrul Hüseyin, DEMIRYÜREK Esra, YAYLACI Selcuk, GENC Bilal Ahmet

[Bevezetés - A metabolikus szindróma (MetS) és a különböző fejfájások gyakori egészszégügyi problémák szerte a világon. A köztük levő kapcsolat mind ez idáig nem tisztázott. Célkitűzés - A jelen tanulmány célja, hogy vizsgálja a különféle fejfájások prevalenciáját és megvizsgálja azok kapcsolatát a klinikai laboratóriumi paraméterekkel metabolikus szindrómában. Minta és módszerek - A 2011 júniusa és 2012 júliusa között az endokrinológiai ambulancián diagnosztizált MetSbetegek közül 202 vett részt a vizsgálatban. Hemoglobin-, éhomi vércukor- (FBG-), összkoleszterin-, trigliceridértékek, HDL- és LDL-koleszterinek, pajzsmirigyteszt és HbA1c-értékek kerültek feljegyzésre mindenkiről. Beck depresszió kérdőív (BDI) és Beck szorongás kérdőív (BAI) felvétele is történt. A fejfájás súlyosságát Vizuális Analóg Skálával (VAS) nézték. Eredmények - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4% volt. A fejfájás incidenciája a nők körében magasabb volt (nők: 86,4%, férfiak: 13,6%). A fejfájás típusainak megoszlása az alábbi volt: epizodikus tenziós típusú fejfájás (ETTH) 24,8%, epizodikus migrén 14,4%, krónikus tenziós típusú fejfájás (CTTH) 11,3%, egyéb típusú fejfájás (cervicogenicus fejfájás és claster fejfájás) 3%. Statisztikai összefüggés nincsen az egyes fejfájásokkal küzdő és nem fejfájós csoport között a BMI, a derékkörfogat és laboratóriumi paraméterekre nézve (p>0,05). Az átlag BDI- és BAI-eredmények magasabbak voltak a fejfájós csoportban (p<0,001 és p<0,001). Nincs szignifikáns különbség az átlag-MIDAS-értékek és a fejfájás típusai között (p=0,35). A fejfájással küzdő csoportban szignifikáns kapcsolat volt a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenési gyakorisága, időtartama és súlyossága között. Következtetés - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4%. A különféle fejfájástípusok incidenciája hasonló volt az átlagpopulációhoz. Összefüggést találtunk a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenésének gyakorisága és súlyossága között. Az eredmények felhívják a figyelmet az emelkedett trigliceridszintre, annak érdekében, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a fejfájással küzdő betegek esetében a fájdalom gyakoriságát és intenzitását.]

Nővér

Tartós ellátást nyújtó intézményben élő, demenciában szenvedő idősek önellátási képességével kapcsolatos tényezők

KOVÁCS Éva, JÓNÁSNÉ SZTRUHÁR Izabella, KARÓCZI Csilla Kata, VASS Zsolt, FARKAS Lilla

A vizsgálat célja: Az időskori egészséget, és az életminőséget meghatározza a funkcionális függetlenség. Keresztmetszeti kutatásukban a szerzők azt vizsgálták, összefüggnek-e demens idősek önellátási képességével az idős funkcionális képességei (egyensúly, járásminőség, funkcionális mobilitás, kognitív képességek), az életkora, a tápláltsági állapota és a társbetegségek száma. Vizsgálati módszer és minta: A kutatásban 110 idős vett részt. A szerzők az önellátási képességet a Katz-indexszel, az egyensúlyt és a járásminőséget a Tinetti teszttel, a funkcionális mobilitást a Timed Up and Go teszttel mérték. A változók közti összefüggéseket Spearman-rho számításával elemezték. Eredmények: Az egyensúly (r=0,557), a járásminőség (r=0,515), a funkcionális mobilitás (r=-0,647) erős kapcsolatot mutatott az önellátási képességgel, azaz minél jobb az idős ember egyensúlya, járása és funkcionális mobilitása, annál magasabb az önellátási képessége. Az életkor, a tápláltsági állapot, a kognitív képesség, valamint a társbetegségek számának gyenge hatását tudtak kimutatni. Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a demens idősek funkcionális önállóságának megőrzése multidiszciplináris feladat: az ápoló és a gyógytornász együttműködve tudja a krónikus betegségeket kezelő orvos munkáját kiegészíteni.

Lege Artis Medicinae

A hosszú ápolási idejű, intézményi keretek között nyújtott szociális idősellátások elemzése

HORVÁTH Zoltán, ENDREI Dóra, MOLICS Bálint, ÁGOSTON István, BONCZ Imre

CÉLKITŰZÉS - Tanulmányunk célja, hogy bemutassuk a hosszú ápolási idejű, intézményi keretek között biztosított szociális ellátásokat. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - A közlemény elkészítéséhez a Szociális Ágazati Infor­má­ciós Rendszer, a Területfejlesztési és Terü­letrendezési Információs Rendszer, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk fel. Az elemzés a 2001-2012. közötti időszakra terjed ki. Elemeztük a rendelkezésre álló férőhelyek és az ellátásban részesülő személyek mutatóit. EREDMÉNYEK - 2001 és 2012 között az országos férőhelyszám 28,56%-kal, 42 658 férőhelyről 54 840 férőhelyre emelkedett. Az ellátottak számában 2001 és 2005 között éves szinten közel 3%-os növekedést tapasztaltunk, 2007-től azonban a bevezetett kapacitásszabályozás hatására csökkent a növekedés üteme. A férőhely-kihasználtsági mutató 2001-ben 97,51% volt, majd 2002 és 2007 között 96,26 és 96,87% között stabilizálódott. 2008-ban lecsökkent 93,44%-ra, ahonnan folyamatosan emelkedve a 2011-es és 2012-es években meghaladja a 95%-ot. KÖVETKEZTETÉS - A vizsgált években a szociális intézményi kapacitások és ellátott személyek száma magas kihasználtság mellett emelkedő tendenciát mutatott.